A negyedik rész elérte a csúcspontot a sorozatban. Az írónő az előző kötetben megtörte a Nalini-sablont ezzel felbontva a szokásos alakváltó-mentál párost, ami mindig ugyanazzal kezdődött és ugyanazzal végződött. A karakterek is mindig hasonlítottak, túlságosan is. Az első kötetben a Lucas-Sascha párost ismerhettük meg, akik a háttérben valahogy mindig ott voltak a későbbi részekben is. A második részben Vaughn-Faith páros következett, teljesen lemásolva az első pár dilemmáit, viszonyát... A harmadik részben végre jött egy kis változás, ugyanis a Judd-Brenna párosban immár a férfi volt a mentál és a nő az alakváltó, méghozzá farkas. A negyedik rész volt az áttörés számomra, amikor végre nem azt kellett olvasnunk, hogy egy mentál igyekszik ellenállni az Elcsendesedés megtörésének, ami annak köszönhető, hogy vonzódik egy alakváltóhoz. A negyedik részben végre bekúszott egy ember Tally személyében, sőt a két főszereplőnek (Tally és Clay) van múltja, kiskoruk óta ismerik egymást, vagyis sokkal szorosabb a kötelék kettejük között, több érzelem és mélyebb kapcsolat alakulhat ki ezáltal közöttük.
És akkor most az ötödik részről. Reménykedtem benne, hogy az előző részekből megismert Dorian lesz a főszereplő, akinek az első részben megölték a húgát, aki latens és képtelen alakot ölteni, akinek oka van gyűlölni a mentál fajt. Ilyen tekintetben nem csalódtam, ugyanis Dorian kapta a főszerepet. Ez volt az egyetlen pozitívum a kötetben... Ugyanis Nalini nagy felháborodásomra és szomorúságomra ismét előszedte a fiókjából a Nalini-sablont. Ismét minden kezdődött elölről, mintha csak az első vagy a második részt olvastam volna újra más nevekkel. Adva van egy alakváltó férfi, aki valamiért vonzódik egy metál nőhöz, aki ódzkodik az alakváltótól, mégis viszonozza a vonzalmat, húzzák-vonják egymás haját és végül, mint mindig ismét kapunk egy párost. U-N-A-L-M-A-S.
Csupán egyvalami vigasztalt - hogy Dorian kapta a főszerepet, akit a latenssége és a bosszúvágya egy kicsit érdekesebbé tett. Ashaya - a mentál női főszereplő - semmilyen tekintetben sem volt különleges, sőt teljesen semleges karakterré vált a szememben, nem úgy Amara, aki tartogatott meglepetéseket. A nagy alakváltó-mentál háború egy új szintre lépett, becsúszott pár mészárlás is, végre egy kis akció a sok ereszd-el-a-hajam közepette. De még mindig nem elég az akció nekem, most már elő kellene húzni valami nagy horderejű csatát, hátha van valami ilyesmi még Nalini fiókjában a Nalini-sablon közelében, de az is lehet, hogy túlságosan elsuvasztotta hátra és most nem találja.
A kötet végén kialakult egy sanda gyanúm az egyik párbeszéd közben, hogy ki lesz a következő főszereplő: Mercy, az alakváltó nő. Az is kiderült, hogy Mercy vonzódik egy farkas alakváltóhoz. Egy macska és egy farkas? Na, ez legalább már érdekesnek ígérkezik, hátha Nalini ismét alkot egy áttörést a hatodik kötetben, ugyanis ez az ötödik egy mély zuhanás volt. Nem lett ez volna olyan rossz ám, ha nem sokadjára olvasnám ugyanezt a huzavonát. De mostanra már kezd unalmassá válni. Hajrá, Nalini, szedd össze magad!
Nalini Singh: Szabadulás
|
Értékelésem: Csalódás
|
Borító: 5/1
|
Kedvenc szereplő: Dorian
|
Sorozat: Egy világ –
két faj – állandó küzdelem
1.)
Vonzódás
2.)
Látomás
3.)
Borzongás
4.)
Feloldozás
5.)
Szabadulás
|
Megjelent: 2008
|
Kiadó: Egmont-Hungary
|
Oldalszám: 406
|
Eredeti cím: Hostage to Pleasure
|
Műfaj: romantikus,
sci-fi, urban fantasy
|
0 comments:
Megjegyzés küldése