Kresley Cole regényeivel való kapcsolatom nemrégiben kezdődött a
Halhatatlanok alkonyat után című sorozattal, ami nem teljesen az én ízlésemnek való sorozat, de a harmadik része mégis elérte, hogy
Kresley-t a kedvenc íróim közé sorolhassam. Ha eddig kétségeim voltak az írónővel kapcsolatban, akkor azok a kétségek a
Méreghercegnővel maradhatatlanul elpárologtak. Pár hónappal ezelőtt fedeztem fel, hogy a
Könyvmolyképző elhozza Cole új sorozatát az
Arkánum Krónikákat, amely kicsit eltér az írónő eddigi műveitől, az erotikára nem fektet hangsúlyt és ezúttal nem vámpírokkal és vérfarkasokkal van dolgunk, hanem egy
posztapokaliptikus világvégével és arkánumokkal. Rögtön kieresztettem a karmaim és rájöttem, hogy ez kell.
A borítóról pár szót.
Tényleg gyönyörű, Evie-t nagyon is ilyennek képzelem el, Jack-et azonban egyáltalán nem. No, de sebaj. Amint megkaptam karácsonyra az elsők között volt, amelyiket rögtön elolvastam, nem tudom, miért vonzott ennyire, egyszerűen hívott, hogy olvassam el és kész.
Két nap alatt kivégeztem az annyira nem is vékony könyvet, habár én magam túl rövidnek tartottam, mert simán olvastam volna sokkal tovább is.
Egy kicsit beszélgessünk arról, mit is jelent az Arkánum.
A Tarot kártyákon belül A Nagy Arkánum 22 lapból áll, ezek a: A Bolond, A Mágus, A Főpapnő, A Császárnő, A Császár, A Pápa, A Szerelmesek, A Diadalszekér, Az Igazság, A Remete, A Szerencsekerék, Az Állhatatosság, Az Akasztott Ember, A Halál, Az Angyal, Az Ördög, A Torony, A Csillag, A Hold, A Nap, Az Ítélet és A Világ. Ők az Arkánumok. Mindezidág csak a kártyalapokon éltek, azonban most, hogy
eljött a vég, elérkezett az ő kezdetük és kiderül, hogy
az Arkánumok közöttünk járnak.
Evie Greene egy teljesen átlagos tinédzser: iskolába jár, tanul, bulizik, barátai vannak és egy megbízható fiúja. Látszólag tökéletes az élete, gazdag körökben forog, mindent megkap. Azonban ez csak a látszat. Evie valójában egyáltalán nem hétköznapi lány.
Álmok gyötrik. Kíméletlen, borzalmas rémképekkel vannak tele álmai és mostanában ébren is kísértik ezek a rémálomképek.
Nem tudja elvonatkoztatni a szubjektív valóságot az objektívtől, a napok rémálommá válnak, miközben látomásaiban látja a világvégét, az emberek haldoklását, kíméletlen gyilkosságokat és egy vörös hajú, kegyetlen boszorkány szörnyű tetteit.
Édesanyja intézetbe küldi Evie-t a nyárra, hogy az "elmebaját" orvosolják. Az iskola kezdetén azonban rájön, hogy a kezelés nem hatott,
a látomások folytatódnak.
Jack Deveaux egy igazi rossz fiú, a nyomornegyedben él, lecsúszott családban, a ranglétra legalján. Áthelyezik pár haverjával a míves iskola falai és a sok sznob közé. De van egy közöttük, aki valami többet rejt.
Evie Greene szemében valami különös bújik meg, különös, sötét tónusú rajzai rejtélyeket fednek.
A Villanás elérkezik. Evie rémálmai valóra válnak és ettől fogva merül fel a kérdés, hogy mi van, ha nem csupán rémálmok voltak, hanem maga a valóság? A világ romokban hever,
az apokalipszis elérkezett, milicista táborok alakulnak, zombihoz hasonlatos lények járják az utcákat, rabszolgatartók és kannibálok lesznek a túlélőkből. Mindezek közepén marad
Evie, akinek egyetlen reménysége Jack, a bunkó és kérges stílusú fiú, akit ki nem állhat.
Az Arkánumok léteznek. Csak meg kell találniuk egymást. Mert a vég valaminek a kezdete volt.
A történet olyan sötét, baljóslatú, ködös... libabőrös leszek ha visszagondolok rá. Nem tudom jobban kifejezni az imádatomat, egyszerűen magával ragadott a történet.
Kresley Cole engem teljesen lenyűgözött, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni, sehol sem emlékeztetett engem ez a vámpíros sztorijaira, ez valami egészen más volt, az írónő egy egészen más oldala, ami nagyon bejött. Kegyetlenül tetszett.
Az Evie és Jack közötti vibrálás az apokalipszis közepén... Ahogy Evie próbálja Jack-et megóvni magától, Jack meg megpróbálja óvni Evie-et minden mástól... Zseniális. Az "előkelő", de talpraesett lányka és a keménykötésű, nehezen-mutatom-ki-az-érzelmeimet rossz fiú az apokalipszis közepén.
A kutya-macska effektus, ami többnyire abból állt, hogy legszívesebben letepernélek, de mégis leordibálom a fejed. :D
A visszaszámlálás a regényben a Villanásig fokozza a feszültséget; mindannak a tudata, hogy Evie meséli el nekünk és egyben Arthurnak a történteket valahogy elfelejtődik az olvasás közben. A világvége utáni állapotokat mostanában sok író dolgozza fel, sokkal találkoztam már, de
most a viszontagságos állapotok mellé még egy igencsak természetfeletti szál is betársult, ami még komplexebbé tette a történetet: az Arkánumok. A képességekkel megáldott egyének, akiknek feladatuk van az apokalipszis után...
És csak olvastam és olvastam és vártam, hogy kiteljesedjen valami, és végre elértük a tetőpontot, már csak pár oldal volt hátra és olyan pillanatban fejeződött be a történet, ahol még mindig fent vagyunk azok a bizonyos csúcsponton, két szempár egymásba fonódik és fogalmunk sincs mi jár a fejükben mert a következő pillanatban jön a FOLYTATJUK felirat. Semmi megoldás, semmi válasz. Csak a
függővég és a kényelmetlen várakozás marad. Mint egy filmsorozat esetében, csak akkor a legjobb esetben egy hetet kell várnod a következő negyven percért. Na, itt vagy fél évet várhatok, míg jön a második kötet és ezért zabos is vagyok.
Nekem kell az a folytatás, szervileg kell, elemi erővel. Az elsők között leszek, akik kapnak utána megjelenésnél, ez 100%. Olvassátok bátran!
Kresley Cole: Méreghercegnő
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5*
|
Kedvenc szereplő: Jack, a
Mágus
|
Sorozat: Arkánum
Krónikák
1.)
Méreghercegnő
|
Megjelent: 2012
|
Kiadó: Könyvmolyképző
|
Oldalszám: 476
|
Eredeti cím: Poison Princess
|
Műfaj: disztópia,
fantasy, ifjúsági, posztapokaliptikus, romantikus
|
