Kicsit még mindig nehéz véleményt alkotnom erről a regényről, holott már hetekkel ezelőtt kivégeztem és hazudnék, ha azt mondanám, csak az egyetem miatt nem írtam meg eddig az értékelést. Egy nagyon megosztó, komoly és fájdalmas témát dolgoz fel a regény, csöppet sem mindennapi, a sztereotípiákat félretevő módon.
Az írópáros közül Izolde Johannsen regényeihez volt már szerencsém, ezért biztos voltam benne, hogy ezúttal is egy végtelenül hiteles történelmi regénnyel lesz dolgom, ami végül be is igazolódott.
A birodalmi kalóz egy újonnan indult történelmi sorozat, A Birodalom tengeri bástyáinak első kötete, ami a második világháborút mutatja be testközelből, méghozzá az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó és az Altmark hajó fedélzetéről.
Nem olvastam még regényt konkrétan a második világháborúról, valahogyan taszít a világháborús téma, mert annyira valós és annyira közeli, hogy a hideg is kiver a gondolatára. Főleg ilyen kontextusban nem volt még szerencsém második világháborús regényhez, de bátran beleugrottam az élménybe.
A borító első ránézésre hihetetlenül hangulatos, a feszültséget már előrevetíti a nyughatatlan óceán, amely épp oly végtelen, mint az emberek kegyetlenségre és kitartása háború idején. Az enyhén balra csúszott vörös folt a borító közepén akár az elesettek vérét is szimbolizálhatja. Szürke és vörös. A színösszeállításról ismét egy második világháborús mű jut eszembe, a Schindler listája. Nem tudom, hogy ez tudatos választás volt-e, vagy csak merő véletlen.
Mint már említettem, a történet érdekességévé válik maga a kontextus. Mert mi jut minden ember eszébe, ha a második világháborúra gondol? Hol foglalnak az emberek állást?
Na, de van okunk/jogunk állást foglalni? Van betekintésünk egyáltalán mindenbe? Értjük a miérteket vagy csak belefulladunk a sok sztereotípiába?
Nem vagyok nagy történelem és világháborús rajongó, ezért nem bocsátkoznék részletekbe, de A birodalmi kalóz egy olyan oldalát mutatja meg a második világháborúnak, ami könnyedén felülírhatja az eddigi gondolkodásunkat, lerombolhatja a fejünkben kialakított sztereotípiákat és talán nagyobb betekintést ad egy olyan háborúba, amire senki sem emlékszik szívesen.
A regény történelmileg hiteles, mégsem száraz, joggal használhatnám a "megelevenedett történelem" kifejezést. Különös, de egyszerre éreztem objektívnek és szubjektívnek az elbeszélést, tudom, hogy nem olvastam sok történelmi regényt eddig, de ebben erőteljes érzelmeket értem tetten, csak úgy fejbe vágtak a lapokról: küzdelem, kitartás, barátság, lojalitás, kétségbeesés, félelem... és még sorolhatnám. Rendkívül intenzív.
Tetszett, hogy itt nincsenek előítéletek. Tények vannak. Amikor kiderül, hogy az éremnek két oldala van, hogy az ember "ellensége" is ember, hogy mindenki okkal tesz dolgokat, hogy nincs gonosz és jó, csupán emberek vannak, akikben mindkettő megtalálható, csak eltérő mértékben.
Empátia. Valamiért ez jutott eszembe a regényről. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg empátiára volt szüksége az írópárosnak a regény megírásához. Hogy is ne lett volna szükség? Az empátia révén (és már ezen regény révén is) sikerül a "másik oldal" helyébe képzelnünk magunkat. Roppant nehéz feladat. Ha valamiről már kialakítunk egy véleményt, ami igen intenzív és látszólag megváltoztathatatlan, akkor hajlamosak vagyunk befogni a fülünket, ha valaki megpróbál empátiára bírni minket és megpróbálja megszemléltetni velünk az érme másik oldalát is. Mert mindig van neki. Tudom, hogy most igen ködösen fogalmazok, de ha jobban meg szeretnéd érteni, mire is gondolok, figyelmedbe ajánlom ezt a TED videót, ami majd mindent megmagyaráz:
Sam Richards: A radical experiment in empathy
Ezt a videót nemrég láttam és nagyon sokáig elgondolkoztatott (tudom, hogy most már téged is). A regényt olvasva, valahogy párhuzamot találtam a kettő között. Az írópáros valahogy elérte azt, amit a videóban az előadó próbált megértetni velünk és ehhez csak gratulálni tudok.
Mindent összevetve, számomra egy igen érdekes élmény volt. Sikerült adnia egy másik perspektívát, így már mindenképpen nyertem vele. Azt mondanám, hogy nem csak történelem rajongóknak ajánlanám, hisz én sem az vagyok, és ha másnak is úgy sikerül megértenie az üzenetét, ahogy szerintem nekem sikerült, akkor az már egy kis győzelem ebben a világban.
Köszönöm szépen a könyv élményét, Izolde Johannsen!
A regény történelmileg hiteles, mégsem száraz, joggal használhatnám a "megelevenedett történelem" kifejezést. Különös, de egyszerre éreztem objektívnek és szubjektívnek az elbeszélést, tudom, hogy nem olvastam sok történelmi regényt eddig, de ebben erőteljes érzelmeket értem tetten, csak úgy fejbe vágtak a lapokról: küzdelem, kitartás, barátság, lojalitás, kétségbeesés, félelem... és még sorolhatnám. Rendkívül intenzív.
Tetszett, hogy itt nincsenek előítéletek. Tények vannak. Amikor kiderül, hogy az éremnek két oldala van, hogy az ember "ellensége" is ember, hogy mindenki okkal tesz dolgokat, hogy nincs gonosz és jó, csupán emberek vannak, akikben mindkettő megtalálható, csak eltérő mértékben.
Empátia. Valamiért ez jutott eszembe a regényről. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg empátiára volt szüksége az írópárosnak a regény megírásához. Hogy is ne lett volna szükség? Az empátia révén (és már ezen regény révén is) sikerül a "másik oldal" helyébe képzelnünk magunkat. Roppant nehéz feladat. Ha valamiről már kialakítunk egy véleményt, ami igen intenzív és látszólag megváltoztathatatlan, akkor hajlamosak vagyunk befogni a fülünket, ha valaki megpróbál empátiára bírni minket és megpróbálja megszemléltetni velünk az érme másik oldalát is. Mert mindig van neki. Tudom, hogy most igen ködösen fogalmazok, de ha jobban meg szeretnéd érteni, mire is gondolok, figyelmedbe ajánlom ezt a TED videót, ami majd mindent megmagyaráz:
Sam Richards: A radical experiment in empathy
Ezt a videót nemrég láttam és nagyon sokáig elgondolkoztatott (tudom, hogy most már téged is). A regényt olvasva, valahogy párhuzamot találtam a kettő között. Az írópáros valahogy elérte azt, amit a videóban az előadó próbált megértetni velünk és ehhez csak gratulálni tudok.
Mindent összevetve, számomra egy igen érdekes élmény volt. Sikerült adnia egy másik perspektívát, így már mindenképpen nyertem vele. Azt mondanám, hogy nem csak történelem rajongóknak ajánlanám, hisz én sem az vagyok, és ha másnak is úgy sikerül megértenie az üzenetét, ahogy szerintem nekem sikerült, akkor az már egy kis győzelem ebben a világban.
Köszönöm szépen a könyv élményét, Izolde Johannsen!
Izolde Johannsen, Michael T. Marble:
A birodalmi kalóz
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: -
|
Sorozat: A
Birodalom tengeri bástyái
1.)
A birodalmi kalóz
2.) Gránátok a becsületért 3.) Kalandor a tengeren 4.) A furfangos fivérek 5.) Észak magányos királya |
Megjelent: 2016
|
Kiadó: Underground
Kiadó
|
Oldalszám: 490
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: történelmi
|
0 comments:
Megjegyzés küldése