Mai Jia: Kódfejtő

Mikor megakadt a szemem ezen a gyönyörűségen a könyvesboltban, akkor még nem is tudtam igazán, milyen regénnyel lesz dolgom. A borító bársonyossága, a füzetre firkált matematikai egyenletek sokasága és maga a cím, Kódfejtő rögtön elérték nálam azt a szintet, amikor nagyokat pislogva felkapom a szerzetet és eldöntöm, hogy igenis hazajön velem. Hát így került Mai Jia regénye a polcomra, holott azelőtt sehol sem hallottam az íróról, sehol sem láttam a regényt, semmit sem tudtam róla. Olyan zsákbamacskaszerű regényválasztás volt, amire nem gyakran vetemedek, mert veszélyes.

Kijelenthetjük, hogy ez az első kínai író tollából született regény, amit valaha olvastam, valamiért nem is vonzott soha a keleti regények varázsa, mindig maradtam Európa és Amerika keretei között, a Kódfejtő elolvasása után kezdek rájönni, hogy ez akár még hiba is lehet.

Még amikor bele is kezdtem a regény olvasásába, akkor sem néztem utána a dolgoknak, csak átadtam magam az ismeretlennek. Kezdetben nehéz volt hozzászokni a stílushoz, nem nagyon tudnám megmagyarázni, hogy miért. Szokatlan volt, racionális és tényszerű, információk és személyek táborát osztotta meg velünk az író, amik folyamatosan bővültek, egész generációkon mentünk keresztül, sok egyéni sorson és nem voltam benne biztos, hogy hová is fogunk kilyukadni. Ismét hozzáteszem, nem igazán néztem utána a regény cselekményének, ezért furcsállottam, hogy személyek születését, élettörténetét, halálát ismerhettem meg pár oldalon, majd következett a történet következő szereplője. Így haladtunk, mígnem el nem érkeztünk a családfa azon szereplőjéhez, akiről történetünk szól.

Jinzhen élettörténete korántsem egyszerű vagy egysíkú. Végtelenül izgalmas, de nem olyan őrült sziklamászós vagy dzsungeles módon, hanem a szó átlagos értelmében. Jinzhen ugyanis egy zseni. Az ő sorsát követhetjük nyomon a Kódfejtő című regényben egészen a nagyszülei élettörténetéből indulunk ki, majd Jinhzen megszületéséről, fiatalkoráról olvashatunk, amikor már megmutatkoztak zsenialitásának jelei, főleg a matematika területén; majd ifjabb évei következtek, az iskolák, ahol egyre gyorsabban egyre magasabb osztályokba került okossága miatt, majd az egyetemek, állások, nagyobb munkák, díjak, felkeresések, titkosszolgálatok és végül a kódfejtés, mely végül a zseni mélyrepülését okozta.

Hogy én mennyire régen olvastam ilyen érdekes regényt és hogy mennyire hiányzott! Már önmagában a tény, hogy egy zseni élettörténete tárul elém, elég ahhoz, hogy kedvenccé tegye a történetet. Nagyon szeretem az ilyesfajta embereket, akiket "zseniknek" neveznek esetleg az intelligenciájuk, okosságuk vagy eltérő látásmódjuk miatt, mert annyira eltérnek az átlagembertől. És most nem a filmekben látott zsenikre gondolok, hanem a valóságban is létező, közöttünk járó zsenikre, mint például Einstein, aki az általános relativitáselméletet hagyta az utókorra, vagy Alan Turing, a brit zseni, aki feltörte a náci tengerészet kódját, és még sok más nagy koponyát megemlíthetnék.

Ezek az emberek, akik arra rendeltettek, hogy valami zseniálisat alkossanak, ami a társadalom javát szolgálják, vagy pont ellenkezőleg. Az különbözteti meg őket a többi embertől, hogy ők valahogy máshogy tekintenek a világra, más perspektívából tekintenek egyes problémákra, így könnyebben megoldják azokat, esetleg nehezebben birkóznak meg egyes gondokkal, amik az átlagembernek semmiséget jelentenek. Ők sokkal érzékenyebbek, sokkal törékenyebbek mint mi, a zsenialitásukban rejlik ez a törékenység, ahogy maga a regény is tökéletesen lefesti ezt előttünk.

Jinzhen bravúros élettörténete engem teljesen magával ragadott, ahogy ez a koponya olyan fizikusokat és matematikusokat előzött meg, akik akkoriban nagynak számítottak, folyton feljebb emelte a lécet, amit folyton meg tudott ugrani, ezért egyre több és több lehetőség került útjába, melyek egyre mélyebbre süllyesztették őt. És akárcsak a többi zseni, Jinzhen sem volt teljesen egészséges személyiség, nem nevezhető egy érzelmes személynek, a szerelem sem talált rá, barátok sem vették körül, egyszerűen a matematikának és munkájának élt; a tudás és tanulás vált a szenvedélyévé.

A kiemelkedő életpályája akkor pecsételődött meg, amikor kódfejtőnek állt. A kódfejtés ugyanis a legnagyobb zseniket is megtöri, a rengeteg kód, melyek közül van amit könnyedén, van amit lehetetlenség feltörni. A kudarc a zsenik és maximalisták igazi pokla. A kínai titkosszolgálat elit kódfejtő egységénél eleinte sikerek követnek sikereket, ahogy Jinzhen olyan kódokat is feltör, melyekhez azelőtt egy kódfejtő sem mert nyúlni, de aztán megleli az ő nagy fehér bálnáját egy végtelenül nehéz kódsor formájában, mely végül a mélybe és őrületbe sodorja Jinzhent.

Hogy én mennyire imádtam, ahogyan Mai Jia a matematikáról, fizikáról, egyenletekről, kódfejtésről ír! Egyszerűen zseniális. Valahogyan megtalált egy tökéletes egyensúlyt, amely keretein belül nem is úgy ír, mintha az olvasó teljesen laikus lenne, de nem is úgy, hogy csak matematikus koponyák értsék meg a könyvet. Végtelenül élvezetes. Metaforák és hasonlatok segítségével magyarázza el az olvasónak a bonyolultabb momentumokat, amik által könnyedén megértjük és közelebb kerülünk Jinzhen sorsához és gondolkodásmódjához.

És mindezek után, miután ilyen jó szájízzel végeztem a regénnyel és rájöttem, hogy egy ilyen remekbe szabott regény került a kezeim közé, akkor jutottam el az író által írt utószóhoz, amely teljesen ledöbbentett. Kiderült ugyanis, hogy a Kódfejtő nem fikció. Ez van, amikor nem nézek utána egy regény hátterének, csak olvasom és hagyom, hogy magával ragadjon. A Kódfejtő és Jinzhen története nagyon is valós élettörténet, Mai Jia éveket, ha jól emlékszem több mint egy évtizedet töltött azzal, hogy Jinzhen történetét leírja, a lehető legpontosabban, a kis vakfoltokat kreatívan kitöltve, de ügyelve arra, hogy semmi valótlan ne kerüljön a lapokra.

Az utószóban Mai Jia részletesen tudatja velünk, hogy mely neveket kellett megváltoztatnia - vagy kérésre vagy mert így kellett védenie az adott személyt - pontosan leírja, hogy mikor és hogyan jött az ötlet, hogy leírja ennek a zseninek az életét és hogyan gyűjtötte be ehhez a szükséges információkat. A regény maga is részben interjúkból áll, valamiért mégsem realizáltam magamban, hogy igaz történetről van szó, hisz már számos olyan fiktív regényt olvastam, melyekben interjúkkal halad előre a cselekmény.

Szóval döbbenten és letaglózva tettem le a könyvet és őszintén szólva, talán így volt a legjobb. Így, hogy fogalmam sem volt, valós sorsokról olvasok, mert úgy is, hogy fiktívnek hittem, megérintett a történet, de amikor a regény végén, szinte a semmiből a képembe vágja az író, hogy mindez igaz, ez az érzés felbecsülhetetlen volt. A regényhez fűződő addigi összes érzelmem felerősödött, mikor ez kiderült, minden kiélesedett és minden hatványozódott. Mintha egy filmet néztem volna végig és csak az utolsó filmkockán írták volna ki a képernyőre, hogy "Igaz történet alapján".

Az ilyesfajta, véletlenül a semmiből a kezembe "ugró" regényeket, amik végül ilyen hatással vannak rám, szinte már-már paranormálisnak hatnak. Ki tudja, miért mentem be akkor a könyvesboltba (hisz emlékszem, akkor éppen nem akartam vásárolni, csak szétnézni), ki tudja, miért pont erre néztem rá, miért pont ezt vettem fel a polcról, mikor semmit sem tudtam róla... Nagyon örülök, hogy végül így történt.

Mai Jia: Kódfejtő

Értékelésem: Katarzis

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Jinzhen

Megjelent: 2001

Kiadó: Libri

Oldalszám: 432

Eredeti cím: 解密

Műfaj: történelmi