Sarah J. Maas: Üvegtrón

Ó, Maas, imádlak! Nagyon.

Olyan régen szemezgettem az Üvegtrónnal, már akkoriban, amikor először megjelent, kerülgettem, de valamiért sose tudtam rávenni magam, hogy belekezdjek. Aztán egy barátnőm igen erős javaslatára elővettem a Tüskék és rózsák udvarát. És édes istenem, de szerettem...

Evidens volt, hogy miután új kedvencet avattam, át is evezek az Üvegtrón vizeire. Így kezdődött hát egy újabb szerelem.

Ismét egy középkorszerű fantasyvilágba kerülünk, ismét egy nagyon erős főhősnő kalandjait követhetjük nyomon. Celaena a hányattatott múltú, rengeteg borzalmat megélt orgyilkost kihúzzák a bányák rabszolgasorából, hogy egy viadalon a koronaherceg bajnoka legyen. Azonban a legvégső bajnok válhat majd csak a király bajnokává, közvetlen "jobbkezévé".

Celaena kénytelen belevágni a nagy viadalba, amely során vérszomjas, taktikus ellenfelekkel kell szembenéznie, de inkább ez, mint a rabszolgasors. Elszánja magát, hogy megnyeri a viadalt, és a négy év letelte után szabad lesz.

Azonban nem várt barátokra és szövetségesekre lel. Magában a koronahercegben, Dorianban, a kapitányban, Chaolban, aki kiképzi és edzi őt, továbbá a messziről jött hercegnőben, Nehemiában. A hidegszívű orgyilkos egyre csak azon veszi észre magát, hogy gyengéd érzelmek fűzik emberekhez, ami egykor lehetetlennek tűnt számára.

Mindeközben az üvegpalotában nagyobb veszélyek is leselkednek. Valami sorra szabdalja szét a versenyzőket, rejtélyes jelek tűnnek fel a holttestek körül, valami lappang a sötétben... Vajon ki szövetséges és ki titkon ellenség? Mennyi intrika és politikai trükközés bújhat meg a háttérben? Mi lesz, ha nem Celaena nyer?

Celaena karaktere, a veszélyes és képzett orgyilkos, erős személyiségként tündökölt a cselekmény gerincén. Sarah J. Maas ügyesen alkot erős főhősnőket. Az arrogáns, olykor öntelt stílusa egyenesen szórakoztatott, főleg mikor Chaollal vagy Doriannal pörölt. Bár néha egy kissé gyermetegnek éreztem a gondolatmenetét, a megélt tapasztalatai ellenére, mégis hihető volt a sérült lelkű lány képe.

Dorian, a koronaherceg kezdetben nem győzött meg, ám később kiderült, hogy mélyebb karakter, mint hittem. Bár apja katonát akar látni benne, ő sokkal inkább a könyvek rajongója. Nőfaló hírében áll, de amint mélyebben kezd törődni a bajnokával, a lány válik a világa középpontjává...

Chaol pedig... Nem tudom, miért, se sokkal jobban megfogott már a kezdetektől. A katona, aki csak utasításokat követ, aki felügyeli az orgyilkost, képzi őt, hogy visszanyerje az erejét... de mindezt kötelességből teszi, amíg rá nem jön, hogy Celaena különlegesebb, mint gondolta. Chaolban egyszerűen volt valami, ami miatt közelebb került a szívemhez, mint Dorian.

És igen, ez egy egyszerű szerelmi háromszögnek hangozhat így elsőre. De valahogy nem az. Én alapjáraton szeretem a szerelmi háromszögeket, de ez most valahogy különlegesebbre sikerült. Nem is ez áll a cselekmény középpontjában. Csak úgy felsejlik a háttérben, a levegőben lóg. Dorian és Chaol régi, nagyon jó barátok. És látszik, hogy bár mindkettőjüknek fontos a lány, ez így is marad. Legalábbis egyelőre.

A cselekmény tartja fenn igazán az olvasó figyelmét. Még a csendesebb fejezetekben is. Egyszerűen magához láncolt. Bár szívfájdalmam, hogy a Tüskék és rózsák udvarával ellentétben az Üvegtrón E/3 személyben íródott, így nem közvetlenül a főszereplők gondolatait olvashattam. De még ez sem zavart annyira, mint szokott.

Érzékeltem, hogy ez az első rész csupán egy hosszabb utazás kezdete, de annak elég erős volt, erős érzelmekkel telve. Már csak a karakterekért megéri folytatni, de a cselekmény alakulása sem másodrendű. Már várom, hogy több mágia legyen benne, rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt lógva a levegőben... És csak azért is Chaolnak drukkolok.

Alig várom, hogy folytathassam.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sarah J. Maas: Üvegtrón

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: Üvegtrón 1.) Üvegtrón 2.) Éjkorona 3.) A tűz örököse 4.) Árnyak királynője 5.) Viharok birodalma 6.) A hajnal tornya 7.) Felperzselt királyság 1-2. #Az orgyilkos pengéje és más történetek

Megjelent: 2012

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 544

Eredeti cím: Throne of Glass

Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági, romantikus

Tovább...

Linda Polman: A halálsor angyalai

Mostanában számos olyan filmet, sorozatot nézek, amik középpontjában híres sorozatgyilkosok vannak. Nemrég néztem meg a Ted Bundy esetét feldolgozó Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány című filmet, majd pár nap alatt végigpörgettem a Mindhunter című sorozat első két évadját, amely azt dolgozza fel, hogyan is kezdte el az FBI profilozni a sorozatgyilkosokat.

Ted Bundy kivégzésének napján az emberek ünnepeltek a börtön előtt. Őt számos más sorozatgyilkos előzte meg, majd követte a halálsoron.

Általában véve is szeretem tágítani a perspektívám skáláját, minél többet megtudni az élet dolgairól és olyan területeiről, amelyek nem épp tankönyvekbe valók.

Emellett valóban egyfajta szürreális érdeklődést mutatok a gyilkosok lélektana, pszichológiája iránt. A börtönök, a bűnügy, a különböző államok igazságszolgáltatási rendszerei, az ügyvédek és bírók munkája iránt. Mind a védelem, mind a védés oldala érdekel és foglalkoztat. Figyelembe véve a tényt, hogy a jogi egyetemen kezdtem meg a tanulmányaimat ez nem is olyan nagy baj.

Ám nemcsak a jogi oldal, hanem a pszichológiai oldal is nagyon érdekel. Hogyan lesz valakiből gyilkos, illetve sorozatgyilkos? Mi zajlik le bennük, mit miért tesznek, mi mit vált ki az életükben?

A börtön kérdésköre sem elhanyagolható. Évekkel ezelőtt részt vettem egy egyetemi előadáson, amely a börtönéletről szólt. Akkor meglepett és részben sokkolt. Mit tesz a börtön az emberekkel? Mi a helyzet azokkal, akik ártatlanul kerültek be? Még egy lépcsőfokkal feljebb járunk most: a halálsoron. Ami egy egészen más világ. A halál váróterme...

Linda Polman arra adta a fejét, hogy felfedje, milyen is Texas államban a halálsor, kik jutnak oda, hogyan, ott milyen lehetőségeik vannak nekik, illetve hozzátartozóiknak. Mit is jelent a halálsoron élni? Mit is rejt a halálsor és a kivégzés morális és erkölcsi kérdésköre?

A téma nagyon erős, nagyon mély és megrázó. Nagyon nehéz lehet objektíven hozzáállni mind írói, mind olvasói szemszögből. A halálsor angyalai fülszövege azt hirdeti, a dokumentumkönyv a halálsoron élők hozzátartozóira, feleségeikre, lányaikra, anyáikra összpontosít. Ez kezdetben így is volt. Megismerhettük azokat a nőket, akik egy nap úgy döntöttek, levelet írnak egy halálraítéltnek. Természetesen Polman sokszor megváltoztatta a neveket, adatokat, bűncselekményeket, hogy senki se legyen felismerhető a kutatási anyagából.

Nagyon érdekes és hajmeresztő volt ezekről a nőkről olvasni. Hogy képesek voltak egy idő után mindent - még a családjukat is - félredobva mindenüket egy halálraítéltnek adni. Nagyon érdekes pszichológiai okai lehetnek egy ilyen szürreális kapcsolatnak.

Ám emellett még számos más téma megbújt a könyvben. Közel sem csak a halálraítéltek angyalairól szól a könyv. Megismerhetjük a halálsor és a halálbüntetés intézményét, annak történelmét. Hogy az akasztást felcserélte a villamosszék, azt pedig később az injekció általi halál. És hogy mennyire nem működött/működik tökéletesen egyik sem...

Megismerhettük a börtönök kegyetlen világát, az ártatlanul ülők statisztikáit, a pocsék ügyvédek mulasztásainak halálos következményeit, egyedi eseteket, a média és a világ hozzáállását a témához, érdekes tényeket és egyéni emberi sorsokat. És mindezt objektíven, tényszerűen, mégis átérezhetőek az erős érzelmek, amik átszövik ezt a témát.

Egyébként is többet meg akartam tudni a témáról, és ez sikerült is. Érdekes, bár megterhelő olvasmány, mégis tanulságos. Én magam, az emberi kegyetlenség sok fajtáját és mélységét látva mindig úgy gondoltam, megértem azokat az országokat és államokat, ahol létezik halálbüntetés. De a könyv elolvasása után, mivel már tudom, hogy a folyamat közel sem megy olyan zökkenőmentesen, úgy gondolom, lehet, hogy mégsem ez a legjobb megoldás, még a legradikálisabb esetekben sem. Az mindazonáltal biztos, hogy ez egy nagyon erkölcsi és emberiességi kérdés, amire talán a világon a legnehezebb választ adni.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Athenaeum Kiadónak!

Linda Polman: A halálsor angyalai

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 2015

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 302

Eredeti cím: Death Row Dollies

Műfaj: dokumentumkönyv

Tovább...

Jeff Wheeler: A tolvaj lánya

A királynő méregkeverője egy aranyosan induló, majd intrikákkal és szövevényes politikával, izgalmakkal teli fantasysorozat első kötete volt. Megismerhettük a két főszereplőt, a forrás kegyeltjét, Owent és a makacs kislányt Evie-t. Egész üdítő volt, hogy már gyermekként nyomon követhettük a sorsukat.

Évek teltek el. Owen és Evie felnőttek. Ezért többszörösen is jobban vártam a folytatást. A gyermeki barátságból pedig mélyebb szeretet, elköteleződés lett.

A sorozat borítóiba egyenesen bele vagyok szerelmesedve. Nagyon. Amit rejt, az sem elhanyagolandó. A második kötetben még több a harc, háború, politika, intrika, árulás, cselszövés. Egy vérbeli középkori fantasy.

Evie és Owen igyekeznek fenntartani a békét, Owenből időközben katona lett, Evie pedig gyönyörű nővé érett. Az egymás iránti szeretetük lassan kialakult, ám hamar felhők borulnak a fejük fölé. Lehet, közel sem lesz olyan egyszerű egymásra találniuk.

Időközben Owen megismeri a tolvaj lányát, aki szintén a forrás kegyeltje, a király elküldi Evie-t politikai tárgyalásokra, Owent pedig álruhában a testőrségébe helyezi. Ám a tárgyalás éles fordulatokat vesz. Owennek hamar rá kell jönnie, hogy választania kell a kötelesség és a szerelem között.

Valahogy belesüppedek ebbe a sztoriba. Valahogy kedves a szívemnek, pedig sokkal jobban értékelném, ha Owen és Evie szemszögében íródott volna, de még az E/3 személy se zavar annyira. Az író tudja, hogyan csavargassa a szálakat, néhol már-már Trónok harca érzetem volt, bár ez nem meglepő, hisz ahogy George R. R. Martin, úgy Jeff Wheeler is a rózsák háborúját vette alapjául a sorozatának.

Etayne karakterével egy újabb színes személyiség került a képbe. Emellett Owen karaktere erősebb lett, egy igazi stratéga, egy harcos, aki bármit megtenne Evie-ért és a nép biztonságáért. Evie továbbra is makacs, erős, nagyszájú lány maradt, és bár a nevének kijavítása néhol kicsit zavart, mert ezzel megmaradt a gyerekes énje, valahogy mégis logikusnak tűnt, hisz részben ugyanaz az ember maradt.

Bár egy fantasyvilágban kalauzol végig minket az író, leszögezte, hogy valós eseményeken alapul a sorozat cselekménye, csak mindezt egy fiktív, fantasy környezetbe ültette át és kicsit változtatott a végkimeneteleken. Ezt zseniálisnak tartom.

Az író elmondása szerint a következő kötetig ismét számos év el fog telni, így a karakterek még összetettebbek, még idősebbek, tapasztaltabbak lesznek... Érdekes koncepció a részek közötti több évnyi időeltolódás. Érdekes és merész vállalkozás. Imádom. Alig várom a harmadik kötetet!

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Jeff Wheeler: A tolvaj lánya

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Owen, Evie

Sorozat: Királyforrás 1.) A királynő méregkeverője 2.) A tolvaj lánya 3.) A király árulója

Megjelent: 2016

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 416

Eredeti cím: The Thief’s Daughter

Műfaj: fantasy, ifjúsági

Tovább...

L. J. Smith: Ébredés

Újraolvasás történt.

Nem tudom elképzelni, miért térek vissza mindig ehhez a sorozathoz. Az olvasásra ébredésem elején (no pun intended) kezdtem bele a sorozatba. Az első hat-hét rész elolvasása után félretettem, mert még nem jelent meg magyarul a többi. Majd még párszor újrakezdtem. Azt hittem, a legutóbbi nemrég volt, erre visszanézve kiderült, hogy 2012-ben... Ami nem ma volt.

A filmsorozatot újra elővettem és végigpörgettem, és természetesen imádtam. Valamiért tetszik, hogy össze tudom hasonlítani az eredeti könyvvel a sorozatot, hogy miből is indult ki a sorozat.

Nem fogom most sorra venni ismét a különbségeket, évekkel ezelőtt leírtam, hogy más, de akkor is főleg a könyvre fókuszáltam. Most csak nyomon akarom követni ma hogy tetszik a sorozat, valamint mivel nagyon eltér a filmsorozattól, muszáj volt az elejétől kezdenem, mert egyszerűen nem emlékszem már a könyvsorozat kezdetére. Mivel 200 oldalakról van szó, nem olyan vészes. Remélem, ezúttal végig tudom olvasni mind a tíz részt.


Régebbi gondolatok (2012):

A híres Vámpírnaplók filmsorozat L. J. Smith regénye alapján íródott. Ha össze kéne hasonlítani a filmsorozatot a könyvsorozattal, akkor nem járnánk sok sikerrel, de most nem is ezt fogom taglalni, hisz a könyvről van itt most szó. 

A Vámpírnaplók könyvsorozatának van egyfajta hangulata, ami engem nagyon megfogott. Kísérteties és baljóslatú, ködös és izgalmas. Szinte rabul ejt az első oldal után, mert van benne valami, ami nem hagyja, hogy letedd és hidegen hagyjon.

A történet pedig: Elena Gilbert egy tizenhét éves lány, akinek szülei meghaltak egy balesetben. Nénikéjével, Robert bácsival és kishúgával él. A gimnázium első napján úgy kel fel, hogy érzi valami rossz fog történni aznap. Nem tévedett, talán nem rossz az a dolog, de az biztos, hogy eget rengetően átváltoztatta Elena Gilbert mindennapi életét. 

Ugyanis Elena az iskola legnépszerűbb diákja, két legjobb barátnőjével az oldalán, Bonnie-val és Meredith-el és új diák érkezik az iskolába, egy titokzatos és helyes srác, akiről senki sem tud semmit. Elena rögtön elhatározza, hogy megszerzi magának a rejtélyes idegent, hisz ha Elena valamit meg akar szerezni, akkor azt meg is szerzi. Azonban a fiú, Stefan Salvatore minden egyes alkalommal visszautasítja, ami hatalmas szégyennel tölti el Elenát. 

Mint később kiderül, Stefan Salvatore egy vámpír, Elena pedig nem is sejti, hogy mibe keveredett, amikor beleszeretett Stefanba. Stefan körül különös halálesetek történnek és nagy a gyanúja rá, hogy ő maga követi el a gyilkosságokat, bár nem emlékszik rájuk. Hisz ő egy vadász, egy vérszomjas fenevad.

Eközben Elena többször is találkozik egy rejtélyes sötét ruhás férfival, aki egyszerűen elvarázsolja, és alig bír neki ellenállni. Minden kiderül Stefan és Damon múltjáról, Katherine-ről és arról, hogy mi is az az Erő és ki használja.

The Vampire Diaries filmsorozat

Ha szereted a vámpíros könyveket, akkor a Vámpírnaplók alap, kötelező! És most biztos arra gondolsz, hogy "ugyan már, hisz láttam a sorozatot és azt nem múlhatja felül", de TÉVEDSZ!  Nem arra gondolok, hogy felülmúlja a sorozatot, hanem arra, hogy a két történet mennyire eltér egymástól. Kezdetben nagyon sok a hasonlóság, de aztán minden gyökeresen megváltozik, mintha a sorozat és a könyv két ellenkező irányba indulna el, ami nem is baj. A főszereplő, azaz Elena karaktere merőben más, hisz a könyvben egy magabiztos, szőke hajú szoborszerű szépséget ismerhettünk meg (teszem hozzá, hogy ez a sorozat Caroline karakteréhez sokkal jobban hasonlít, mint a sorozat Elena karakteréhez). Míg a sorozatban Elena barna hajú, visszafogott és csöndes. Merően más, ahogyan a történet és a fő szál is, kivéve a szerelmi háromszöget. Tehát gondolkodjunk el, hogy tényleg érdemes-e elolvasni a könyvet, hisz egy teljesen más kaliberű történetet fogsz a kezedben! A válasz, pedig igen, megéri.

Azt hiszem a könyv hangulata fogott meg a legjobban, ugyanis van egyfajta baljóslatú és ködös stílusa, ami vonzza az embert, főleg a mai időkben, amikor mindenkinek lételemévé válnak a vámpíros könyvek. Az írónő stílusa alakította ki ezt a hangulatot, ezért is szerettem meg ennyire Lisa Jane Smith-t.

Lisa Jane Smith: Ébredés

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Damon

Sorozat: Vámpírnaplók 1.) Ébredés 2.) Küzdelem 3.) Tombolás 4.) Sötét szövetség 5.) A visszatérés – Leszáll az éj 6.) A visszatérés – Árnyéklelkek 7.) A visszatérés – Éjfél 8.) A vadászok – Fantom 9.) A vadászok – Holdének 10.) A vadászok – A végzet hatalma

Megjelent: 1991

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 214

Eredeti cím: The Awakening

Műfaj: fantasy, ifjúsági

Tovább...

Samuel Bjørk: Őzike

A Magányos utazó és A bagoly röpte után csak és kizárólag Holger Munchra és Mia Krügerre emlékeztem, semmi másra. Se az ügyekre, semmire. Talán még arra a jellegzetes svéd krimi atmoszférára, amit úgy szeretek.

Holger Munch, az idősebb nyomozó, és Mia Krüger, a volt-alkoholista szupernyomozó újabb ügyet kapnak. Miután Mia végre nemet mondott a tudatmódosítókra, és valamilyen szinten megbékélt az ikertestvére ügyével, több hónapos nyaralásra készült volna, ám egy furcsa ügy miatt maradni kényszerül.

Egy sorozatgyilkos meglepő körültekintéssel, látszólag random öl, számokat hagyva maga után. Nemsokára nagyobb fejesek is belépnek a nyomozásba, és kiderül, talán a nyomozócsoporton belül segíti valaki a sorozatgyilkost...

Beszürkülve kezdtem bele a sztoriba. Valahogy az évek során azt vettem észre, hogy a krimi nem a kedvenc műfajom. Nem tudom megmagyarázni, miért. Holott a nyomozás, a bűnügy, a gyilkosok lélektana és pszichológiája nagyon is a kedvelt témáim között vannak. Akkor mégis miért unom a krimiket?

A sorozatot mindenesetre folytatni akartam, mert Munch és Mia kettőse azért elég szerethetőre sikerült, az atmoszférája pedig nagyon is hátborzongató és nyomasztó, amit szintén értékelni tudok. Nagyon gyorsan végigpörgettem a nagyon rövid fejezeteknek hála. A cselekmény izgalmasnak mondható, nyomozgathat maga az olvasó is.

Nem is tudom. Valahogy mégis belefásulva olvastam. Részint kiszámítható volt. Az ember olvas egy svéd krimit és ivós játékot tarthatna abból, hányszor említik meg a karakterek, hogy hideg van. Hideg van. Svédországban. Túl hideg. Kabát kell. Hűha!

Ha nem a hidegről volt szó, akkor a párbeszédeké volt a főszerep. Sok leírással nem büszkélkedik a mű, tömör, velős és lényegre törő párbeszédek vannak a lapokon, bár biztos van, aki ezt szereti. A személyes kedvencem még mindig Mia agyalása az ügyeken. Az egy-két szavas sorok és bekezdések oldalakat tettek ki.

Nem azt mondanám, hogy rossz volt. Könnyen olvasható, nem rágtam le a körmöm a cselekménytől, de azért fenntartotta a figyelmemet. De azért nem tudtam nem sorra venni a tipikus krimis sémákat: a tudatmódosítókat szedő, tragikus múltú szuperügyes nyomozó; a társa, aki mindig tartja a hátát miatta; a sejtelmes atmoszféra; a szupernyomozó a végén életveszélybe kerül, mikor épp rájön, ki a gyilkos; de persze túléli. Mindig ugyanaz.

Valószínűleg az egésznek az az oka, hogy a legtöbb krimit nem nekem találták ki. Csak néhány, különlegesebb fajtát. Ez ilyen.

Samuel Bjork: Őzike

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Munch, Gabriel

Sorozat: Holger Munch & Mia Krüger 1.) Magányos utazó 2.) A bagoly röpte 3.) Őzike

Megjelent: 2018

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 350

Eredeti cím: Gutten som elsket radyr

Műfaj: krimi

Tovább...

Greta, Svante, Beata és Molena Thunberg: Ég a házunk

"Svante a számítógépnél ül, és az arcát dörzsöli. Néhányan elolvasták a tervezett könyvünk nagyjából elkészült kéziratát, és most értékeljük ki az eredményt. Gretához fordul.

- Szóval, többen nehezményezik, hogy a negyvenegyedik fejezet körül valahogy súlyosabbá válik a szöveg, sokkal könnyedebbnek tartják, amikor te és Beata is szerepeltek benne. Betűzhetnénk ide valamit?

- Mégis mit? - kérdezi Greta, aki épp vágóhídon készült képeket válogat. Reméli, hogy belekerülhet egy készülő könyvbe, amely arról a vitáról szól, hogy állatok milliárdjai élik futószalagon rövid életüket, mert mi, emberek fenntartjuk magunknak a jogot, hogy iparosítsuk magát az életet.

- Hát, írhatunk inkább rólatok valamit?

- Nem - hangzik a válasz. - Mert akkor mindenféle személyes dolog is belekerül. Például anya kiégettsége, és mindenféle, amit az emberek imádnak olvasni a hírességekről. Ez a könyv a klímaváltozásról szól, és unalmasnak kell lennie. Ki kell bírniuk." (részlet az Ég a házunk című könyvből)

Emlékszem, mikor ezt a csöpp fejezetet olvastam, rögtön tudtam, hogy ki kell ragadnom, hogy az értékelésem bevezetéseként fel kell majd tüntetnem. Mert már az elején érdemes leszögezni valamit. Ez a könyv azért íródott, hogy igenis figyelembe vegyünk egy égetően fontos problémát, ami felett valamiért elsiklunk. Az életben maradást.

Nem tudom, hogy pontosan mikor, de pár éve - lehet csak egy, lehet, hogy csak fél - megakadt a szemem a neten egy TED-videón, amelyben egy nagyon fiatal lány a globális felmelegedésről beszélt. Mély érzelmek és végtelen elköteleződés bújt meg a szavaiban, elmondta, hogy változásokra van szükség, méghozzá felsőbb hatalmaktól, megszorításokra, új szabályokra, hogy csökkentsük végre a termelést, kibocsátást...

Akkor hatással volt rám, bár semmit sem tudtam még sem Greta Thunberg, sem a családja "keresztes hadjáratáról", a globális felmelegedés kérdéséről se tudtam sokat, csak annyit, hogy nagyon rosszul állunk.

Aztán pár hónapja elkezdte felkapni a jelenséget a média. Gretával találkoztam a Facebookon, a hírekben, cikkekben, könyvekről és előadások képeiről nézett vissza rám. Rádióban beszéltek róla, írtak róla, hozzászólásokban jött az emberek tömeges balgasága, amit ők véleménynyilvánításnak neveznek.

Amikor láttam, hogy könyv fog megjelenni az úgynevezett "Greta-jelenségről", úgy döntöttem, többet szeretnék megtudni erről a lányról, a családjáról, és legfőképp azt szeretném részletesebben átlátni, amit üzenni szeretne az emberiségnek.

A regény mindkettőt megadja az olvasónak. Megismerhetjük Svante családját, mindent az anya szemszögéből, de süt a lapokról, hogy a család minden tagja részt vett a könyv megalkotásában. Megtudjuk milyen is két "problémás" kislánnyal élni, természetesen csak idézőjelben, ugyanis Greta és Beata nem a szó szoros értelmében problémásak.

Csak nem azon hétköznapi gyerekek sorát erősítik, akik szeretnek iskolába járni, tanulni, fiúkról csevegnek, semmirekellő témákról tárgyalnak... Nem. Greta aspergeres, Beata figyelemzavaros, de emellett más zavarok is jelen vannak a család életében. Az ilyen gyermekek hatalmas türelmet, szeretetet, kitartást, megértést igényelnek és Greta szülei a könyv szerint valóban eleget is tesznek ezeknek.

Greta egy nap ráeszmél, hogy azonnal tennünk kell valamit, ha a mai fiatalok valamilyen pozitív jövőképet szeretnének elképzelni maguknak. Lépnünk kell! Greta azóta számos előadást ad, a világ vezető politikusaihoz beszél, hozzánk beszél...

A könyv sorra veszi Greta és a családja életét (hogyan derültek ki a viselkedészavarok, hogyan kezdték el kivívni a lányok a maguk akaratát és céljait), majd érkeznek a brutális tények rólunk. A fogyasztásainkról, az életmódunk végtelen élményhajhászásáról, a színtiszta adatokról, amiket sokan figyelmen kívül hagynak, mert az kipukkasztaná a kis biztonságos buborékjukat.

Ijesztő belegondolni. Nem fogok hazudni. Egy kisember teszi a mindennapjait, a szó szoros értelmében csak egy hangya az életben. Meggyőzzük magunkat, hogy ha mi teszünk valamit, az úgysem elég... És ha mindenki ezt gondolja, akkor nem fog történni semmi sem.

Ezzel szemben pedig látom a Greta előadásai alatt elhelyezkedő hozzászólásokat. Mind magyar, mind világszinten... "Az iskolában lenne a helye, menjen vissza tanulni!" "Csak egy báb, amivel pénzt keresnek." "Kihasználják." "Menj haza, ahonnan jöttél, ne te mondd meg, hogyan éljek!"

És kezdem úgy gondolni, az emberiség valóban pusztulásra ítéltetett. Greta üzenetével semmi baj nincsen, igaza van, fel kell hívni az emberek, a vezetők figyelmét arra, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol a végletekig költekezünk, fogyasztunk, termelünk, nincs vége az emberi önzésnek, öncentrikusságnak, egónak, mohóságnak... És ha nem veszünk vissza egy kicsit, nagyon hamar komoly problémákkal kell szembenéznünk. Ha nem is gyökeres apokalipszisre kell gondolnunk, hanem fajok kipusztulására, víz vagy levegő hiányra... még így is ijesztő a lehetséges végtermék. Mi pedig nem teszünk semmit.

Nem. Egyáltalán nem azzal kéne foglalkozni, ki ossza ezt az üzenetet világszerte. Hogy gyerek-e, vagy sem? Aspergeres, vagy sem? Irányítják, vagy sem? Miért számít? Az üzenete a fontos, nem a forrása. Csakhogy az üzenet nem jut el az átlagember elméjébe, nem marad meg, csak a felszínes mutogatás marad.

A könyvből befolyó minden pénzt alapítványok kapják, mellesleg. Greta és Beata kérésére. Én csak reménykedni tudok abban, hogy minél több embert érdekel a saját jövője. De ha magát a jövő veszélyének üzenetét se vagyunk képesek felfogni, akkor hova lesz a remény?

Köszönöm szépen a könyv élményét a Corvina Kiadónak!

Greta Thunberg, Svante Thunberg, Beata Thunberg, Malena Thunberg: Ég a házunk

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 2019

Kiadó: Corvina Kiadó

Oldalszám: 288

Eredeti cím: Ons Huis Staat In Brand

Műfaj: önéletrajz

Tovább...