5 / 100 könyv. 5% kész!

szombat, április 16, 2022

Aurora Lewis Turner: Az istenek játéka

 
Az istenek játéka valahogy eltér Turner eddigi alkotásaitól. Egy disztópiát fest le, ami sötét, elgondolkodtató és megannyi érdekes elemet tartalmaz, amik külön-külön is megállnák a helyüket, de együtt érdekes elegyet alkotnak.

Az emberek teljesen érzelemmentesek. Nincs pénz, a társadalom, mint olyan, úgy funkcionál, ahogy kell(ene?) neki. Érdekes koncepció, igaz? Érzelmek nélkül nincs bűnözés, hisz annak az érzelem a fő mozgatórugója, nincs harag, düh, irigység, kapzsiság. De ugyanakkor nincs szeretet, ragaszkodás, büszkeség sem. Vajon mennyire lehet egy érzelemmentes társadalom tökéletes, vagy épp ebben rejlik a diszfunkcionalitása?

A történet és a lefestett világ itt még korántsem ér véget. Az emberek bizonyos időközönként összecsapnak egy arénában, ugyanis a vérük kulcsfontosságú az istenek örökéletéhez. Felsejlik Az Éhezők viadala, ugye? De nem épp olyan a helyzet. Az érzelemmentesség miatt nem olyan nehéz elfogadtatni az emberekkel a helyzetet, de vajon kik is ezek az istenek?

Az istenek egy különálló városban élnek. Nem halhatatlanok, de örökké élnek, ezt ellensúlyozandó, hogy meddők. Mégis legenda terjeng egy bizonyos isten és halandó közti szerelemről. A történet nem fejti ki, de számos kérdés feltehető az istenekkel kapcsolatban. Miért pont ők az istenek? Mikor alakult ki az egész "állatként kezeljük a halandókat" mentalitás. Mi az eredetük?

És mindez csupán az alaptényállás, a bonyodalom csak ezután jön. Ugyanis az egyik viadal alkalmával egy halandó, Luna, nem hal meg, és pár másik emberrel kiszabadul a városból, azonban menekülésre kényszerülnek. A városban beléjük tömött dolgok nélkül viszont fokozatosan visszatérnek az érzéseik. A nyomukba szegődik Hunter, az isten, aki az istenek városába kíséri a társaságot, hogy ott kiderüljön, hogy lehetséges az, hogy Luna túlélte a viadalt. Hunter viszont hamarosan kötődni kezd Lunához, ami mindent megváltoztat...

Az emberek érzelmeinek bekapcsolása mókás folyamat volt, mintha Hunter gyermekekkel kelt volna útra. A zarándokút további része viszont szörnyekkel, próbákkal, rejtélyekkel és viszontagságokkal teli - itt már visszaköszön Turner tipikus mesemondó jellege.

Amikor azt írtam, hogy ez a történet sötét, akkor a történet mélységére is céloztam. A végkifejlet pedig ismét megfacsarta a szívemet, de valahogy vágytam is egy ilyen jellegű befejezésre, ez is érezteti, hogy ez a történet valahogy más, mint a többi.

A történet mélysége, összetettsége ismét elámított, összeszedett, átgondolt, akár egy trilógiát is kitehetett volna, az istenek kérdésköre továbbra is homályos számomra, talán csak az érdemelt volna még egy kis részletességet, de mindent összevetve ismét egy egyedien megalkotott, nem mainstream műt kaptam az írónőtől, ahogy azt már megszokhattam. Egyedi, érzelemdús és zseniális.

Köszönöm szépen a könyv élményét, Aurora Lewis Turner!

Aurora Lewis Turner: A hatalom köve
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Ramon
Megjelent: 2021
Kiadó: Olvasni Menő
Oldalszám: 526
Eredeti cím: -
Műfaj: disztópia, fantasy, romantikus

szombat, április 02, 2022

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete


"Az emberek teljesen alkalmatlanok a békére."

Nem tudom elmagyarázni, de ez a regény csak úgy vonzott magához. A borító eleve hangulatos, rejtélyes. A sztori első olvasásra nagyon különlegesnek hat, olyannak, amit még soha, senki nem írt meg. Éreztem, hogy van benne valami. Hogy tetszeni fog. És így lett.

A történet maga olyan egyediséggel bír számomra, már a fülszöveg elolvasása után úgy érzem, megannyi lehetőséget, mély gondolatot rejt magában, hogy már az olvasás előtt kalapomat emelem Schwab előtt, holott ez az első olvasásom tőle.

Addie LaRue több száz évvel ezelőtt születik. Mivel az apja házasságra kényszeríti, ő pedig mindennél jobban szabad akar lenni, alkut köt az Ördöggel. Addie olyan életet akarok, ahol a világ minden ideje az övé, ahol szabad, ahol azt csinál, amit akar. Megkapja.

Addie örök életet kap az abszolút szabadság elérése mellett. De mit jelent abszolút szabadnak lenni kötöttségek nélkül? Kötelékek nélkül? Felejtést. Addie-t ugyanis mindenki elfelejti, amint elvesztik őt szem elől. Évszázadok állnak mögötte, a világ rengeteg táját bejárta, rengeteg emberrel találkozott. Mégis egy senki maradt. Akire senki sem elékszik, aki nem tud nyomot hagyni maga után, akit elfeled a történelem, holott végigkíséri azt.

Évszázadok telnek el, forradalmak törnek ki, háborúk zajlanak le, az élet folyik a saját medrében, miközben Addie egy kavicsként még csak hullámot sem ver a felszínén. Egy napon azonban furcsa dolog történek, olyasmi, ami évszázadok óta nem. Valaki emlékszik Addie-re. Másodjára. Sőt, harmadjára is. De vajon ki ez a fiú és miért töri meg a több évszázados átkot?

Nagyon tetszik az ötlet. Nagyon egyedi. Nagyon elgondolkodtató. Milyen élet lehet az, ha mindenki elfelejti az embert? Ha valóban a birtokunkban van az örök élet, amivel bármit kezdhetnénk, mégse érhetünk el vele semmit, hisz nem befolyásolhatjuk a történelem menetét, nem hagyhatunk magunk után semmilyen nyomot. Még egy fényképet sem, nemhogy bármilyen alkotást, gondolatot... stb.

A teljes szellemi lét. És mindennek a közepébe érkezik egy fiú, aki pedig mindenki elismerésére és figyelmére vágyik, ezért meg is kapja azt. Az Ördöggel való alkuk lényege, hogy bármily kecsegtetők is, mindig visszaütnek. Ez ebben a műben sincs másképp. Addie-t pedig folyamatosan kísérti az árny, aki a lelkére pályázik. A kettejük kapcsolata, amely kikerekedik az évszázadok alatt szintén érdekes fűszerezése a műnek.

Tipikus slow burn mű. Lassan, fokozatosan szövi a történetet, erős atmoszférával, velős gondolatokkal, komoly koncepcióval. Lassan is haladtam vele, de részben azért, mert sokszor elméláztam egyes dolgokon.

Olvasásra érdemes, kitűnik a tömegfantasyk és tipikus romantikus történetek rengetegéből. Remek alkotás!

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
Értékelésem: Katarzis
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2020
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 608
Eredeti cím: The Invisible Life of Addie LaRue
Műfaj: fantasy, romantikus, urban fantasy

szombat, március 19, 2022

Aurora Lewis Turner: Lepkeszárnyak


Ismét egy utazás végére értem. Mindig ez a legnehezebb a sorozatokban.

Auróra és Lloyd története tovább pörög a lapokon, pedig az olvasó egy része arra vágyik, hogy sose érjen véget. A jóslatok, kisebb csaták, stratégiák, árulások körepette a harmadik kötetben kikerekedik az a bizonyos háború, amire két kötet óta készülünk.

Auróra karakterfejlődése erőteljesen érzékelhető az első kötethez képest, erős kontrasztot mutat a bajba jutott kislány után a háborút vezető szabadságharcos. Már nem menekül egy medve mögé bújva, hanem nemes áldozatokat hozva menetel a sereg élén.

Egy trilógia végén, ha a karakterek addig nem találtak úgy egymásra, az olvasó már joggal várja azt a befejezést, ami megadja azt, amire megannyi oldalon keresztül vártunk, Lloyd és Auróra végleges egymásra találását. S ez a befejezés kettejük számára valóban oly kettős, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyszerre tölt el elégedettséggel és hagy ürességet maga után. Szörnyen vegyes érzésekkel töltött el. Egyszerűen vágytam - ha az ember megszeret két főszereplőt, olyankor vágyik - a boldog befejezésre.

Valahogy az első két kötetnél lemaradtam róla, vagy ebben a részben lett igazán kihangsúlyozva, de ez a trilógia elég komoly mondandót tartalmaz. Az emberek reakciója az ismeretlenre - lenne az egy földönkívüli kultúra vagy sci-fibe illő mutáns képességgel rendelkező emberek - a történelem során gyakran megmutatkozott. Persze, az előbbi példák sarkalatosak, filmekbe és regényekbe valók, de tudjuk, hogy az emberiség valami hasonló módon reagálna egy ilyen helyzetben. Az egyenlőség kivívása, a végén felbukkanó politikai felhang és Auróra áldozata elgondolkodtatott. Vajon a történelem során minden nagyobb forradalom egy ilyen személy áldozataival volt működőképes? Az hozta meg a remélt változást?

Egy kedvenc trilógiát tudok a hátam mögött, ami kellemes újszerűséggel szolgált a kezdetektől fogva. Ez a történet egy egyedien kidolgozott, gondosan megformált és átgondolt világot festett az olvasó elé, amiben a karakterek élénken és kézzelfoghatóan vannak jelen.

Keserédes. Talán ezzel a szóval értékelném az utolsó részt. Igen, ez tökéletesen illik rá.

Köszönöm szépen a könyv élményét, Aurora Lewis Turner!

Aurora Lewis Turner: Lepkeszárnyak
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Lloyd, Auróra
Sorozat: Bolygókeringő
3.) Lepkeszárnyak
Megjelent: 2021
Kiadó: Olvasni Menő
Oldalszám: 503
Eredeti cím: -
Műfaj: fantasy

szombat, február 05, 2022

Andrzej Sapkowski: A végzet kardja


Egyszerűen beszippantott a Witcher világa. Elkezdtem végigjátszásokat nézni a játékokról, végignéztem a sorozat eddigi két évadát, beszereztem a képregényt, készülök megnézni az animét és, természetesen, hősiesen nekikezdtem a könyveknek is.

A végzet kardja már kezdi felvenni azt a fonalat, amit a sorozatban megismertem. Egyes részei valóban elnyújtott párbeszédek sokasága, ahogy mástól is olvastam, de minden sorozathoz való illeszkedés izgalommal tölt el. 

Sajnálom, nem tudok tenni ellene, a sorozat varázsolt el először, ezért az lesz a mérce, holott tudom, hogy a könyveknek van a nagyobb jelentősége, hisz minden azokból indult.

Ezért is kezdett igazán lekötni a sztori, amikor Yennefer megjelent, vagy amikor a kötet végén Ciri is felbukkant és végre helyet kapott a Meglepetés Törvénye, amit a sorozat első évadában felvezettek, a másodikban pedig központba helyeztek. Holott Ciri karaktere ebben a kötetben nem olyan erős, mint a második évadban, gyermek lévén inkább az első évados menekülős-túlélős változata jelent még csak meg.

A végén pedig sikerült beérni az első évadot, a Tündevér pedig már a sorozat második évadát rendeli feldolgozni, ezért annak is kíváncsiak fogok nekiesni.

Továbbra is szeretem Sapkowski humorát, a szereplők párbeszédein sokszor felnevettem, olyan könnyed, gördülékeny stílust kölcsönöz a regénynek, ha már számos olyan jelenet csak említés szinten van jelen a könyvben, ami hosszú jeleneteket kapott a sorozat cselekményében, legyen szó a soddeni csatáról például.

Az utazás tehát folytatódik, s nem is fejeződik be, amíg minden tartalmat feléltem belőle. Van még bőven.
 

Andrzej Sapkowski: A végzet kardja
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Geralt, Kökörcsin
Sorozat: Vaják
2.) A végzet kardja
3.) Tündevér
4.) A megvetés ideje
5.) Tűzkeresztség
6.) Fecske-torony
7.) A tó úrnője
#Viharidő
Megjelent: 1992
Kiadó: GABO Kiadó
Oldalszám: 424
Eredeti cím: Miecz przeznaczenia
Műfaj: dark fantasy, fantasy

szombat, november 06, 2021

Kiera Cass: Párválasztó történetek #1 - A herceg, a palotaőr


A sorozat lezárására készülök. Végre. A koncepció még mindig szexista a Survivort keverve A Nagy Ő-vel egy kitörni készülő forradalom közepette.

Azt reméltem, esetleg pár mellékszállal többet tudhatunk meg a palotán kívüli életről, a politikai összeütközésekről,  a kasztokról...

De nem. Ebben a kötetben is a palotában ragadtunk a két főszereplő körül. Először Maxon kezdeti vonakodásait volt szerencsém olvasni, majd Aspen epekedését. 

Reményeim szerint a másik novellában kitekintünk a függöny mögé is egy kicsit. Egy csöpp mélyebb háttéranyag és jó sztori lehetne, de így megmarad a felszínes hercegnős pártalálós síkon. Kár érte.
 

Kiera Cass: Párválasztó történetek #1 - A herceg, a palotaőr
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: A Párválasztó
2.) Az Elit
#Párválasztó történetek #1
#Párválasztó történetek #2
Megjelent: 2014
Kiadó: GABO kiadó
Oldalszám: 256
Eredeti címThe Selection Stories - The Prince & The Guard
Műfaj: disztópia, ifjúsági, romantikus

hétfő, november 01, 2021

Sarah J. Maas: Felperzselt királyság

 
Egy régóta imádott sorozattól búcsúztam most. A sok-sok köteten át tartó karakterfejlődés, cselekményvezetés, bonyodalomszövés a végéhez érkezett egy nagy és hosszú, két kötetben megjelenő zárórészben.

Egy ilyen kaliberű sorozatnál hány szálat kell elvarrni, hány karakter sorsát kell elrendezni, hány kirakós darabot kell a helyére tenni? Sokat. Amihez briliáns elme szükséges.

Nem kérdés, hogy ez a kötet ominózus lett. Túlságosan is? 

Még mindig örülök, hogy végül imáim meghallgattatásra találtak és az írónő hagyta, hogy létrejöjjön a Rowan-Aelin páros. Innentől kezdve biztos voltam a boldog befejezésben is.

Maast ismerve, talán egy-két szereplőtől búcsúzunk, de kizártnak tartottam, hogy az ennyi köteten át tartó szenvedés egy önfeláldozásba vagy hősies halálba fog vezetni Aelin számára. Még ha kerek befejezés is lett volna, az akkor is arculcsapásként ért volna mindannyiunkat. Így ezt a lehetőséget kizártam.

Na már most, ez őszinte lesz. Én imádom ezt a világot, imádom a karaktereit, az összetettségét... mindenét. És megértem, hogy egy grandiózus befejezést akart adni nekünk. Az egyetlen problémám ezzel az elnyújtottsága volt.

A kötetben megannyi tetőpont volt, és mindig vártam a megoldást, de tovább lett csűrve és várhattam az újabb tetőpontot. Ez a rétestészta nyújtás sokkal hatásosabb lett volna egy fele ekkora kötetben egy nagy tetőponttal, tele feszültséggel, de így kezdtem közömbös lenni, és közel sem olyan erős érzelmi hatásokat váltott ki belőlem a cselekmény, mint kellett volna.

Tetszett a belecsempészett párhuzam a Tüskék és rózsák udvarával, jelentéktelen volt, mégis megdobogtatta a szívemet, egyszerűen jól esett.

Összességében élveztem, és egy igen jó minőségű fantasy sorozatot sikerült Maasnak megalkotnia, ehhez nem férhet kétség. Csak néha a kevesebb több.

Sarah J. Maas: Felperzselt királyság
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Rowan
Sorozat: Üvegtrón
7.) Hamvadó királyság 1-2.
#Az orgyilkos pengéje és más történetek
Megjelent: 2018
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 1170
Eredeti cím: Kingdom of Ash
Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági, romantikus

szerda, augusztus 18, 2021

Kiera Cass: A korona


Még mindig imádom ezeket a borítókat. Szépségesek.

A történet végéhez közeledve egyszerűen le akartam már tudni ezt a sorozatot - bár még vár rám két novelláskötet belőle, mert miért ne húznánk a dolgot, és rágnánk le minden egyes csontot? Tényleg, miért ne?

Eadlyn rohamosan közel kerül a koronához és az ország irányításához most, hogy anyja betegeskedik, apja pedig anyja betegágyánál virraszt. A Párválasztó folytatódik, bár Eadlynnek semmi kedve hozzá, mégis kezdenek a fiúk a szívéhez nőni. Sokkal inkább érdekli viszont az ország, annak sorsa és a kasztok eltörlésének elérése. Ezt különböző módokon próbálja meg elérni, de a nép lázad, s cseppet sincs könnyű dolga.

Lapos. Valahogy ezzel tudnám mostanra értékelni a sorozatot. Az elején azt hiszem, szerettem. Bár már akkor is abszurdnak tartottam a koncepciót. De a mai disztópiákban bármilyen világot le lehet festeni, határ a csillagos ég.

Eadlyn karaktere továbbra sem elég erős, elkötelezett, komoly, hogy eléggé szimpatizálni tudjak vele. Az egyik pillanatban még a nép gondjai miatt érez bűntudatot, tettekkel akar enyhíteni a szegények és bajba jutottak helyzetén; a következőben pedig egy rövid néppel való beszélgetés után eldönti, hogy megérdemel ennyi fáradozás után egy üveg bort. Mi van? A tettre kész feláldozó uralkodó képe versus az elkényeztetett kis hercegnő jelleme. Mindemellett semmi, egyáltalán semmi fogalmam nem volt arról, mégis ki lesz a befutó. Lehet azért, mert nem is érdekelt.

Érdekesnek tartottam viszont a világ lefestését, ami nagyon kevésnek hatott. A kasztrendszer problémái, a megkülönböztetés és egyebek mélyebb, komolyabb vonulatot adtak a könyvnek, vagy adtak volna, ha Kiera Cass jobban kifejti. Lehetséges, hogy a novelláskötetekben, amikor végre kilépünk a palotából, nagyobb ízelítőt kapunk ezekből? Meglátjuk.

Kiera Cass: A korona
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: A Párválasztó
2.) Az Elit
4.) A koronahercegnő
5.) A korona
#Párválasztó történetek #1
#Párválasztó történetek #2
Megjelent: 2016
Kiadó: GABO kiadó
Oldalszám: 300
Eredeti címThe Crown
Műfaj: disztópia, ifjúsági, romantikus

hétfő, augusztus 16, 2021

Alessandra Torre: A Szellemíró

 
A cím volt az, amiből már rögtön tudtam, hogy ezt a könyvet nekem el kell olvasnom. Akkor még nem voltam teljesen tisztában azzal, milyen műfajú is a regény, egy író viszontagságos életére számítottam, ami már önmagában érdekes lehet, az írók elméje olyan érdekes és összetett.

Erre kaptam egy írónőt, aki mint kiderült, haldoklik és utolsó hónapjait azzal akarja tölteni, hogy leírhassa életének legszörnyűbb szakaszát egy regényben, a három hónap azonban kétségbeejtően kevés, a betegség nagyon gyorsan átveszi az irányítást, Helena pedig hamar rájön, hogy egyedül nem fogja tudni megírni a történetét. Szellemírót fogad fel. A legnagyobb riválisát, aki egy hatalmas meglepetést tartogat számára.

Nagyon szépen felépített regény. Helena szemszöge intim, személyes, mégis képes a sötétben tartani bizonyos dolgokkal kapcsolatban épp annyira, hogy fenntartsa az érdeklődést. A többiek szemszöge távolabbi, E/3 személyben íródott, érzékelhető, hogy ez csakis Helena története, nem másé.

Egy nagy tragédiát átélt, önmagába zuhanó, embergyűlölő depressziós író küzdelme ez a bűntudat, bánat, szégyen, önutálat elegye ellen. És nem áll nyerésre. Az utolsó csepp a pohárban - szinte karmaszerűen - a diagnosztizált betegsége, amely három hónapot hagy neki hátra. Mivel töltené egy író utolsó heteit, ha nem írással?

Helena története szépen lassan rajzolódik ki előttünk, a múlt darabkái lassan érkeznek, miközben megismerjük Helenát. Az igazán gyarló emberi faj egy példányát, aki nem tökéletes, rengeteg hibát elkövetett, mégcsak nem is pozitív személyiség, se a múltjában, se ma. Mégis. Mégis képes az ember vele azonosulni, rokonszenvet érezni. Az olvasó egyszerre veti meg és sajnálja, egyszerre kedveli és nem kedveli. Senki sem olyannak látja magát, amilyen.

Egyszerű, de fájdalmas utazás volt, aminek a végén az olvasó darabjaira hullik. Mert tudja, érzi, hogy a történet nem egy boldog befejezés felé tart. Már a legelső oldalakon, akár a fülszöveg olvasása közben is tudja, hogy ennek nem lesz szép vége. Mégis reménykedik. De hiába. Szép volt és borzalmas egyszerre. Még sok ilyen jellegű, vívósással teli írást szeretnék olvasni.

Alessandra Torres: A Szellemíró
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 352
Eredeti cím: The Ghostwriter
Műfaj: thriller

vasárnap, augusztus 15, 2021

Aurora Lewis Turner: A hatalom köve


Aurora Lewis Turner egy mesemondó. Egy igazi mesemondó. A Bolygókeringő sorozatával számomra már bizonyított, ezért minden általa írt műnek csak örülni tudok.

Ezúttal egy sokkal meseszerűbb regényt tarthat a kezében az olvasó. A hatalom köve egy elátkozott királylányról szól, aki úgy dönt, felkerekedik és eléri, hogy valamiként megtörjön az átok, ha az életébe kerül is. Kalandjain mellé szegődik a jövőbe látó Vincent és egy igazán színes csapat.

Ha jól tudom, ez a regény egy blogon tűnt fel először, s ha ez nem volna elég, az olvasók alakíthatták a történetet. Ez, az oldalakat lapozva, nem érzékelhető, szépen simulnak egymásra a cselekményszálak.

A történetben minden megtalálható, ami egy mesevilágban úszkáló olvasó elé kerülhet: mindenféle varázslatos lények a boszorkányoktól egészen a tündérekig és kőóriásokig, a varázslat mindenféle fajtája az átoktól a különleges képességekig. Egy igazi mesehullámvasút.

A karakterek színesek, olyannyira élők, hogy szinte kitekintenek a lapokról. Mesébe illőek, mégis a gyarló ember hibáival és küzdelmeivel teliek. Ez a kettősség szép egyensúlyt teremt, amitől az ember érzi, hogy mégsem egy hétköznapi gyerekeknek szóló tündérmesével van dolgunk.

Könnyen párhuzamot tudnék vonni a Bolygókeringő főszereplő kettőse és A hatalom köve párja között, egy író esetében szoktam ezt csinálni. Érzékelhető, hogy Aurora és Olivia gyermeteg naivsága, hatalmas szíve és erősödő jelleme nagyon hasonló karaktereket alkot; valamint hogy Vincent és Lloyd is a tapasztaltabb halhatatlan védelmező szerepét kapta. Nem feltétlen negatívum, csak szembeötlő.

A cselekmény sokszínűsége meglátszik az oldalak számán. Úgy éreztem, hogy szinte bármi történhet a következő oldalon. Ha éppen békés idillt olvashattam, a következő oldalon már elszabadulhatott a pokol. Mindig érdeklődve vártam, milyen természetfeletti lények, milyen bonyodalom következhet ezután. És a több száz oldal alatt egyszer sem laposodott el a történet, ami nagy képzelőerőre és cselekményszövési képességre utal.

Ismét köszönöm szépen a könyv élményét, Aurora Lewis Turner!

Aurora Lewis Turner: A hatalom köve
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő
Megjelent: 2021
Kiadó: Olvasni Menő
Oldalszám: 772
Eredeti cím: -
Műfaj: fantasy