Hosszú idő után ismét elővettem Cassandra Clare árnyvadász könyveinek egyikét, méghozzá a nosztalgia-időszak miatt. A Pokoli szerkezetekkel kezdtem, mert valamiért ehhez közelebb áll a szívem, mint A Végzet Ereklyéihez (valamint ez utóbbinak a befejező kötetétől inkább félek, mint ettől).
Úgyhogy ismét belevetettem magam az 1800-as évekbeli Londonba, ahol Tessa éppen Jemhez készül feleségül menni, aki továbbra is haldoklik, míg Will csak csendesen szenved barátja állapota és szerelme elengedése miatt.
Rengetegszer kezdtem bele ebbe a befejező kötetbe, volt hogy pár fejezetig jutottam, volt hogy több fejezeten át olvastam, de mindig félretettem. Nem tudnám meg mondani, hogy miért, nyilvánvalóan nem a könyv terjedelme ijesztett meg, sokkal inkább az játszhatott szerepet ebben, hogy abban az időben már túl sok volt nekem az árnyvadászokból. A Végzet Ereklyéi, Pokoli szerkezetek, a Magnus Bane sorozat, az Árnyvadász Akadémia sorozat... Annyira jó az alapötlet és maga a megvalósítás is, de kezd lerágott csont lenni. A Végzet Ereklyéiről eleve az a határozott véleményem, hogy trilógiának egyedülállóan jó lett volna, egy tökéletesen lezárt, kerek egészet alkot az első három rész és annyira felesleges, sőt már-már merényletnek számít az a második kettő, a hatodikat pedig ezért nem is merem elkezdeni, de el fogom.
Valahogy felemelőnek hat, hogy ezt meghagyta trilógiának, aminek elég jó is. Kerek egész, nem rágta agyon ezt a szálat, valamilyen szinten el is különül a többi sorozattól. Nem elhanyagolandó tény az sem, hogy imádom a hangulatát: a komor 19. századi Londont. Még a borító is olyan gyönyörű, hogy percekig csak nézegettem minden olvasása előtt.
Cassandra Clare jól ír, cselekményesen, fordulatosan, a szereplői élnek a lapokon. Szerény személyem szerint, ha tudná, mikor kell egy sorozatot abbahagyni (ahogy a Pokoli szerkezeteket is) és valami új után nyúlni, akkor az egyik legnagyobb kedvencem is lehetne, ahelyett, hogy félek egyes folytatásait időnként kézbe venni a csalódás esélye miatt.
A Pokoli szerkezetek befejező kötete igen monumentálisra készült. Egy igazi, méltó befejezése a trilógiának, a szálak szépen elsimultak egy félik elégedést, félig csalódottságot okozó epilógussal. A szerelmi háromszög (Tessa, Jem, Will) egy olyan megoldását kaptuk, ami egyik rajongócsoportnak sem ad teljes megnyugvást. Igazából nem is számítottam ilyen megható és sokkoló befejezésre, nem is magában a könyv jelentette ezt a meglepetést, hanem az epilógus. Szívszorító és mélyen elgondolkodtató a halhatatlanság kérdésével kapcsolatban. Ebből a szórakoztató ifjúsági irodalomból a végére egy komoly filozófiai kérdést boncolgató befejezés került.
Tehát azon sorozatok közül, amiket már olvastam az írónőtől, ez a legjobb sorozata, ami még el is gondolkodtathatja az olvasót, főleg, ha időnként elvonatkoztat a szerelmi háromszög drámájától és a sok nyálas párbeszédtől ebből kifolyólag. Szépen összerakott történet, szerethető és egyedi szereplők. Vérbeli árnyvadász trilógia.
|
Cassandra Clare: A hercegnő
|
|
Értékelésem: Kedvenc
|
|
Borító: 5/5*
|
|
Kedvenc szereplő: Will, Jem
|
|
Sorozat: Pokoli
szerkezetek
1.)
Az angyal
2.)
A herceg
3.)
A hercegnő
|
|
Megjelent: 2013
|
|
Kiadó: Könyvmolyképző
|
|
Oldalszám: 552
|
|
Eredeti cím: Clockwork Princess
|
|
Műfaj: fantasy, ifjúsági,
urban fantasy
|
0 comments:
Megjegyzés küldése