P. C. Harris: Árnyoldal

Egy újabb recenzió, aminek most a borítója fogott meg elsődlegesen, mert már előre kivetíti a váltott szemszöget a borító két részre osztásával, mint nő és férfi.

Az erotikus regényektől általában erősen elhatárolom magam, akárcsak a romantikus regényektől, habár a romantikus regények között sok gyöngyszemet lehet találni. Most mégis kivételt tettem, mert a fülszöveg alapján egy enyhén krimi, thriller jellegű történetre számítottam.

A regény számlájára írható a váltott szemszög, valahogyan mindig rásegít egy történetre, ha mindkét fél részéről beleélhetjük magunkat az eseményekbe, elveszi a szubjektív élét a regénynek és rögtön két életutat, gondolkodásmódot, okokat, célokat mutat be. Ez mindenképpen pozitívum.

A történet szempontjából nem pont azt kaptam, amire vágytam. Természetesen - bár nem tudom, hogy ez miért is lep meg - a romantikus viszonyra került a fő hangsúly, amit nem is írhatok fel negatívumnak, hiszen egy romantikus regényről van szó. De a fülszövegben előrevetített izgalmakat vártam, vártam és végül csak a regény végén kaptam meg. A ködös háttértörténetet viszont szépen vezette az írónő, ezzel biztatva a további olvasásra.

Őszintén szólva a regény elején kissé megijedtem, habár az írásmód miatt könnyen olvashatóvá, gördülékennyé válik a történet, de a párbeszédek gyerekesre, a szereplők pedig egyszerűre sikerültek és a nagyon romantikus viszony körül vártam a nagy izgalmakat. Amitől pedig egyenesen a falra másztam az a Mr. Kékszem elnevezés, amit szegény David Wish kapott Rachelle által. De miért? Szép szeme van, értem, de emellett pedig egy hihetetlenül jól csengő neve is. Eleinte még aranyos volt a Mr. Kékszem és ehhez hasonló elnevezések, de a regény közepe felé már inkább idegesítővé váltak.

A másik idegesítő momentum maga Rachelle volt, aki a barátnőjével a tipikus amerikai, semmitevő, naiv egyetemista fruskákat testesíti meg számomra. Valahogy mindig érzékenyen érint, hogy egyes egyetemisták élete csak a bulizás körül forog. Rachelle karaktere emellett egy eléggé butuska, egyszerű lány képét festi le előttem. Ez a személyisége a regény vége felé mintha kezdene megváltozni, a karakterfejlődést mindenképpen értékelem.

A regény helyszíne, az Egyesült Királyság, ami mindenképpen szeretett pontként van jelen, egyszerűen imádok olyan történetetek olvasni, amik Londonban és annak környékén játszódnak. Mivel én is jártam már ott, a helyszínek teljes egészében élnek az emlékezetemben.

Kedvenc momentumom még a regényben a helyszínt kivéve a kedves papagájunk, aki mindig megmosolyogtatott, mikor feltűnt a sorok között, színt csempészve a történetbe.

A helyszín és a papagáj tehát viszik a pálmát. Rachelle karaktere nem nyert meg teljesen magának, Mr. Kékszem (viccelek) sem egy felejthetetlen karakterre sikerült, de a regény egész szépen folyik a medrében, egy kellemes szerelmet, ködös háttértörténetet és izgalmas végkifejletet adva az olvasónak. Tetszett, hogy a regény végén olyan dolgokat mert az írónő meglépni, amiket több romantikus regényíró nem. Nekem ez tetszett, mert drámai jelleget ad a történetnek.

Csak így tovább P. C. Harris!

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

P. C. Harris: Árnyoldal

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 2016

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 432

Eredeti cím: -

Műfaj: erotikus, romantikus