Istenem, de imádtam az első részt. A legnagyobb stresszek közepette, a legjobbkor vettem a kezeim közé, és teljesen magába bolondított a Sárkányok gyermeke első kötete. Minden egyszerűségével, bájával, karakterével. A borítók meg persze tovább erősítették ezt a szerelmet.
A második kötet valamivel az első mögött kullog, több szempontból is, a szeretetem mégse lankadt. Továbbra is kikapcsol, szórakoztat, elvarázsol.
Míg az első kötet több kérdést is nyitva hagyott, a másodikban csipegetjük a válaszokat. Jobban megismerjük az elfek világát, magát a jóslatot, és hogy hogyan kerül ennek a kellős közepébe Felicity.
Mérhetetlenül sajnáltam, hogy a második kötet ilyen mértékben mellőzte Lee-t. Személy szerint én Richardot már a hátam közepére sem kívántam, alig vártam, hogy búcsút mondjunk neki. Ciaranben sokkal több potenciált láttam, érdekes volt a tanár felállás, enyhén pótolta Lee-t, de csak enyhén.
Felicityt ezerszer fenéken rugdostam volna. Amikor látta, hogy Lee bajban van, és a karaktere kicsit sem mutatott aggódást, még ha azt is hitte, nem igaz az, amit lát. Tisztában volt azzal, hogy Lee eltűnt, mégse aggódott különösebben. Nem teljesen értettem. Mindazonáltal Felicity karakterfejlődése érezhető, sokkal erősebb és érettebb lett az első kötet óta, a humora pedig ugyanaz maradt.
A múltban tett látogatások továbbra is szórakoztatóak, bár tisztán látszik rajtuk a hiteltelenség. A regény nem fektet nagy hangsúlyt a történelmi hitelességre, de nem róttam fel neki, nem egy történelmi, komoly műről van szó, hanem egy szórakoztató ifjúsági irodalomról, aminek tökéletesen megfelel.
Bár néha-néha a fejetem fogtam, eltűnt a titokzatosság varázsa, továbbra is nagyon szeretem a sorozatot. Kikapcsol, megnyugtat, megnevettet. A karakterek nagyon a szívemhez nőttek, Lee-vel az élen. Szomorú vagyok, hogy a harmadik kötettel lezárul a trilógia.
Míg az első kötet több kérdést is nyitva hagyott, a másodikban csipegetjük a válaszokat. Jobban megismerjük az elfek világát, magát a jóslatot, és hogy hogyan kerül ennek a kellős közepébe Felicity.
Mérhetetlenül sajnáltam, hogy a második kötet ilyen mértékben mellőzte Lee-t. Személy szerint én Richardot már a hátam közepére sem kívántam, alig vártam, hogy búcsút mondjunk neki. Ciaranben sokkal több potenciált láttam, érdekes volt a tanár felállás, enyhén pótolta Lee-t, de csak enyhén.
Felicityt ezerszer fenéken rugdostam volna. Amikor látta, hogy Lee bajban van, és a karaktere kicsit sem mutatott aggódást, még ha azt is hitte, nem igaz az, amit lát. Tisztában volt azzal, hogy Lee eltűnt, mégse aggódott különösebben. Nem teljesen értettem. Mindazonáltal Felicity karakterfejlődése érezhető, sokkal erősebb és érettebb lett az első kötet óta, a humora pedig ugyanaz maradt.
A múltban tett látogatások továbbra is szórakoztatóak, bár tisztán látszik rajtuk a hiteltelenség. A regény nem fektet nagy hangsúlyt a történelmi hitelességre, de nem róttam fel neki, nem egy történelmi, komoly műről van szó, hanem egy szórakoztató ifjúsági irodalomról, aminek tökéletesen megfelel.
Bár néha-néha a fejetem fogtam, eltűnt a titokzatosság varázsa, továbbra is nagyon szeretem a sorozatot. Kikapcsol, megnyugtat, megnevettet. A karakterek nagyon a szívemhez nőttek, Lee-vel az élen. Szomorú vagyok, hogy a harmadik kötettel lezárul a trilógia.
Sandra Regnier: A sötét jóslat
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5*
|
Kedvenc szereplő: Lee,
Felicity, Ciaran
|
Sorozat: Sárkányok
gyermeke
2.)
A sötét jóslat
|
Megjelent: 2014
|
Kiadó: Maxim
Kiadó
|
Oldalszám: 380
|
Eredeti cím: Die dunkle Prophezeiung des Pan
|
Műfaj: fantasy,
ifjúsági, romantikus, urban fantasy
|
0 comments:
Megjegyzés küldése