Őszintén nem tudtam, mivel állok szemben, mikor a kezembe vettem Novák Andor Armageddon teória című rövidecske posztapokaliptikus regényét. Valahol egy szórakoztató kikapcsolódásra számítottam, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Egy ideig eltűnődtem azon, hogy vajon miért is várakozott ennyi ideig a polcomon, arra várva, hogy elolvassam, hisz egyszer még nyaralásra is magammal vittem és ott bele is kezdtem. Aztán mikor mostanában elővettem, rájöttem, hogy akkor miért nem akaródzott kiolvasni.
Az Armageddon teória egy végtelenül brutális és groteszk jövőképet fest le előttünk, ami korántsem egy nyári délutánra való a Balaton mellett. És habár igen rövid könyvvel van dolgunk, a benne lévő történet olyan tömény, hogy szinte lehetetlen egyszerre elolvasni, valahogy hagyni kell leülepedni.
Nincs kimondott főszereplőnk, nincs kimondott fő történeti szál, körülbelül három főbb történetet ismerünk meg, amik lefestik előttünk ezt a jövőképet, amit Novák Andor megalkotott. A regény szereplői nem is számítanak igazán, ők csak eszközök, amelyekkel az író bemutat nekünk egy olyan háborút, ami szinte lenullázta az emberiséget, brutális emberáldozatokkal, elhozva ezzel a világvégével. Valahogy így lehetne elképzelni a harmadik világháborút...
Nem mondanám, hogy minden oldalról kidolgozott ez a jövőkép, erre a regény rövidsége is utal, inkább egy elmélkedésnek nevezném, egy olyan "Mi lenne, ha..." típusú történetnek, ami belekukkant egy borzalmas jövőbe, ami remélhetőleg sosem jön el. Igazából minél több oldalon voltam túl, annál több kérdés és cáfolat vetült fel bennem, de ugyebár senki sem tudhatja pontosan mi is történne egy harmadik világháború alkalmával, igaz?
Egy dolog azonban megfogott a regényben, ami nem más, mint a hangulata. Brutális. Olyan zord, kies, kísérteties és groteszk, hogy az embernek feláll a hátán a szőr. Ahogy az olyan borzalmakról, mint az emberek tömeges kiirtása úgy ír, mintha egy dokumentumfilm tudósítója beszélne rideg hangon... Ez a hangulat ad egyfajta atmoszférát a regénynek, ami könnyen ráülepszik az ember lelkére, ha nem vesz elő utána egy vidámabb filmet vagy könyvet.
Időnként nem teljesen értettem, hogy miért ilyen történetfoszlányokat szőtt bele az író a regénybe, holott a fantáziám máris szárnyalt, megértettem, hogy a háború szinte bármelyik részét lefesthette volna előttünk, mert semmi sem a szereplőkön múlt. Az első történet, amely a vonaton játszódott, telitalálat volt a maga fordulatával és ridegségével. De nem teljesen értettem a prostituáltak kérdését és a meggárgyult tiszt (?) elferdült szexualitásának taglalását sem. Annyi mellékszálat és melléktörténetet el lehetett volna mesélni ebből a borzalmas jövőképből, megannyi érzelmes és hátborzongató sorsot lehetett volna taglalni, akár ilyen kevés oldalon keresztül is.
Tehát hangulatában hátborzongató, a jövőkép végtelenül megrázó, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a látomásból. Az biztos, hogy egyes jelenetei még egy ideig nem fognak tudni kiégni a koponyámból...
Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!
Az Armageddon teória egy végtelenül brutális és groteszk jövőképet fest le előttünk, ami korántsem egy nyári délutánra való a Balaton mellett. És habár igen rövid könyvvel van dolgunk, a benne lévő történet olyan tömény, hogy szinte lehetetlen egyszerre elolvasni, valahogy hagyni kell leülepedni.
Nincs kimondott főszereplőnk, nincs kimondott fő történeti szál, körülbelül három főbb történetet ismerünk meg, amik lefestik előttünk ezt a jövőképet, amit Novák Andor megalkotott. A regény szereplői nem is számítanak igazán, ők csak eszközök, amelyekkel az író bemutat nekünk egy olyan háborút, ami szinte lenullázta az emberiséget, brutális emberáldozatokkal, elhozva ezzel a világvégével. Valahogy így lehetne elképzelni a harmadik világháborút...
Nem mondanám, hogy minden oldalról kidolgozott ez a jövőkép, erre a regény rövidsége is utal, inkább egy elmélkedésnek nevezném, egy olyan "Mi lenne, ha..." típusú történetnek, ami belekukkant egy borzalmas jövőbe, ami remélhetőleg sosem jön el. Igazából minél több oldalon voltam túl, annál több kérdés és cáfolat vetült fel bennem, de ugyebár senki sem tudhatja pontosan mi is történne egy harmadik világháború alkalmával, igaz?
Egy dolog azonban megfogott a regényben, ami nem más, mint a hangulata. Brutális. Olyan zord, kies, kísérteties és groteszk, hogy az embernek feláll a hátán a szőr. Ahogy az olyan borzalmakról, mint az emberek tömeges kiirtása úgy ír, mintha egy dokumentumfilm tudósítója beszélne rideg hangon... Ez a hangulat ad egyfajta atmoszférát a regénynek, ami könnyen ráülepszik az ember lelkére, ha nem vesz elő utána egy vidámabb filmet vagy könyvet.
Időnként nem teljesen értettem, hogy miért ilyen történetfoszlányokat szőtt bele az író a regénybe, holott a fantáziám máris szárnyalt, megértettem, hogy a háború szinte bármelyik részét lefesthette volna előttünk, mert semmi sem a szereplőkön múlt. Az első történet, amely a vonaton játszódott, telitalálat volt a maga fordulatával és ridegségével. De nem teljesen értettem a prostituáltak kérdését és a meggárgyult tiszt (?) elferdült szexualitásának taglalását sem. Annyi mellékszálat és melléktörténetet el lehetett volna mesélni ebből a borzalmas jövőképből, megannyi érzelmes és hátborzongató sorsot lehetett volna taglalni, akár ilyen kevés oldalon keresztül is.
Tehát hangulatában hátborzongató, a jövőkép végtelenül megrázó, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a látomásból. Az biztos, hogy egyes jelenetei még egy ideig nem fognak tudni kiégni a koponyámból...
Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!
Novák Andor: Armageddon teória
|
Értékelésem: Felejthető
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: -
|
Megjelent: 2013
|
Kiadó: Álomgyár
Kiadó
|
Oldalszám: 208
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: posztapokaliptikus,
sci-fi
|
0 comments:
Megjegyzés küldése