5 / 100 könyv. 5% kész!

péntek, szeptember 23, 2016

Borsa Brown: A maffia ágyában

Borsa Brown regényei eddig mindig a legszélsőségesebb érzelmeket váltották ki belőlem. Ott van Az Arab című sorozata, aminek az első része, tehát Gamal szemszöge sokszor felpiszkálta feminista énem, ugyanakkor az arab kultúra megismerése és szemszögének bemutatása egyedi és érdekes élményt nyújtott. Az Arab szeretője egyszerre idegesített és végtelenül meghatott, főleg a vége felé.

Gondoltam, míg várakozom Az Arab lánya című harmadik kötetre (ami egyébként benne van az őszi kívánságlistámban és amire nagyon kíváncsi vagyok), addig megpillantom, hogy milyen is az írónő első trilógiája: A maffia ágyában. Ki hitte volna, de ez a sorozat is igen szélsőséges érzéseket váltott ki belőlem (ami ugye egy regény esetében sosem jelent rosszat, minél erősebb érzelmeket vált ki egy könyv, annál értékesebb).

Az arabok életébe való betekintés helyett ezúttal a maffia belső köreibe látunk bele Massimo és Suzanne kapcsolatán keresztül. Ha jó, ha nem, egyszerűen képtelen vagyok nem összehasonlítani Borsa Brown két sorozatát, egyszerűen muszáj.

Az alapszituáció szinte ugyanaz. Egy egyedülálló, "erős" nőszemély összefut egy másik kultúrából származó hihetetlenül jóképű férfival, a kezdeti vonzalom mélyebb érzésekké válik, de a kultúrák közötti különbségek éket vernek a szerelmesek közé. A férfi mindenáron érvényesíti az akaratát, amit a nő nem mindig tolerál, emiatt folytonos veszekedések majd kibékülések sorozata indul meg, de a szerelmesek végül nem tudnak meglenni egymás nélkül. Erről szól mind Az Arab, mind A maffia ágyában.

A maffia ágyában című első kötetből az Álomgyár Kiadó jóvoltából a bővített kiadást volt szerencsém olvasni, amibe már Massimo szemszöge is beletartozik. Mindig pluszpontnak számít, ha mindkét főszereplő szemszögébe beleképzelhetem magam egy kicsit, így közelebb érzem magam a karakterekhez, habár ez most nem biztos, hogy annyira nagyon sikerült.

Suzanne személyisége... Ez a nő tipikusan megtestesíti azt a női karaktert, akitől a falra mászom. Gyerekes, önző, felszínes, hisztis és sokszor végtelenül ostoba személyiség, akinek fogalma sincs arról, hogy mikor kell csöndben maradni. Meg kell hagyni, hogy erős, akaratos és küzdő jellem, de ha az ember egy olyan helyzetbe kerül bele, amibe Suzanne került, akkor azt többnyire okosan kéne kezelni, nem pedig fejjel nekimenni a falnak és többször is a rövidebbet húzni emiatt. Olvasás közben végig az a kérdés visszahangzott a fejemben, hogy: "Ez a nő hogyan maradt eddig életben?" Hozzá képest Csilla egy sokkal érettebb, okosabb és kiforrottabb karakterre sikerült.

Massimo karaktere tipikusan az a férfi karakter, akit nagy ívben el kell kerülni. Akit még véletlenül sem lehet tisztelni, akit én csak megvetni tudnék. És ezen véleményemen még a Massimo szemszög sem változtatott. A regény elején nem is volt bajom a személyével, tipikus Gamal karakter volt, de aztán átlépte a határt és többé már inkább nem is akartam Gamalhoz hasonlítani, holott neki is voltak erőszakos hajlamai. Azonban amikor Massimo először megütötte Suzanne-t, számomra megszűnt szeretett karakternek lenni. Hiába visszhangozta a fejezeteiben, hogy ő nem akarja bántani a szeretett nőt, de mindig eldurran az agya... Ugyan már! Milyen férfi az ilyen? Ha egy férfi nőre kezet emel, az nem férfi többé. Nem gondoltam volna, de visszasírtam Gamalt, holott sokszor még ő ellen is tiltakoztam a viselkedése miatt.


Igazából abban reménykedtem, hogy többet meg fogok tudni a maffia működéséről, ahogyan Az Arab esetében az arab kultúráról, de az első kötetben az írónő még annyira nem merül bele mélyen ebbe a témába. Inkább a két főszereplő kapcsolatára helyezi a hangsúlyt. Remélem, a további két kötetben jobb betekintést kapunk Massimo családi ügyeibe.

Érzékelhetően magasabb Az Arab léce, mint A maffia ágyában trilógiának, itt még nem annyira kiforrottak a főszereplők, de a stílus és a gördülékeny írásmód megegyezik, tényleg, szinte csak úgy suhan az ember szeme a sorokon, olyan könnyed és olvasmányos a történet. Sok agymunkát nem igényel, időnként megbotránkoztat, de nekem tetszik, hogy Borsa Brown ilyen témákhoz nyúl és nem csak sziruposan unalmas romantikus kapcsolatokat taglal, hanem kultúrák közötti szerelmeket, amiket számos dolog megnehezít.

Érdekes lehet, ha pszichológiai szempontból is megvizsgáljuk Suzanne helyzetét. A legtöbb nő mit tenne ilyen körülmények között? Nem egyszerű kérdés. Fontos kérdés lehet még az is, hogy hol rejtőzik a határ szerelem és gyűlölet között? Milyen erős lehet Suzanne szerelme, ha a sok gyötrelem után még mindig azt taglalta, hogy mennyire szereti Massimot? Egyáltalán hogyan szerethet egy nő egy olyan férfit, aki többször is bántalmazta? Ez lenne a Stockholm-szindróma? Érdekes. Kíváncsian várom a következő két kötetet.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Borsa Brown: A maffia ágyában
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: A maffia ágyában
1.) A maffia ágyában
Megjelent: 2013
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 470
Eredeti cím: -
Műfaj: erotikus, krimi, romantikus

0 comments:

Megjegyzés küldése