5 / 100 könyv. 5% kész!

vasárnap, július 07, 2019

Sarah J. Maas: Köd és harag udvara


Sarah J. Maas Tüskék és rózsák udvara első kötete után hamar ácsingóztam a második kötetért. Egyszerűen magával ragadott a könnyed (bár egyre bonyolódik) fantasy világa, a szereplők szerethetősége (ami csak erősödött a második kötetre), az izgalmak és fordulatok kettőse... Egy tökéletesen összerakott fantasy, minden megvan benne, ami kell ahhoz, hogy elvarázsoljon.

A három borító egymás mellett egyszerűen elvarázsol. Az egyik legszebb fantasy trilógia a polcomon, habár megtalálható rajta jó néhány, de ezekre különösen büszke vagyok.

A történet a második kötetben erőteljes fordulatot vett. Míg az első részben teljesen beleszerettem a Tavasz Udvarába, Tamlinbe és Lucienbe, ez a második részben halványodni kezdett. Kezdtem lassan felfogni, hogy Tamlin csupán egy ráhangolódás volt az igazi főhősünkre, Rhysandre.

Őszintén szólva, sehogy sem értettem a nagy imádatot iránta, számomra az első kötetben Tamlin lopta be magát a szívembe. Azonban Tamlin kezdeti felszínes pozitív képe hamar átcsapott egy negatív, hímsoviniszta, birtokló, instabil karakterré, aki mellett Feyre egyre halványodni kezdett. Ebből Rhysand és a közös alkujuk biztosított szabadulást.

Feyre karakterfejlődése nagyon érezhető. A gyengécske emberke, aki a fal túloldaláról a tündérek világába kényszerül egy főúr mellé. Feyre immár maga is halhatatlan, felszabadító, átoktörő (enyhén Daenerys stílust vett fel), és korántsem biztos a jelenlegi boldogságában.

Miután Rhysand úgymond kimenti Feyre-t a csapdájából, egy teljesen újfajta hangulatot kap a trilógia. Új, imádnivaló szereplőgárda sorakozott fel, akikben Feyre új családra lelt. Meg persze maga az olvasó is, mert lehetetlen volt nem megimádni őket, mindegyikről oldalakat tudnék írni, igazán összetett, szerethető karaktereket alkotott meg Sarah J. Maas, amint megálmodta az Éjszaka Udvarát.

Rhysand karaktere hamar elvarázsolja az olvasót, akkor is, ha az első kötetben inkább a Tamlin tábort erősítette - akárcsak én. Éles ellentétben áll Tamlin uralkodó döntéseivel, amikkel elnyomta Feyre-t, Rhys sokkal inkább a szabad akarat híve. Míg Tamlin elnyomta Feyre-t, addig Rhys hagyja, hogy kivirágozzon és érvényesüljön. És az édes évődést még meg sem említettem. Feyre és Rhys kettőse az egyik legszerethetőbb páros, amit eddig fantasyben olvastam.

Rhys családja szintén hamar belopta magát a szívembe. Mind érdekes, színes, összetett karakterek, akikről egyre többet és többet tudunk meg, annál közelebb érezzük hozzájuk magunkat.

Mor erős női jelleme és csipkelődő stílusa megfűszerezi a párbeszédeket, és amint kiderül fájdalmas múltja, az empátia csak tovább erősíti az olvasó rokonszenvét az irányában. Cassian, az illír harcos és Azriel, az Árnyénekes szintén érdekes múlttal rendelkeznek, ami nagy hatással van a jelenükre, míg Cassian a mindig mosolygós, viccelődő személyiségével a csapat legkedélyesebb tagjának számít, addig Azriel a csöndes, komoly magatartásával a felelősségteljesség mintaszobraként van jelen, akinek egy-egy pillantása többet mondhat ezer szónál. Hamar észrevehető, hogy hármuk között feszül valamilyen háromszög-szerűség, de ez csak lassan körvonalazódik a cselekményben. Az egyik legérdekesebb karakter Amren, aki bár a legkisebb, mégis a legtöbb erőt birtokolja, és a legrettegettebb mind közül.

A kötetben szép lassan válik ez a kis társaság Feyre igazi családjává, ahogy lassan a fenntartások leküzdése után megismeri, majd megszereti őket. Imádtam a szép felvezetést. Egyszer sem éreztem azt, hogy felesleges fejezeteket olvasok, minden kapcsolat szépen ki lett dolgozva, nem egyik pillanatról a másikra való pálfordulás történt, ez pedig hitelessé tette az egészet. Bár megvallom, Lucian igenis hiányzott, Tamlin iránti ellenszenv ide vagy oda, Lucian továbbra is a kedvenceim közé tartozik valami miatt, bár nehéz lenne megmagyaráznom, miért.

Érdekes mód, ezúttal Feyre nővérei, Nesta és Elain, is több szerepet kaptak a lapokon. Ezzel kapcsolatban érdekesnek találtam, hogy az írónő el-elhintette egy sejtetését annak, hogy Nesta és Cassian között egyfajta macska-egér játék kezdődik meg. Még érdekesebb a tény, hogy Maas valamiért minden szereplőjét ki szeretné párosítani, ami még nem is zavarna annyira. Viszont amint Feyre és Rhys szerelme kialakult, nagyon szívesen belelestem volna a többiek fejébe is. Egész köteteket tudnék elképzelni Cassian-Nesta, Mor-Azriel fejezetekkel... Annyi lehetőség lenne bennük.

Míg az első kötetben esetében azt írtam, hiányzik az intrika, a csalás, az összeesküvések, ezúttal nagyon is jelen voltak, a készülő háború előszele megcsapja a karaktereket, erős politikai és hadrendészeti okoskodások fűzik át a cselekményt, amik felkészítik a történéseket a harmadik kötetben eljövő nagy háborúra.

Azt kell hogy mondjam, ez a trilógia nagyon magas helyen van a kedvenc fantasyjaim tengerében, nagyon erős mind karakterek, mind cselekmény téren. Nem kétséges, hogy a harmadik kötetet rögtön elővettem a második után, és nem tudom, mihez kezdek, amint azzal is végzek.  No, de sebaj! Sarah J. Maas más történetei még várnak, ha Feyre és Rhys története le is zárul...

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!


Sarah J. Maas: Köd és harag udvara
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Rhysand, Cassian, Mor, Amren, Feyre, Azriel, Lucian
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara
2.) Köd és harag udvara
Megjelent: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 752
Eredeti cím: A Court of Mist and Fury
Műfaj: erotikus, fantasy, romantikus

0 comments:

Megjegyzés küldése