Izolde Johannsen: Gránátok ​a becsületért

Izolde Johannsen munkássága már egyáltalán nem ismeretlen a számomra. Mindig is szerettem azt, ahogyan lefesti a történéseket és karaktereit, amik mintha leköszönnének a lapokról. A Birodalom tengeri bástyái sorozat esetében viszont a szereplők valóban visszatekintenek ránk a lapokról, hisz valós helyszíneket, történéseket, szereplőket elevenít meg maga a Gránátok a becsületért is, A birodalmi kalóz folytatásaként.

Mi tekinthető igazán megrázónak? Sosem a horror vagy a krimi műfaj volt megrázó számomra, hanem sokkal inkább azok a történetek /akár filmen, akár könyvlapokon/, melyek valós és tragikus eseményeket mesélnek el. A hideg futkos az ember hátán, amikor ilyen testközelből élhet végig egy megrázó történelmi eseményt. Főleg, ha a szereplői már olyan közel kerültek az ember szívéhez az első kötetben is, mint például Paul Ascher személye hozzám.

Én ismét csak gratulálni tudok a Gránátok a becsületért megszületéséért, annyira érződik a regényen, hogy gondos és nagyon hosszadalmas háttérmunka lappang mögötte, az a rengeteg adat, történelmi tény, még a számomra kínainak minősülő mérnök-, had-, katona-... stb nyelvezet és szakzsargon is még pontosabbá és reálisabbá tette a regényt, ami egy igazán laikus olvasónak (mint amilyen én vagyok) egy picit megterhelő lehet, ugyanakkor ezt a pontosságot és történelmi hitelességet mindenképpen a könyv előnyére kell megemlíteni.

Nem is igazán realizáltam magamban, hogy mi lesz ennek a kötetnek a vége, ezért is ért olyan váratlanul. Persze csak hagytam, hogy sodorjon magával a történet, erre az utolsó fejezetekben csak megtörten kapkodtam a fejem. Amikor ehhez hasonló történelmi könyveket olvasok vagy filmeket nézek, akkor mindig elgondolkozom azon, hogy miért? Mégis miért? Valószínűleg csak az én végtelenül pacifista felfogásom kérdezteti ezt velem, hogy miért kell életeknek így végződniük a háború árnyékában? Ki jön ki jól ebből és aki jól jön ki, az vajon nem teszi fel magának ugyanezt a kérdést?

A Gránátok a becsületért ismét rengeteg érzelmet ont magából és kelt az olvasóban /megfelelő példa erre a fenti kirohanásom/, akárcsak A birodalmi kalóz. Miközben olvastam, azon tűnődtem, milyen remek film lehetne ebből. Olyan A fegyvertelen katona vagy éppen Deepwater Horizon szinten, rengeteg érzelemmel és mondanivalóval.

Én ismét csak megköszönném az élményt Izolde Johannsennek és minél több olvasót ösztönöznék arra, hogy ragadjon a kezébe egy A birodalmi kalózt, utána pedig egy Gránátok a becsületértet.  A történelemrajongók esetében kezeskedem, hogy nem bánják meg!

Köszönöm szépen a könyv élményét, Izolde Johannsen!

Izolde Johannsen: Gránátok a becsületért

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Paul Ascher

Sorozat: A Birodalom tengeri bástyái 1.) A birodalmi kalóz 2.) Gránátok a becsületért 3.) Kalandor a tengeren 4.) A furfangos fivérek 5.) Észak magányos királya

Megjelent: 2017

Kiadó: Underground Kiadó

Oldalszám: 450

Eredeti cím: -

Műfaj: történelmi