Borsa Brown: Gyalázat és hit

Borsa Brown és én. Egyszer fent, egyszer lent kapcsolatom van az írónő műveivel. Értékelem, hogy igyekszik bemutatni egyes kultúrákat, amikkel nem találkoznánk a mindennapokban, általában két világ találkozását mutatja meg nekünk, egy-egy Rómeó és Júlia szerelmen keresztül (durva általánosságban mondva).

Egy-egy regényében látom a mély értékeket, amikor olyan dolgokat boncolgat, mint a nők egyenjogúsága, lelki ereje, a férfi nő iránti szeretete, az egyén jogainak és akaratának kivívása... Vannak olyan művei, amik közben elgondolkodtam, hogy Brown valami remeket alkotott.

Aztán vannak olyan művei, amik inkább csak szemforgatásra és szájhúzásra késztetnek. Ilyenek azok a regények, ahol előtérbe kerül a férfiak hímsoviniszta beállítottsága, a nők alárendeltsége, a felszínes férfi-női kapcsolatok... Nem is tudom.

A Gyalázat sorozattal ismét tettem egy próbát, mert reménykedtem abban, hogy ez a trilógia is annak a regényeinek sorát erősíti, amikben megláttam a csillogó értéket. Hát nem...

Az amish világról már rég olvasni akartam valamit, nagyon távol áll tőlem mindenféle vallásosság, de szerettem volna megtudni, milyen is lehet egy ilyen társadalom részeként élni. Egy elvont, másféle világ, amit sose érthetünk meg igazán, csak ha részesei vagyunk. Ilyen az amishok világa és mindennapjai is. Egy a nagyvilágtól elzárt, összetartó közösség.

Nem tudom megállapítani, hogy a könyv reálisan mutatja-e be az amish kultúrát, hisz magam sem vagyok jártas a témában. Egy felszínes képet valóban kaptunk az amishok mindennapjairól, felfogásáról és életéről, de hogy ez mennyire áll közel a valósághoz, azt nem én fogom megállapítani. Annyit biztosan kijelenthetek, hogy ez a fajta élet és kultúra tőlem távolabb nem is állhatna. Ezért is volt érdekes számomra ilyesmiről olvasni.

A történet eleje oly ígéretes volt. Valóban elhittem, hogy egy újabb Borsa-féle csodát fogok a kezemben. A karakterek nem voltak tökéletesek, de a felállás valahogy megfogott. Dorothy és a családja az amish piacon árulnak, akárcsak a legtöbb amish, a piacnak eszmei értéke van a kis közösségükben. Egy nap azonban egy üzletember érkezik az amishok közé, aki meg akarja vásárolni a piac területét, hogy bevásárlóközpontot építsen oda.

Dorothy, a fiatal amish lány illemtudó, szereti a családját, a legjobb barátnőjét és többnyire boldogan él az amishok "buborékjában." Távolról odavan a közösség rosszfiújáért, Samuelért, ahogy minden lány, ám Gregory, az üzletember érkezése sötét felhőket von a közösség életére, Dorothyban pedig eddig ismeretlen érzéseket kelt.

Dorothy karaktere nagyon átlagos. Sokkal gyerekesebbnek éreztem a 18 éves korához képest. Egy 15-16 éves kislány sokkal reálisabb lett volna a reakcióihoz és gondolataihoz. Nem erős karakter, gyenge és naiv. Nem tudom, hogy ez azért lehet, mert amish karakter, és az írónő ezzel is azt akarta szemléltetni, mennyire burokban élnek az amish fiatalok, vagy egyszerűen ennyire gyenge karakter lett, és csak a dolgok mögé akarok látni valamit. A neve miatt meg folyton a sárga köves út jutott eszembe, meg hogy hol van Totó...

Gregory karaktere még borzalmasabb lett. Merészen ki merem állítani, hogy a leggyengébb Borsa férfi karakter - az általam olvasott regényei közül. Semmilyen. Felszínes. Nincs kiállása. Sablonos. Enyhén hímsoviniszta. A titkárnővel kapcsolatban rögtön megmutatkozott, hogy egy újabb tipikusan Borsa beállítottságú alfahím született, aki ferde képet mutat a férfiakról. Nem minden férfi ilyen. Vagy legalábbis remélem, hogy nem.

Gregory karaktere engem kicsit sem vonzott, unalmasnak tartottam. Mindehhez még párosult a tipikus tragikus múlt, amit minden második oldalon felhozott, hogy nagyon sajnáljam őt, de nem kellett volna folyton-folyvást emlékeztetni az olvasót, hogy ő mennyire szülők nélkül nőtt fel. Az olvasó emlékszik, ha egyszer is olvasta.

Nem is értettem, hogy egy komoly üzletember hogy mehet egy amish közösségbe úgy, hogy semmit sem tud róluk. Egy felelősségteljes felnőtt üzletember nem köt így üzletet. Nevetségesnek találtam. Feltételezem, az írónő ezzel azt akarta szemléltetni, az emberek mennyire nincsenek tisztában az amish jelentésével, de azért ennyire kétlem, hogy sötét lenne egy komoly üzletember. Vércikinek éreztem ezt a fajta felkészületlenséget.

És akkor ott volt a kezdeti csoda. Samuel. A regény első felében azt hittem, én ezt a trilógiát végigolvasom, méghozzá csakis miatta. Az eddigi legérdekesebb, legszerethetőbb Borsa fiúnak könyveltem el magamban. Alig vártam a fejezeteit. Nagyon megszerettem. Megtetszett a Dorothy iránti kezdeti ragaszkodása, a családja és a közösség iránti odaadása, ugyanakkor a lázadó magatartása és az akaratos véleménye a világról és az emberekről is. Ez a kettősség egy tökéletesen összetett karakterré tehette volna.

Aztán a kötet felénél jött egy szakadás. Amikor az édes ragaszkodása átváltott és Borsa a regény felénél úgy döntött, hogy Samuel nagyon pozitív karakteréből csak azért is egy hűtlen, hímsoviniszta, minden nőt akarok típusú férfit csinál. És akkor vége volt. Nagyon mérges voltam. Az általam megimádott karakter abban a pillanatban elvesztette minden tisztelemet és szeretetemet, hogy az írónő behozta a titkárnős szálat. Legszívesebben hozzávágtam volna a könyvet a falhoz.

És mivel már a legeleje óta Samuelnek drukkoltam, de a felénél már rögtön leesett, hogy Borsa úgyis Gregorynak szánja Dorothy karakterét, minden érdeklődésem elmúlt a sorozat irányában. Nem tehetek róla. Az egyik legjobb lehetett volna, ezt belátom. Ha Samuel ragaszkodása kitartott volna. Imádtam volna. Akkor új kedvenc Borsa sorozatom lenne. De így... sajnálom. Nagyon.

Borsa Brown: Gyalázat és hit

Értékelésem: Csalódás

Borító: 5/3

Kedvenc szereplő: Samuel

Sorozat: Gyalázat 1.) Gyalázat és hit 2.) Gyalázat és szenvedély 3.) Gyalázat és szerelem

Megjelent: 2018

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 574

Eredeti cím: -

Műfaj: romantikus