5 / 100 könyv. 5% kész!

csütörtök, október 24, 2019

Samuel Bjørk: Őzike


A Magányos utazó és A bagoly röpte után csak és kizárólag Holger Munchra és Mia Krügerre emlékeztem, semmi másra. Se az ügyekre, semmire. Talán még arra a jellegzetes svéd krimi atmoszférára, amit úgy szeretek.

Holger Munch, az idősebb nyomozó, és Mia Krüger, a volt-alkoholista szupernyomozó újabb ügyet kapnak. Miután Mia végre nemet mondott a tudatmódosítókra, és valamilyen szinten megbékélt az ikertestvére ügyével, több hónapos nyaralásra készült volna, ám egy furcsa ügy miatt maradni kényszerül.

Egy sorozatgyilkos meglepő körültekintéssel, látszólag random öl, számokat hagyva maga után. Nemsokára nagyobb fejesek is belépnek a nyomozásba, és kiderül, talán a nyomozócsoporton belül segíti valaki a sorozatgyilkost...

Beszürkülve kezdtem bele a sztoriba. Valahogy az évek során azt vettem észre, hogy a krimi nem a kedvenc műfajom. Nem tudom megmagyarázni, miért. Holott a nyomozás, a bűnügy, a gyilkosok lélektana és pszichológiája nagyon is a kedvelt témáim között vannak. Akkor mégis miért unom a krimiket?

A sorozatot mindenesetre folytatni akartam, mert Munch és Mia kettőse azért elég szerethetőre sikerült, az atmoszférája pedig nagyon is hátborzongató és nyomasztó, amit szintén értékelni tudok. Nagyon gyorsan végigpörgettem a nagyon rövid fejezeteknek hála. A cselekmény izgalmasnak mondható, nyomozgathat maga az olvasó is.

Nem is tudom. Valahogy mégis belefásulva olvastam. Részint kiszámítható volt. Az ember olvas egy svéd krimit és ivós játékot tarthatna abból, hányszor említik meg a karakterek, hogy hideg van. Hideg van. Svédországban. Túl hideg. Kabát kell. Hűha!

Ha nem a hidegről volt szó, akkor a párbeszédeké volt a főszerep. Sok leírással nem büszkélkedik a mű, tömör, velős és lényegre törő párbeszédek vannak a lapokon, bár biztos van, aki ezt szereti. A személyes kedvencem még mindig Mia agyalása az ügyeken. Az egy-két szavas sorok és bekezdések oldalakat tettek ki.

Nem azt mondanám, hogy rossz volt. Könnyen olvasható, nem rágtam le a körmöm a cselekménytől, de azért fenntartotta a figyelmemet. De azért nem tudtam nem sorra venni a tipikus krimis sémákat: a tudatmódosítókat szedő, tragikus múltú szuperügyes nyomozó; a társa, aki mindig tartja a hátát miatta; a sejtelmes atmoszféra; a szupernyomozó a végén életveszélybe kerül, mikor épp rájön, ki a gyilkos; de persze túléli. Mindig ugyanaz.

Valószínűleg az egésznek az az oka, hogy a legtöbb krimit nem nekem találták ki. Csak néhány, különlegesebb fajtát. Ez ilyen.

Samuel Bjork: Őzike
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Munch, Gabriel
Sorozat: Holger Munch & Mia Krüger
3.) Őzike
Megjelent: 2018
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 350
Eredeti cím: Gutten som elsket radyr
Műfaj: krimi

0 comments:

Megjegyzés küldése