Minden ott kezdődött, hogy én gyanútlanul bevetődtem egy könyvesboltba azzal a teóriával, hogy én most csak nézelődöm és az agyamba raktározom a kívánságlistás könyveket, erre mi történt? Épp indulófélben voltam, mikor megláttam ezt a gyönyörűséget. És akkor megtörtént velem az, ami azért hozzávetőlegesen ritkán történik meg, de előfordul. Igen. Akik ismernek engem azok már tudják. Ez ismét a természetes kiválasztódás volt. Amikor meglátod a borítót, nem tudod ki az író, nem tudod miről szól, nem is ismerted, nem láttad még azelőtt a könyvet, de akkor és ott mégis rögtön tudod, hogy ez neked kell. Hát, ez a természetes kiválasztódás, ennek a kicsi hangnak mindig engednem kell. Úgyhogy hazajött velem. Én még soha életemben nem csalódtam ebben a természetes kiválasztódásban. Mindig vakon hiszek neki, mert eddig még sosem hagyott cserben, mindig egy kedvencet tudtam végül magaménak, miután engedtem neki. És most nem csalódtam, ahogy sosem.
Már nagyon régóta szerettem volna elolvasni egy skandináv író tollából született krimit, de valami ismert íróval akartam kezdeni, nos ez végül a természetes kiválasztódás miatt nem jött létre, ezért a még nem annyira ismert (legalábbis itthon nem) Samuel Bjork volt az első számomra. És az ő regénye alapján biztosan nem ez lesz az utolsó skandináv krimim.
Ha ez eddig még nem lett volna nyilvánvaló a borító gyönyörűségesen csodálatos. A szárny, amelyet kitéptek helyéről, a sejtelmes erdő... tükrözi a regény hangulatát és teljesen helyénvaló a történet szempontjából. Brutálisan szép.
A történet már nem ennyire szép. Brutális, de teljesen más értelemben. Lélekszorongató, feszültséggel tölt fel. Sok szálon indulunk el. Pár főszálon és több kisebb mellékszálon, amikről nem is értjük, hogy függhet össze a főszállal. De összefügg. Minden összefügg.
Mia Krüger a világtól elszeparáltan él, visszaszámlál egészen a végig, amikor végre újra találkozhat a halott húgával. Az egykor hihetetlen képességekkel megáldott nyomozó most a halál küszöbén van és már majdnem enged a sötétségnek, amikor feltűnik régi barátja Holger Munch és egy egészen különlegesen brutális üggyel fordul felé. Mindenki tudja, hogy itt Miára lesz szükség. Holger Munch engedélyt kap arra, hogy újra létrehozza a különleges egységet, amely felderíti a gyilkost. A gyilkost, aki elrabolt egy kislányt, akit később holtan találtak, felöltöztetve, iskolatáskával, fellógatva, nyakukban egy Magányos utazó feliratú táblával. Később kiderül, hogy habár ő az első, de korántsem az utolsó áldozat. A gyilkos nem nyugszik míg véghez nem viszi az egész tervét, de vajon ki a célpont, mi motiválja? Mia ezen ügy erejéig félreteszi a halált és csatlakozik a különleges egységhez Holger és a régi csapat oldalán. Minden összefügg. Csak az összefüggéseket kell megkeresni, mielőtt még több Magányos utazót találnak.
A hangulat ködös, sejtető, figyelmet lebilincselő. A dolgok tipikusan úgy derülnek ki, hogy közben előbb nyomozunk mi, az olvasók, mint a nyomozók, mert az író pont egy leheletnyivel árul el nekünk többet, sejtetésszerűen ködben tartja a dolgokat és agyalásra késztet. Aztán magunkban átkozódunk, ha a nyomozó nem veszi észre az összefüggést, amit mi is csak sejtünk.
Engem teljesen lekötött, habár a krimik sokszor nem szoktak, merthogy sokan elhúzzák, elrészletezik a dolgokat, de ez most nagyon rám lett szabva. Jelenleg még az is tetszett, ahogy sok szálon futtatta az író a történetet, mert mindegyik összefüggött mindegyikkel. Mindnek megvolt a helye és habár valamelyikről azt hittem, hogy teljesen felesleges a történet szempontjából, a végére rájöttem, hogy mégis összefügg. Kellemes meglepetés számomra ez a könyv, mindenkinek meleg szívvel ajánlom, mert megszerettette velem a skandináv krimik borzongatós hangulatát. Olvassátok!
Samuel Bjork: Magányos utazó
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5*
|
Kedvenc szereplő: Gabriel, Mia, Munch
|
Sorozat: Holger Munch és Mia Krüger
1.) Magányos utazó
|
Megjelent: 2014
|
Kiadó: Athenaeum Kiadó
|
Oldalszám: 488
|
Eredeti cím:
|
Műfaj: krimi, thriller
|
0 comments:
Megjegyzés küldése