A történet egészen hétköznapian kezdődik, ami szokatlan az írónőtől, hiszen először az angyalokkal és különleges lényekkel teli középkorba kalauzolt be minket az Összetört glóriák című sorozatában, majd a távoli jövőben lévő, világvége utáni állapotokat dolgozza fel a Gombnyomásra című trilógiájában.
Most 2024-ben járunk, Norvégiában. A két főszereplőnk egy testvérpár, a 20 éves Sonja és annak bátyja, Alex, akik szörnyű múlttal rendelkeznek bár, hihetetlenül erős kötelék fűzi össze őket. Alexnek ismert zenekara van, amelyben a nőcsábász James és a jószívű Leif is zenél, Sonja pedig időnkénti énekesnek áll fel a színpadra. A tragédiák azonban ismét megtalálják a testvérpárt, amikor egyetlen rokonuk, a nagymamájuk meghal. Sonja a bátyjához költözik, a Stjerne-tó közelében lévő házikójába, ahol Alex a barátnőjével él. A dolgok akkor fordulnak természetfelettibe, amikor egy jelmezbálos koncerten Sonja megismerkedik egy különös, vikingnek öltözött férfival, aki azt mondja neki, hogy az elkövetkező napokban ne menjen a tó közelébe. Sonja nem is sejti, hogy a férfi, Einarr kérése egyáltalán nem alaptalan. Frigg rokkája azonban fényesen ragyok az égen. Sonja, megszegve ígéretét a tóba veti magát, amikor a bátyja barátnője vízbe akar fulladni, miután a bátyja szakított vele. Ezen cselekedet következménye túlszárnyalja minden eddigi képzeletét, ugyanis Sonja időn és síkon repülve köt ki a középkori vikingek földjén 1100 évvel korábban.
A sokk és megrázkódtatás közepete Sonja rögtön rájön, hogy miért ígértette meg vele Einarr, hogy ne menjen a tó közepébe, de már túl késő. Sonját elkapják és rácsok mögé dugják, Kószának titulálják. Mindeközben odahaza Alex összeomlik a húga halála miatt, akinek a testét nem találták meg a tóban, azonban egy gyilkossági kísérlet során, amikor is Alex volt-barátnőjének az anyja kocsijával belecsapódik Alex, James és Leif kocsijába az időutazás ismét megtörténik. Alexnak csak egy célja van, megtalálni a húgát és túlélni az új világban.
Hűha. Ez az első, amit ki bírok nyögni. A regény hangulatra büntet. Norvégia számomra eleve sötét tónusú és rideg (talán a norvég krimik miatt maradt meg ez a hangulat bennem), de Sonja és Alex története eleve megérintett engem. Főleg az a bizonyos testvéri kötelék, ami közöttük áll fel. Tipikusan az a "tűzbe megyek érte" kapcsolat ez, amely mindennél szorosabb kötelék.
A téma, miszerint ugorjunk vissza a közeli jövőből a nagyon távoli múltba - nagyon tetszett. Érdekes körítéssel, megmagyarázva, amely ismét mese habbal lett. Az elején még sejtetés-szerű az egész, nem is nagyon érti az olvasó, hogy miről van szó. A történet később magyarázza el pontosan, hogy mi miért történik és akkor is hagyja, hogy megemészd.
Ez az első rész főleg Sonja és Einarr kapcsolatára épített, észrevettem. Nem mondom azt, hogy unalmas volt, csak érezhetően a szerelmi szál került előtérbe, én azért egy kicsivel több izgalmat vártam, de minden reményem szerint most, hogy már a két főszereplő a végére egymásra talált, a következő részben kapkodni sem fogom tudni majd a fejemet.
Egyébként nagyon érdekes, hogy most engem nem elsődlegesen Sonja és Einarr érdekelt. Természetesen imádtam őket, azonban a másik szál sokkal inkább lekötött, amelynek Alex, James és Leif voltak a főszereplői. A kedvenc trióm. Általuk jócskán került humor is a regénybe. Bírtam, ahogyan feltalálták magukat a középkorban. Alex azonnal elfoglalta az elsőszámú helyezést a listámon a komolyságával és a húga iránti odaadásával, rögtön utána jön James, aki habár nem szerepel olyan sokat, mint Einarr, mégis valahogy jobban megkedveltem őt, nem tudom. És, amit már a legelején sejtettem, a végefelé be is igazolódott, miszerint James enyhén azért érdeklődik Sonja iránt. Remélem, nem lesz összetörve a szíve.
A középkori viking világ hangulata nagyon borongósra sikeredett, volt azért vérfürdő is dögivel. Én rögtön rájöttem, hogy nem élném túl a középkort, ha nem fejeznének le, akkor a középkori állapotok vinnének a sírba (se egy MP3, se internet, se farmernadrág...). Azért szépen ki lett hangsúlyozva a fejlődésbeli különbség a jelen és múlt között, érdekes betekintés a vikingek középkori életébe (mint az Összetört glóriák negyedik kötetében, ahol a vikingek gyászszertartásáról esik szó, már azt is érdekesnek találtam).
Azért fellép egy erőteljes főgonosz is, mint mindig, Einarr anyjának személyében, aki számomra a gonosz boszokrány a Hófehérkéből és a gonosz mostoha a Hamupipőkéből összegyűrt változata lett. Annyira, de annyira meseszerű a karaktere, annyira gonosz mostohás, hogy már vártam, mikor nyújtja a mérgezett almát Sonja kezébe.
Mindent összevetve kellemes, érdekes és lebilincselő olvasmány, a már jól megszokott Eszter-féle stílussal, amit képtelen vagyok megunni. Alex, James és Leif nálam mindent vitt. Ja, és a borító meg bámulatos, nehogy már szóba ne hozzam. Kíváncsian várom, mi lesz ennek a folytatása. :)
A sokk és megrázkódtatás közepete Sonja rögtön rájön, hogy miért ígértette meg vele Einarr, hogy ne menjen a tó közepébe, de már túl késő. Sonját elkapják és rácsok mögé dugják, Kószának titulálják. Mindeközben odahaza Alex összeomlik a húga halála miatt, akinek a testét nem találták meg a tóban, azonban egy gyilkossági kísérlet során, amikor is Alex volt-barátnőjének az anyja kocsijával belecsapódik Alex, James és Leif kocsijába az időutazás ismét megtörténik. Alexnak csak egy célja van, megtalálni a húgát és túlélni az új világban.
Hűha. Ez az első, amit ki bírok nyögni. A regény hangulatra büntet. Norvégia számomra eleve sötét tónusú és rideg (talán a norvég krimik miatt maradt meg ez a hangulat bennem), de Sonja és Alex története eleve megérintett engem. Főleg az a bizonyos testvéri kötelék, ami közöttük áll fel. Tipikusan az a "tűzbe megyek érte" kapcsolat ez, amely mindennél szorosabb kötelék.
A téma, miszerint ugorjunk vissza a közeli jövőből a nagyon távoli múltba - nagyon tetszett. Érdekes körítéssel, megmagyarázva, amely ismét mese habbal lett. Az elején még sejtetés-szerű az egész, nem is nagyon érti az olvasó, hogy miről van szó. A történet később magyarázza el pontosan, hogy mi miért történik és akkor is hagyja, hogy megemészd.
Ez az első rész főleg Sonja és Einarr kapcsolatára épített, észrevettem. Nem mondom azt, hogy unalmas volt, csak érezhetően a szerelmi szál került előtérbe, én azért egy kicsivel több izgalmat vártam, de minden reményem szerint most, hogy már a két főszereplő a végére egymásra talált, a következő részben kapkodni sem fogom tudni majd a fejemet.
Egyébként nagyon érdekes, hogy most engem nem elsődlegesen Sonja és Einarr érdekelt. Természetesen imádtam őket, azonban a másik szál sokkal inkább lekötött, amelynek Alex, James és Leif voltak a főszereplői. A kedvenc trióm. Általuk jócskán került humor is a regénybe. Bírtam, ahogyan feltalálták magukat a középkorban. Alex azonnal elfoglalta az elsőszámú helyezést a listámon a komolyságával és a húga iránti odaadásával, rögtön utána jön James, aki habár nem szerepel olyan sokat, mint Einarr, mégis valahogy jobban megkedveltem őt, nem tudom. És, amit már a legelején sejtettem, a végefelé be is igazolódott, miszerint James enyhén azért érdeklődik Sonja iránt. Remélem, nem lesz összetörve a szíve.
A középkori viking világ hangulata nagyon borongósra sikeredett, volt azért vérfürdő is dögivel. Én rögtön rájöttem, hogy nem élném túl a középkort, ha nem fejeznének le, akkor a középkori állapotok vinnének a sírba (se egy MP3, se internet, se farmernadrág...). Azért szépen ki lett hangsúlyozva a fejlődésbeli különbség a jelen és múlt között, érdekes betekintés a vikingek középkori életébe (mint az Összetört glóriák negyedik kötetében, ahol a vikingek gyászszertartásáról esik szó, már azt is érdekesnek találtam).
Azért fellép egy erőteljes főgonosz is, mint mindig, Einarr anyjának személyében, aki számomra a gonosz boszokrány a Hófehérkéből és a gonosz mostoha a Hamupipőkéből összegyűrt változata lett. Annyira, de annyira meseszerű a karaktere, annyira gonosz mostohás, hogy már vártam, mikor nyújtja a mérgezett almát Sonja kezébe.
Mindent összevetve kellemes, érdekes és lebilincselő olvasmány, a már jól megszokott Eszter-féle stílussal, amit képtelen vagyok megunni. Alex, James és Leif nálam mindent vitt. Ja, és a borító meg bámulatos, nehogy már szóba ne hozzam. Kíváncsian várom, mi lesz ennek a folytatása. :)
A. O. Esther: Frigg rokkája I.
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/5*
|
Kedvenc szereplő: Alex,
James, Leif, Einarr
|
Sorozat: Frigg
rokkája
1.)
Frigg rokkája I.
2.)
Frigg rokkája II.
|
Megjelent: 2015
|
Kiadó: Decens
Magazin Média
|
Oldalszám: 450
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: fantasy, romantikus
|
0 comments:
Megjegyzés küldése