Úgy érzem, hogy Lisa Jane Smith erős zuhanórepülésbe kezdett, amint elért az ötödik részhez. Az első négy kötet; attól elvonatkoztatva, hogy vámpírok a főszereplők; azért megmaradt valamilyen szinten az egészséges természetfeletti realitás talaján. Magyarul mondván: nem volt olyan hajmeresztően bugyuta kitaláció. A vámpírok egyébként is megnyerőek manapság, rengeteg könyv készül velük a főszerepben, azonban ezeknek csak a töredéke érdemli meg a biztató és rajongó szavakat, a nagy részük pedig "kukába vele" kategóriába esik. Szívfájdítóan jöttem rá az ötödik részt nyálazva, hogy ez a könyvsorozat is kezd abba a bizonyos végletbe kerülni, ami már szemétnek minősíthető. A szívem azért is zokog ezért a könyvsorozatért, mert a filmsorozatot egyszerűen imádom. Az alapok L. J. Smith könyvéből származnak, ezért neki hála jött létre ez a sorozat, de itt és most kezdek örülni annak, hogy a sorozat és a könyv teljesen más irányba indult el.
A történet átcsapott az izgalmas, feszült hangulatú, jól megírt, pörgős cselekményekből egy egészen más kaliberű "dologgá", ami egyáltalán nem tetszett. Ezért is halogattam ezt a kritikát, mert nem szívesen írom, de mit lehet tenni, ha már elkezdtem, akkor be is fejezem. A szereplőkkel semmi bajom, az írónő különféle karaktereket hozott létre, némelyiket szeretem, némelyik idegesít. Fellelhető itt a szőke kezdetben ember, majd vámpír, majd lélek majd ismét ember Elena - ez a sok változás már kezdett így is sok lenni, vagy hagytuk volna meg emberként, vagy vált volna vámpírrá, felőlem, de ez a feltámadás meg lélekizé már azért sok volt. Van egy vámpírtestvérpár - gondolom mindenki ismeri őket - Stefan és Damon, akik örökösen versenyeznek, harcolnak és rivalizálnak egymással. Nagy Damon-fan lévén kicsit örültem neki, hogy Stefan háttérbe szorul. A három főszereplő egy szerelmi háromszöget alkot - ismételt és megunhatatlan sablontéma. Mellettük feltűnnek Elena barátai is: a vörös hajú, félős boszorkány Bonnie; a hidegvérű, meginghatatlan és határozott Meredith és a kék szemű focista Matt.
Katherine és Klaus - az eddigi fő gonoszok - halálával két új fő gonosz tűnik fel, csak hogy ne unatkozzanak főszereplőink, méghozzá két kicune. Igen, kicune, jól olvastad. Na már most, hogy ez mit is jelent? Japánul rókát és a történetben egy olyan lényt, amitől a szemöldököm a hajamig csúszott. Rókák? Kicunék? Olyan lények, amik rókává változnak több farokkal (?), hatalmas energiájuk van, olyan amivel egész városokat pusztíthatnak el... MI??? Az írónő biztosan beteg volt, amikor ezt kitalálta... De ez még csak nem is a leghajmeresztőbb a történetben. Mind e mellé még olyan kis gonosz lényeket alkotott ebben a részben, mint a csápokkal rendelkező, kis polipokra hasonlító, fél méter átmérőjű, recés fogakkal rendelkező lények, amik leharapják az ember karját. Itt már a fejemet fogtam. Mi a pokol? Mit olvasok most? Sokszor elgondolkoztam, hogy az írónő normális-e, amikor ilyeneket talál ki?
Lehetséges, hogy jobban jártunk volna, ha a negyedik rész után L. J. Smith leteszi a tollat és továbbáll egy másik sorozathoz... Nem kellett volna ezt így egy csettintéssel elintézni. Ez az ötödik rész egy nagyon gyenge, értelmetlen zagyvaságra sikeredett, ahol olyan lények garázdálkodnak, amik már félelmetesen abszurdak, néhol már nevetségesen; ahol kiszakítjuk az egyik főszereplőt, a másikat pedig átváltoztatjuk egy gonosz bábbá miközben mindenki az életéért küzd a polipok támadása közben... Abszurdum. Sehol a régi hangulat, a feszültség, az izgalmas pillanatok... Áh... kár érte, nagyon kár.
Lisa Jane Smith: A visszatérés –
Leszáll az éj
|
Értékelésem: Csalódás
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: Damon
|
Sorozat: Vámpírnaplók
1.)
Ébredés
2.)
Küzdelem
3.)
Tombolás
4.)
Sötét szövetség
5.)
A visszatérés – Leszáll az éj
6.)
A visszatérés – Árnyéklelkek
7.)
A visszatérés – Éjfél
8.)
A vadászok – Fantom
9.)
A vadászok – Holdének
10.)
A vadászok – A végzet hatalma
|
Megjelent: 2009
|
Kiadó: Könyvmolyképző
|
Oldalszám: 478
|
Eredeti cím: The Return - Nightfall
|
Műfaj: fantasy, ifjúsági
|
0 comments:
Megjegyzés küldése