A. O. Esther: Gombnyomásra

A. O. Esther könyveit sokáig kerülgettem, a Gombnyomásra című könyvére pedig egy ideje szemet is vetettem, mert a története rögtön kíváncsivá tett. Tudjátok, a tipikus természetes kiválasztódásról volt szó, amikor meglátok egy regényt és minden előzetes utánanézést mellőzve már tudom, hogy imádni fogom. Viszont könyvesbolt közelébe nem kerültem az elmúlt időben, de hamar kiderült, hogy nem is lesz rá szükség, ugyanis hatalmas megdöbbenésemre és örömömre A. O. Esther maga keresett fel email formájában, azzal a kijelentéssel, hogy örülne, ha írnék a könyvéről. Számomra ez olyasfajta örömet okozott, amit csak a blogosok érthetnek meg, de tényleg. Fenomenálisan jó érzés volt. A blogolás a könyvekről kezdetben teljes mértékben hobbiként jött, nem is álmodtam arról, hogy egy év eltelte után egy írónő fog felkeresni engem azzal a kéréssel, hogy írjak a könyvéről... Madarat lehetett volna fogatni velem. :D

Manipura

A Gombnyomásról. Egy teljesen új világot fest le elénk, egy újszerű disztópia, erre a műfajra mindig kapható vagyok. A távoli jövőben az emberek különös besorolás szerint élnek. Mindenki látja a másik auráját Manipura falain belül, minden korszerű, gyönyörű és tökéletes a megalopoliszban. Legalábbis a látszat szerint. Első ránézésre itt minden hibátlan: a közlekedés, a műszerek, a politika, az emberek, a mindennapok. Senkinek sincs problémája, mindenki békében él, mindenki aurája tükrözi a tökéletes belső egyensúlyt. Mia Milton Manipurában él, apja nagyon fontos beosztású ember, legjobb barátai teljesen meg vannak elégedve az életükkel. Mia azonban úgy érzi, kirí ebből a világból. Ő nem tartozik ide. Lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy éjszakánként egy halott professzor szelleme kísérti és suttog neki. Ez már önmagában nem hétköznapi dolog. Mia úgy dönt, hogy utánajár a dolognak, aminek a vége egy hatalmas hajsza lesz, ami során megismerkedik a Manipurán kívüli élettel, ahová azokat az embereket száműzték, akik aurája kifogásolható, vagy akiket bűncselekmény miatt kergettek el. Megismerkedik Liammel, a vadásszal, aki a testvére orvosi számláját akarja finanszírozni azzal, hogy elkap egy körözött lányt, Mia Miltont. A lánnyal azonban jelentősen meggyűlik a baja. Manipura talán nem is olyan tökéletes, mint gondolnánk? Lehet, hogy megbújik a háttérben egy titok, amit egy Gombnyomásra le lehetne leplezni? 

A könyv már önmagába gyönyörű. A borító, az oldalak, mind-mind elvarázsolt és azt is imádom, hogy nem kell hozzá könyvjelző, mert erről már gondoskodtak azzal a kis kötélkével, nem igazán tudom, hogy hívják, de imádom, ha ilyen van a regényben. 

A. O. Esther sorain olyannyira látszik, hogy imád írni, hogy maga az olvasás is élvezetesebbé válik ezáltal. Azt írta nekem, hogy a Gombnyomásra trilógiát szerelemből írta, hogy ha rajta kívül más nem olvasná el, akkor is megírná. Én ezt teljes mértékben megértem, ugyanis magam is írogatok, ismerem ezt az érzést. Az írónak természetesen elsődleges az olvasó, hogy a könyveit elolvassák - gondolom. De vannak dolgok, amiket egyszerűen jó leírni, mert ha egyszer egy karakter megszületik az ember elméjében, akkor az lapra kívánkozik, így is úgy is. Emiatt válik a Gombnyomásra spontánná, természetessé és olyan nagyon élvezetessé. Gördülékeny, könnyen olvasható, imádnivaló.

Mia és Liam kapcsolata vált a kedvenc részemmé az egész műben. Tetszett, hogy habár nem E/1 személyben íródott a regény, mégis mindkét fél szemszögébe teljes mértékben betekintést kaptunk. Tetszett, hogy Mia kicsit zakkant, de teljesen helyén van a szíve, tetszett, hogy Liam annyira odavan érte és bármit megtenne, hogy megvédje.

Ritka, hogy egy regényben minden szereplőt megkedvelek (kivéve pár mellékszereplőt), de most Mia és Liam mellett Russel, Dylan, Mason, Stella és Amanda is a szívem csücskei lettek. Mindegyik szereplő önmagában egy egyéniség, és mind szerethető. 

A Gombnyomásra nem csak a romantikus énemnek tesz eleget Mia és Liam szerelmével, Russel és Amanda vívódásával, Dylan és Stella szemezgetésével, hanem az izgalmakat imádó énemnek is megadja azt, amire szüksége van. A menekülés, a gyilkolászás - ami azért van rendesen a műben a mutánsok vérengzésétől kezdve a vadászok és a katonák közötti mészárlásokig. Megvan ez a fajta kettősség, mert néhol édesen romantikus a könyv, néhol véresen brutális. Imádom.

A vége persze függővég, az írónő egy kis mosolygós fejecskével jelzi, hogy vége az első kötetnek. Én meg persze puffogok, mert olyan véget vetett a történetnek, ami már-már fizikai kínzással ér fel. Nagyon de nagyon köszönöm, A. O. Esther, ezt az izgalmas utazást! :) Imádtam.

A. O. Esther: Gombnyomásra I.

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Liam, Dylan, Russel

Sorozat: Gombnyomásra 1.) Gombnyomásra I. 2.) Gombnyomásra II. 3.) Gombnyomásra III.

Megjelent: 2014

Kiadó: Decens Magazin Média

Oldalszám: 470

Eredeti cím: -

Műfaj: disztópia, fantasy, romantikus