5 / 100 könyv. 5% kész!

szombat, április 16, 2022

Aurora Lewis Turner: Az istenek játéka

 
Az istenek játéka valahogy eltér Turner eddigi alkotásaitól. Egy disztópiát fest le, ami sötét, elgondolkodtató és megannyi érdekes elemet tartalmaz, amik külön-külön is megállnák a helyüket, de együtt érdekes elegyet alkotnak.

Az emberek teljesen érzelemmentesek. Nincs pénz, a társadalom, mint olyan, úgy funkcionál, ahogy kell(ene?) neki. Érdekes koncepció, igaz? Érzelmek nélkül nincs bűnözés, hisz annak az érzelem a fő mozgatórugója, nincs harag, düh, irigység, kapzsiság. De ugyanakkor nincs szeretet, ragaszkodás, büszkeség sem. Vajon mennyire lehet egy érzelemmentes társadalom tökéletes, vagy épp ebben rejlik a diszfunkcionalitása?

A történet és a lefestett világ itt még korántsem ér véget. Az emberek bizonyos időközönként összecsapnak egy arénában, ugyanis a vérük kulcsfontosságú az istenek örökéletéhez. Felsejlik Az Éhezők viadala, ugye? De nem épp olyan a helyzet. Az érzelemmentesség miatt nem olyan nehéz elfogadtatni az emberekkel a helyzetet, de vajon kik is ezek az istenek?

Az istenek egy különálló városban élnek. Nem halhatatlanok, de örökké élnek, ezt ellensúlyozandó, hogy meddők. Mégis legenda terjeng egy bizonyos isten és halandó közti szerelemről. A történet nem fejti ki, de számos kérdés feltehető az istenekkel kapcsolatban. Miért pont ők az istenek? Mikor alakult ki az egész "állatként kezeljük a halandókat" mentalitás. Mi az eredetük?

És mindez csupán az alaptényállás, a bonyodalom csak ezután jön. Ugyanis az egyik viadal alkalmával egy halandó, Luna, nem hal meg, és pár másik emberrel kiszabadul a városból, azonban menekülésre kényszerülnek. A városban beléjük tömött dolgok nélkül viszont fokozatosan visszatérnek az érzéseik. A nyomukba szegődik Hunter, az isten, aki az istenek városába kíséri a társaságot, hogy ott kiderüljön, hogy lehetséges az, hogy Luna túlélte a viadalt. Hunter viszont hamarosan kötődni kezd Lunához, ami mindent megváltoztat...

Az emberek érzelmeinek bekapcsolása mókás folyamat volt, mintha Hunter gyermekekkel kelt volna útra. A zarándokút további része viszont szörnyekkel, próbákkal, rejtélyekkel és viszontagságokkal teli - itt már visszaköszön Turner tipikus mesemondó jellege.

Amikor azt írtam, hogy ez a történet sötét, akkor a történet mélységére is céloztam. A végkifejlet pedig ismét megfacsarta a szívemet, de valahogy vágytam is egy ilyen jellegű befejezésre, ez is érezteti, hogy ez a történet valahogy más, mint a többi.

A történet mélysége, összetettsége ismét elámított, összeszedett, átgondolt, akár egy trilógiát is kitehetett volna, az istenek kérdésköre továbbra is homályos számomra, talán csak az érdemelt volna még egy kis részletességet, de mindent összevetve ismét egy egyedien megalkotott, nem mainstream műt kaptam az írónőtől, ahogy azt már megszokhattam. Egyedi, érzelemdús és zseniális.

Köszönöm szépen a könyv élményét, Aurora Lewis Turner!

Aurora Lewis Turner: A hatalom köve
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Ramon
Megjelent: 2021
Kiadó: Olvasni Menő
Oldalszám: 526
Eredeti cím: -
Műfaj: disztópia, fantasy, romantikus

szombat, április 02, 2022

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete


"Az emberek teljesen alkalmatlanok a békére."

Nem tudom elmagyarázni, de ez a regény csak úgy vonzott magához. A borító eleve hangulatos, rejtélyes. A sztori első olvasásra nagyon különlegesnek hat, olyannak, amit még soha, senki nem írt meg. Éreztem, hogy van benne valami. Hogy tetszeni fog. És így lett.

A történet maga olyan egyediséggel bír számomra, már a fülszöveg elolvasása után úgy érzem, megannyi lehetőséget, mély gondolatot rejt magában, hogy már az olvasás előtt kalapomat emelem Schwab előtt, holott ez az első olvasásom tőle.

Addie LaRue több száz évvel ezelőtt születik. Mivel az apja házasságra kényszeríti, ő pedig mindennél jobban szabad akar lenni, alkut köt az Ördöggel. Addie olyan életet akarok, ahol a világ minden ideje az övé, ahol szabad, ahol azt csinál, amit akar. Megkapja.

Addie örök életet kap az abszolút szabadság elérése mellett. De mit jelent abszolút szabadnak lenni kötöttségek nélkül? Kötelékek nélkül? Felejtést. Addie-t ugyanis mindenki elfelejti, amint elvesztik őt szem elől. Évszázadok állnak mögötte, a világ rengeteg táját bejárta, rengeteg emberrel találkozott. Mégis egy senki maradt. Akire senki sem elékszik, aki nem tud nyomot hagyni maga után, akit elfeled a történelem, holott végigkíséri azt.

Évszázadok telnek el, forradalmak törnek ki, háborúk zajlanak le, az élet folyik a saját medrében, miközben Addie egy kavicsként még csak hullámot sem ver a felszínén. Egy napon azonban furcsa dolog történek, olyasmi, ami évszázadok óta nem. Valaki emlékszik Addie-re. Másodjára. Sőt, harmadjára is. De vajon ki ez a fiú és miért töri meg a több évszázados átkot?

Nagyon tetszik az ötlet. Nagyon egyedi. Nagyon elgondolkodtató. Milyen élet lehet az, ha mindenki elfelejti az embert? Ha valóban a birtokunkban van az örök élet, amivel bármit kezdhetnénk, mégse érhetünk el vele semmit, hisz nem befolyásolhatjuk a történelem menetét, nem hagyhatunk magunk után semmilyen nyomot. Még egy fényképet sem, nemhogy bármilyen alkotást, gondolatot... stb.

A teljes szellemi lét. És mindennek a közepébe érkezik egy fiú, aki pedig mindenki elismerésére és figyelmére vágyik, ezért meg is kapja azt. Az Ördöggel való alkuk lényege, hogy bármily kecsegtetők is, mindig visszaütnek. Ez ebben a műben sincs másképp. Addie-t pedig folyamatosan kísérti az árny, aki a lelkére pályázik. A kettejük kapcsolata, amely kikerekedik az évszázadok alatt szintén érdekes fűszerezése a műnek.

Tipikus slow burn mű. Lassan, fokozatosan szövi a történetet, erős atmoszférával, velős gondolatokkal, komoly koncepcióval. Lassan is haladtam vele, de részben azért, mert sokszor elméláztam egyes dolgokon.

Olvasásra érdemes, kitűnik a tömegfantasyk és tipikus romantikus történetek rengetegéből. Remek alkotás!

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
Értékelésem: Katarzis
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2020
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 608
Eredeti cím: The Invisible Life of Addie LaRue
Műfaj: fantasy, romantikus, urban fantasy

szombat, március 19, 2022

Aurora Lewis Turner: Lepkeszárnyak


Ismét egy utazás végére értem. Mindig ez a legnehezebb a sorozatokban.

Auróra és Lloyd története tovább pörög a lapokon, pedig az olvasó egy része arra vágyik, hogy sose érjen véget. A jóslatok, kisebb csaták, stratégiák, árulások körepette a harmadik kötetben kikerekedik az a bizonyos háború, amire két kötet óta készülünk.

Auróra karakterfejlődése erőteljesen érzékelhető az első kötethez képest, erős kontrasztot mutat a bajba jutott kislány után a háborút vezető szabadságharcos. Már nem menekül egy medve mögé bújva, hanem nemes áldozatokat hozva menetel a sereg élén.

Egy trilógia végén, ha a karakterek addig nem találtak úgy egymásra, az olvasó már joggal várja azt a befejezést, ami megadja azt, amire megannyi oldalon keresztül vártunk, Lloyd és Auróra végleges egymásra találását. S ez a befejezés kettejük számára valóban oly kettős, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyszerre tölt el elégedettséggel és hagy ürességet maga után. Szörnyen vegyes érzésekkel töltött el. Egyszerűen vágytam - ha az ember megszeret két főszereplőt, olyankor vágyik - a boldog befejezésre.

Valahogy az első két kötetnél lemaradtam róla, vagy ebben a részben lett igazán kihangsúlyozva, de ez a trilógia elég komoly mondandót tartalmaz. Az emberek reakciója az ismeretlenre - lenne az egy földönkívüli kultúra vagy sci-fibe illő mutáns képességgel rendelkező emberek - a történelem során gyakran megmutatkozott. Persze, az előbbi példák sarkalatosak, filmekbe és regényekbe valók, de tudjuk, hogy az emberiség valami hasonló módon reagálna egy ilyen helyzetben. Az egyenlőség kivívása, a végén felbukkanó politikai felhang és Auróra áldozata elgondolkodtatott. Vajon a történelem során minden nagyobb forradalom egy ilyen személy áldozataival volt működőképes? Az hozta meg a remélt változást?

Egy kedvenc trilógiát tudok a hátam mögött, ami kellemes újszerűséggel szolgált a kezdetektől fogva. Ez a történet egy egyedien kidolgozott, gondosan megformált és átgondolt világot festett az olvasó elé, amiben a karakterek élénken és kézzelfoghatóan vannak jelen.

Keserédes. Talán ezzel a szóval értékelném az utolsó részt. Igen, ez tökéletesen illik rá.

Köszönöm szépen a könyv élményét, Aurora Lewis Turner!

Aurora Lewis Turner: Lepkeszárnyak
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Lloyd, Auróra
Sorozat: Bolygókeringő
3.) Lepkeszárnyak
Megjelent: 2021
Kiadó: Olvasni Menő
Oldalszám: 503
Eredeti cím: -
Műfaj: fantasy

szombat, február 05, 2022

Andrzej Sapkowski: A végzet kardja


Egyszerűen beszippantott a Witcher világa. Elkezdtem végigjátszásokat nézni a játékokról, végignéztem a sorozat eddigi két évadát, beszereztem a képregényt, készülök megnézni az animét és, természetesen, hősiesen nekikezdtem a könyveknek is.

A végzet kardja már kezdi felvenni azt a fonalat, amit a sorozatban megismertem. Egyes részei valóban elnyújtott párbeszédek sokasága, ahogy mástól is olvastam, de minden sorozathoz való illeszkedés izgalommal tölt el. 

Sajnálom, nem tudok tenni ellene, a sorozat varázsolt el először, ezért az lesz a mérce, holott tudom, hogy a könyveknek van a nagyobb jelentősége, hisz minden azokból indult.

Ezért is kezdett igazán lekötni a sztori, amikor Yennefer megjelent, vagy amikor a kötet végén Ciri is felbukkant és végre helyet kapott a Meglepetés Törvénye, amit a sorozat első évadában felvezettek, a másodikban pedig központba helyeztek. Holott Ciri karaktere ebben a kötetben nem olyan erős, mint a második évadban, gyermek lévén inkább az első évados menekülős-túlélős változata jelent még csak meg.

A végén pedig sikerült beérni az első évadot, a Tündevér pedig már a sorozat második évadát rendeli feldolgozni, ezért annak is kíváncsiak fogok nekiesni.

Továbbra is szeretem Sapkowski humorát, a szereplők párbeszédein sokszor felnevettem, olyan könnyed, gördülékeny stílust kölcsönöz a regénynek, ha már számos olyan jelenet csak említés szinten van jelen a könyvben, ami hosszú jeleneteket kapott a sorozat cselekményében, legyen szó a soddeni csatáról például.

Az utazás tehát folytatódik, s nem is fejeződik be, amíg minden tartalmat feléltem belőle. Van még bőven.
 

Andrzej Sapkowski: A végzet kardja
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Geralt, Kökörcsin
Sorozat: Vaják
2.) A végzet kardja
3.) Tündevér
4.) A megvetés ideje
5.) Tűzkeresztség
6.) Fecske-torony
7.) A tó úrnője
#Viharidő
Megjelent: 1992
Kiadó: GABO Kiadó
Oldalszám: 424
Eredeti cím: Miecz przeznaczenia
Műfaj: dark fantasy, fantasy