Egy újabb kihajózás. Egy újabb szívszorító történet A Birodalom tengeri bástyái sorozatból, az utolsó birodalmi bástya...
A történelem pereg a lapokon - szó szerint ez történik a sorozat minden egyes kötetében, és ezúttal egy újabb borzalmasan hidegrázós "kalandot" tarthat a kezében az olvasó.
Én magam sokszor elgondolkodom azon, hogy miért olyan a világunk, amilyen. Miért létezik annyi borzalom a Földön, miért történnek szörnyű dolgok emberekkel, és mindig egy erős válaszhoz térek vissza: mi vagyunk az ok. Az emberek.
És ezzel az emberi pusztítási vággyal általában a történelmi filmekben és regényekben találkozom, és mindig feldühít.
Izolde Johannsen mindig szépen kiegyensúlyozza a történelem borzalmait, egy-egy jószívű emberi sors bemutatásával, aki végigkíséri ezeket a szörnyű eseményeket a háborúban. Ezúttal Viktor Vogel volt az érem pozitív oldala.
Az olvasó egy igen érdekes karaktert ismerhet meg Vogel személyében. Céltudatos, talpraesett, okos, kitartó és bár borzalmak veszik körül, mégis képes a feltétel nélküli szeretetre, amit lenyűgözőnek tartok.
És oly sok oldala van a háborúnak, amik nincsenek kifejtve, amikről az emberek többsége nem feltétlenül tud, mégis rengeteg emberéletet befolyásolt és rengeteg mindenre hatással volt. Ilyen volt a német Viktor Vogel kapcsolata a norvég lánnyal, amelynek példájára megannyi üldözött kismama és elutasított gyermek született a világháború alatt... Sejtelmem sem volt róla. A Birodalom tengeri bástyái mindig egy újszerű, érdekfeszítő perspektívát mutat.
Megvallom, ennek a kötetnek a végén vártam a legkeservesebben a happy endet, és majdnem kétségbeesve estem neki az epilógusnak. És igen, a való világban valóban ritka a boldog befejezés, ez pedig csak még szívszaggatóbbá tette Vogel történetét, ami ismét emlékeztetett engem arra, hogy hősök igenis járnak/jártak köztünk. Csak ritkán, és a tömegbe beolvadva...
Őszintén csak gratulálni tudok mindenkinek, aki munkáját fektette/fekteti ebbe a sorozatba, főleg és elsősorban az írónőnek. Bár tudom, hogy hatalmas kutatómunka és tudás kell egy ilyen kaliberű sorozat megalkotásához, azt is tudom, hogy Izolde Johannsennek ez olyan szinten a vérében van, hogy játszi könnyedséggel elevenítette fel ezeket a tengeri "kalandokat." Örülök, hogy ha csak olvasmányszinten is, de a részese lehetek.
Köszönöm szépen a könyvek élményét, Izolde Johannsen!
Én magam sokszor elgondolkodom azon, hogy miért olyan a világunk, amilyen. Miért létezik annyi borzalom a Földön, miért történnek szörnyű dolgok emberekkel, és mindig egy erős válaszhoz térek vissza: mi vagyunk az ok. Az emberek.
És ezzel az emberi pusztítási vággyal általában a történelmi filmekben és regényekben találkozom, és mindig feldühít.
Izolde Johannsen mindig szépen kiegyensúlyozza a történelem borzalmait, egy-egy jószívű emberi sors bemutatásával, aki végigkíséri ezeket a szörnyű eseményeket a háborúban. Ezúttal Viktor Vogel volt az érem pozitív oldala.
Az olvasó egy igen érdekes karaktert ismerhet meg Vogel személyében. Céltudatos, talpraesett, okos, kitartó és bár borzalmak veszik körül, mégis képes a feltétel nélküli szeretetre, amit lenyűgözőnek tartok.
És oly sok oldala van a háborúnak, amik nincsenek kifejtve, amikről az emberek többsége nem feltétlenül tud, mégis rengeteg emberéletet befolyásolt és rengeteg mindenre hatással volt. Ilyen volt a német Viktor Vogel kapcsolata a norvég lánnyal, amelynek példájára megannyi üldözött kismama és elutasított gyermek született a világháború alatt... Sejtelmem sem volt róla. A Birodalom tengeri bástyái mindig egy újszerű, érdekfeszítő perspektívát mutat.
Megvallom, ennek a kötetnek a végén vártam a legkeservesebben a happy endet, és majdnem kétségbeesve estem neki az epilógusnak. És igen, a való világban valóban ritka a boldog befejezés, ez pedig csak még szívszaggatóbbá tette Vogel történetét, ami ismét emlékeztetett engem arra, hogy hősök igenis járnak/jártak köztünk. Csak ritkán, és a tömegbe beolvadva...
Őszintén csak gratulálni tudok mindenkinek, aki munkáját fektette/fekteti ebbe a sorozatba, főleg és elsősorban az írónőnek. Bár tudom, hogy hatalmas kutatómunka és tudás kell egy ilyen kaliberű sorozat megalkotásához, azt is tudom, hogy Izolde Johannsennek ez olyan szinten a vérében van, hogy játszi könnyedséggel elevenítette fel ezeket a tengeri "kalandokat." Örülök, hogy ha csak olvasmányszinten is, de a részese lehetek.
Köszönöm szépen a könyvek élményét, Izolde Johannsen!
Izolde Johannsen: Észak magányos
királya
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: Viktor
Vogel
|
Sorozat: A
Birodalom tengeri bástyái
5.)
Észak magányos királya
|
Megjelent: 2019
|
Kiadó: Underground
Kiadó
|
Oldalszám: 488
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: történelmi
|
0 comments:
Megjegyzés küldése