Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Hát, nem tudom. Még nem teljesen tudom, hogy mit is gondolok erről a regényről. Nagyon sokáig szemeztem vele, nagyon vonzott a borítója, a címe, az egész regény atmoszférája - mert igenis van neki. És mivel nem egy nagy lélegzetvételű műtől van szó, bele is vágtam.

Valóban egy nap alatt kiolvasható könyvecske, laza szerkezetű, könnyed írásmódú, a stílussal nem is volt semmi baj. A történet önmagában azonban megér egy misét. Minden tekintetben.

Első ránézésre én ezt egy öngyilkos témájú regénynek hittem. Azon agyalok, hogy ennek véget vetek. Mintha valaki az életéről beszélne, nem igaz?

Ám ahogy az ember elkezdi olvasni a történetet, elkezd körvonalazódni előtte egy lány, egy fiú és egy párkapcsolat. Ha füzetesebben kezd olvasni a sorok között, akkor kirajzolódik egy nagyon átlagos lány, aki rettentő jó megfigyelő, aki kétségbeesetten keresi az okokat a jelenlegi kapcsolata megtartására, vagy elengedésére; továbbá egy nagyon félénk fiú, aki introvertált, nehezen épít ki kapcsolatokat, inkább a tudományos karrierjének él.

Mivel a lány szemszögét olvashatjuk, a neve nem igazán derül ki, nem sokat tudunk meg róla, a különös Telefonbetyáron kívül, aki folyamatosan hívogatja és üzeneteket hagy neki. A lányról kiderül, hogy részben ő is magának való, csöndes, rágja a körmét... de többnyire csak a környezetét figyeli meg, a leginkább pedig Jake-et.

Jake egy érdekes személyiség. Gyakorlatias, magányos farkas, tudós, csöndes... Nehezen mutatja ki az érzelmeit, mégis szeretetre vágyik. Jake végre elhatározza, hogy bemutatja a lánynak a szüleit, akik a semmi közepén élnek egy farmon. Az út hosszúra nyúlik, este van, hideg, hó.

A kocsikázást beszélgetések kísérik, amik során a lány döntésre próbál jutni. Azon agyal, hogy véget vet a kapcsolatnak. Mindeközben vissza-visszaemlékezik a megismerkedésükre, az együttléteikre. Mintegy nagyító alá veti Jake-et, a kis gesztusait, a mozdulatait, a járását, a gondolatmenetét... Mindenét.

A regény középpontjában tehát ez a kapcsolat áll. Az autózás közbeni párbeszédek érdekes filozófiai, tudományos kérdéseket feszegettek, tetszett, hogy a regény próbált elgondolkoztatni, bár nem feltétlenül tudtam, hogy mi végre. Milyen regényt olvasok? Elvontat, filozofikusat vagy egy romantikusat? Az elején - a Telefonbetyáron kívül - nem igazán értékeltem, hogy egy pszicho-thrillert fogok a kezemben.

A lány karaktere eléggé jellegtelen, mint már említettem, nem tudunk meg róla szinte semmit, holott "az ő fejével gondolkodunk". Jake, mivel részben rejtélybe burkolózik, szintén titokzatos marad. Az érdekes párbeszédek adták tehát a regény gerincét.

Amint a pár megérkezik a tanyára, a regény hangulata kezd igazán pszicho-thrillerbe átcsapni. Az olvasó itt már igazán érezheti, hogy valami nem stimmel. Itt kezdtem azt érezni, hogy az író mégiscsak tudja, hogy mit csinál. Sikerült megalkotnia egy igazán hátborzongató környezetet és atmoszférát, ha a szereplői nem is érdekesek.

A szülők furcsasága, Jake természetes hozzáállása, a vacsora menete, a különös párbeszédek... és az ezeket végigkísérő leírásmód, amint a lány nagyon jó megfigyelőképességével mindent kiszúr, furcsáll, maga az olvasó tapinthatóan érzékeli a helyzet kényelmetlenségét, abszurditását... maga az olvasó is távozni, menekülni akar...

Mindennek tetejébe az író nagyon ügyesen használta a nyugalom megzavarására szánható eszközöket, mint a lány körömrágása és annak leírása, az anya hajtépkedése; ezek a pici, irritáló dolgok a nyugtalanság érzését keltették magában az olvasóban, ezzel sikerült megalkotnia a pszicho-thriller igazi célját: a feszültség érzetét.

A harmadik felvonás már érdekesebb volt. A fejezetek közti kis elbeszélések alapján hamar kiderül az olvasó számára, hogy tragédia van készülőben, az író ezzel is húzza az olvasó idegeit, ám a regény vége további érdekes kérdéseket vet fel. Érdekes volt bennem a felismerés menete is, ahogy oldalról oldalra lapozva jövök rá arra, hogy mit is olvastam ezen a röpke 256 oldalon keresztül.

Érdekes üzenet, egy érdekes, introvertált emberről. A pszicho-thriller jelleg tetten érhető, a regény szereplőkben nem erős, de különösen tetszett, hogy főleg megfigyelésekre alapoz. Egyes jelenetek már-már horrorba illőek voltak, a vége pedig pszichológiai szempontból valóban elgondolkodtató.

Azt olvastam, a regényből nemsokára film készül. A regény első felét olvasva nem voltam biztos benne, hogy ez jó ötlet, de a végére igenis el tudtam képzelni ezt képernyőn is. Egyes jeleneteitől valószínűleg rögtön borsózna a hideg a hátamon. Már elképzelve is. Hát még a valóságban...

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 2016

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 256

Eredeti cím: I’m Thinking of Ending Things

Műfaj: pszicho-thriller