Nos, ez egy érdekes élmény volt. Csabai Márk Határtalanok című regénye már jó ideje a polcomon piheg, valamiért sose vettem előre, minden más jött, így csak kallódott és kallódott.
A napokban megelégeltem, és elhatároztam, hogy most akkor elolvasom, lássuk, milyen is egy Csabai Márk agyszülemény.
Így első körben valahol meglep, hogy az Álomgyár a szárnyai alá fogadta a munkásságát, mert közel sem illik bele a többnyire nőknek szánt romantikus/erotikus regények tengerébe; épp ellenkezőleg: egy nagyon is pasis, Tarantino-szerű, Rejtő-stílusú pörgést fog a kezébe az olvasó, ha Csabai Márk művet választ.
Így első körben valahol meglep, hogy az Álomgyár a szárnyai alá fogadta a munkásságát, mert közel sem illik bele a többnyire nőknek szánt romantikus/erotikus regények tengerébe; épp ellenkezőleg: egy nagyon is pasis, Tarantino-szerű, Rejtő-stílusú pörgést fog a kezébe az olvasó, ha Csabai Márk művet választ.
Az egyenlet egyszerű. Van egy bizonyos Csatai Csaba, aki mélyen ügyködik Budapest fertőjében, Ivan Antonovics Bobrov egykori maffiózónak dolgozott, míg egy nap ki nem derül, hogy miket ügyködött főnöke háta mögött, ezért Bobrov az embereit küldi Csaba nyomába, akit hamar elkapnak, Csaba nemsokára egy érdekes, groteszk eseménysorozatban találja magát Pacal, Kugli és Pajszer oldalán, és még azt is megtudjuk, honnan kapták a nevüket az ipsék.
Nem tudom, mikor olvastam utoljára ilyen egyedi gondolatmenetet (agymenést). Egyedi, öniróniával fűszerezett, nagyon pasis (sokszor enyhén hímsoviniszta jelleggel), csapongó, de gördülékeny könyvecske ez, amivel kapcsolatban eléggé vegyes érzéseim vannak.
Részben imádtam azt a gördülékeny, nem teketóriázó, Tarantino nyerseséggel megáldott stílust, ami átlengte az egészet. Még a történetvezetésben is felfedeztem itt-ott a rendező stílusát, a főcselekményben megbújó anekdoták, gondolatmenetek, mellékkarakterek háttérben megbújó kis élettörténetei... ha Tarantino könyvet írna, ilyesmi agymenés születne.
Az író többször is kiszól az olvasóhoz, ezzel intenzívebbé téve az élményt. Könnyed irónia, szarkazmus, helyenként erős fekete humor jellemzi, amiket szintén szeretek. Nagyon könnyen olvasható, az ember szeme repül a sorokon, és sokszor magában nevet az író egyedi, szerethető stílusán.
Azt hiszem, a leginkább a cselekményben elszórt kis anekdotákat szerettem a legjobban. Bár sok olvasó számára zavaró lehet, hogy a fő cselekményt nem feltétlenül építő, csak kiegészítő kisebb történetek bújnak meg a történetben, én kifejezetten szeretem ezt a fajta kitekintést, kilengést a fő szálról, ezzel sokkal színesebbé vált az amúgy is érdekes cselekmény.
Muszáj negatívumot is említenem. Mint már említettem, erősen férfi-központú a regény, a női karakterek főleg mellékszerepben, nem feltétlen pozitívan beállítva vannak jelen, mintegy csak kiegészítőkként. Sokszor fintorogtam a hímsoviniszta és felszínes képek miatt, amiket a nőkről olvastam, nem feltétlenül szeretem, amikor egy regényben ennyire tárgyként vannak beállítva a gyengébbik nem tagjai. Ha esetleg - ha már felhoztam Tarantino-t, akinek a művei tudvalevőleg azért szintén "enyhén" férfi-központúak - egy erősebb női karakter Csaba mellett kiegészítette volna a többi oldalon fellelhető férfi humort, akárcsak Tarantino némely filmjében, ahol egy-egy igazán badass női karakter többet ér ezer kemény férfi karakternél.
Még valami nagyon, de nagyon szemet szúrt az író stílusában, amiről képtelen voltam eldönteni, hogy javít vagy ront-e az összképen. Én ennyi metaforát és hasonlatot még egy könyvön belül nem láttam. Konkrétan minden oldalon elhelyezkedik egy (de inkább kettő) nagyobb hasonlat vagy metafora (amik többnyire humorosak). Valóban minden egyes regényben vannak ilyen irodalmi eszközök, szeretem is őket, de ez most nagyon szemet szúrt. Az író nagyon szeret ezekkel az eszközökkel élni, igazi ivós játékot lehetne belőle csinálni a Határtalanok olvasásakor, csakhogy pár fejezet után már nem igazán fognánk fel, mi történik. Hogy a tömérdek metafora és hasonlat magát az olvasót szórakoztatja vagy idegesíti, az pedig már olvasó függő.
A történet egyébként nagyon talpraesett, fordulatos. Napok alatt végigpörgettem, és a végén nem is számítottam arra a fordulatra, rendesen meglepett. Tényleg biztosra tudom mondani, hogy ez a pár napos megpróbáltatásokkal teli kaland, amit főszereplőnk átélt, olyan, mintha egy igazi Tarantino filmről köszönne le, és ezért a mérleg erősen a pozitív élmény felé billen. Tetszett, mert egyedi volt, velős, nyers és gunyoros. Lehet, hogy el fogok még olvasni mást is az írótól, de valószínűleg nem a közeljövőben.
Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!
Részben imádtam azt a gördülékeny, nem teketóriázó, Tarantino nyerseséggel megáldott stílust, ami átlengte az egészet. Még a történetvezetésben is felfedeztem itt-ott a rendező stílusát, a főcselekményben megbújó anekdoták, gondolatmenetek, mellékkarakterek háttérben megbújó kis élettörténetei... ha Tarantino könyvet írna, ilyesmi agymenés születne.
Az író többször is kiszól az olvasóhoz, ezzel intenzívebbé téve az élményt. Könnyed irónia, szarkazmus, helyenként erős fekete humor jellemzi, amiket szintén szeretek. Nagyon könnyen olvasható, az ember szeme repül a sorokon, és sokszor magában nevet az író egyedi, szerethető stílusán.
Azt hiszem, a leginkább a cselekményben elszórt kis anekdotákat szerettem a legjobban. Bár sok olvasó számára zavaró lehet, hogy a fő cselekményt nem feltétlenül építő, csak kiegészítő kisebb történetek bújnak meg a történetben, én kifejezetten szeretem ezt a fajta kitekintést, kilengést a fő szálról, ezzel sokkal színesebbé vált az amúgy is érdekes cselekmény.
Muszáj negatívumot is említenem. Mint már említettem, erősen férfi-központú a regény, a női karakterek főleg mellékszerepben, nem feltétlen pozitívan beállítva vannak jelen, mintegy csak kiegészítőkként. Sokszor fintorogtam a hímsoviniszta és felszínes képek miatt, amiket a nőkről olvastam, nem feltétlenül szeretem, amikor egy regényben ennyire tárgyként vannak beállítva a gyengébbik nem tagjai. Ha esetleg - ha már felhoztam Tarantino-t, akinek a művei tudvalevőleg azért szintén "enyhén" férfi-központúak - egy erősebb női karakter Csaba mellett kiegészítette volna a többi oldalon fellelhető férfi humort, akárcsak Tarantino némely filmjében, ahol egy-egy igazán badass női karakter többet ér ezer kemény férfi karakternél.
Még valami nagyon, de nagyon szemet szúrt az író stílusában, amiről képtelen voltam eldönteni, hogy javít vagy ront-e az összképen. Én ennyi metaforát és hasonlatot még egy könyvön belül nem láttam. Konkrétan minden oldalon elhelyezkedik egy (de inkább kettő) nagyobb hasonlat vagy metafora (amik többnyire humorosak). Valóban minden egyes regényben vannak ilyen irodalmi eszközök, szeretem is őket, de ez most nagyon szemet szúrt. Az író nagyon szeret ezekkel az eszközökkel élni, igazi ivós játékot lehetne belőle csinálni a Határtalanok olvasásakor, csakhogy pár fejezet után már nem igazán fognánk fel, mi történik. Hogy a tömérdek metafora és hasonlat magát az olvasót szórakoztatja vagy idegesíti, az pedig már olvasó függő.
A történet egyébként nagyon talpraesett, fordulatos. Napok alatt végigpörgettem, és a végén nem is számítottam arra a fordulatra, rendesen meglepett. Tényleg biztosra tudom mondani, hogy ez a pár napos megpróbáltatásokkal teli kaland, amit főszereplőnk átélt, olyan, mintha egy igazi Tarantino filmről köszönne le, és ezért a mérleg erősen a pozitív élmény felé billen. Tetszett, mert egyedi volt, velős, nyers és gunyoros. Lehet, hogy el fogok még olvasni mást is az írótól, de valószínűleg nem a közeljövőben.
Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!
Csabai Márk: Határtalanok
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: -
|
Megjelent: 2017
|
Kiadó: Álomgyár
Kiadó
|
Oldalszám: 454
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: krimi
|
0 comments:
Megjegyzés küldése