21 / 100 könyv. 21% kész!

csütörtök, június 22, 2017

Csátvák Soma: Saltlands


Ezúttal egy posztapokaliptikus környezetbe kalauzolt engem Csátvák Soma regénye, a Saltlands. A regény több okból kifolyólag is felkeltette a kíváncsiságomat. Az első ok maga a borító, ami elborultan hangulatos lett, már önmagában előrevetíti, hogy egy tömény fantasyval lesz dolgom, nagyon tetszik. A második ok a váltott szemszög, pontosabban a három főszereplő váltakozása. A harmadik ok a lefestett világ.

És van egy "rejtett" negyedik ok is, ami a regény születésének körülménye és megelőző kiváltó oka, ami nem más, mint egy posztapokaliptikus társasjáték, amiből Csátvák Soma az ihletet merítette. Megvallom, nem vagyok a társasjátékok nagy rajongója, igazából utálom őket, kezdve a Monopolyval... De ezt most inkább hagyjuk! A posztapokaliptikus társasjáték gondolata viszont piszkálni kezdte a fantáziám, ezért különösen kíváncsi lettem arra a regényre, ami belőle/általa született.

A Saltlands alcíme "Isten után" megsúgja nekünk, hogy egy erőteljes ugrást tettünk a jövőbe. /Legalábbis tippem szerint, mert a regényben nem található utalás arra, hogy mikor is járunk, de mivel disztópia, feltételezem, hogy egy jövőképet fest le./ A megalkotott világ sivár, sivatagos, az egykori társadalomnak és civilizációnak hűlt helyét találjuk, a fő cél a túlélés, a napról-napra való élet. A lefestett világ nekem egy az egyben a Mad Maxre hajazott a sivataggal, a járműveken haladó gengszterekkel, a homokviharral... Annak a filmnek a jelenetei peregtek le a szemeim előtt olvasás közben. A megalkotott világ egyébként jól kidolgozott és részletes.

Ebben a kétségbeejtő, de hangulatos világban három főszereplőt ismerhetünk meg, akiknek a gondolataiba belemászhatunk és testközelből élhetjük át a velük történő kalandokat. Három merőben eltérő karakterről van szó, a regény elején mégis nehezen különböztettem meg őket, eleinte valahogy nem sikerült kialakítani a különböző karaktereket, összemosódtak a fejemben és időnként vissza kellett néznem, hogy most éppen kinek a fejezetét is olvasom. De ez az egyszínűség hamar elmúlt és szétvált a karakterek személyisége, kialakítva ezzel az eltérő gondolkodási stílusukat is.

Érdekesnek találom, hogy Csátvák Soma nem nevezte el a karaktereit. Egyiket sem. Kíváncsi vagyok, vajon miért? Érdekes koncepció, ritkán találkozom olyan regénnyel, melyben egy személynév sem hangzik el. Így lett a három főszereplőnk: a Harcos, a Kalmár és a Sámán. Tippelhettek, melyik karakter nyerte el leginkább a tetszésemet. A Harcos erőteljesen kivált a három közül, az egyetlen női főszereplő, akinek személyében egy nagyon erős, kitartó és nyers főhősnőt ismerhettünk meg, az ő fejezeteit szerettem olvasni a leginkább. Emellett a Kalmár egy végtelenül eszes személyiséggel megáldott karakter, a Sámán pedig egy tipikus ál-próféta, aki túlélése érdekében megvezeti a népet.

A három főszereplő külön utakon indul neki a kalandnak, egyszerű volt kitalálni, hogy a sorsuk valamikor keresztezni fogja egymást, csak abban nem voltam biztos, hogy milyen formában és mikor. A regény cselekménye pörgős, rövidebb fejezetek váltják egymást, ezáltal könnyen olvasható, gördülékeny, igazán élvezhető az írásmód és a stílus. A szeretnivaló és erős személyiségű karakterek is viszik tovább a történetet a hátukon. A történet végkifejlete pedig még engem is könnyedén meglepett.

Összefoglalva tehát egy hangulatos, jól megalkotott világba kalauzol minket Csátvák Soma, három szerethető karakterrel, pörgős cselekményvezetéssel, fordulatokkal és remek stílussal. Pompás olvasmány egy lusta délutánra, amikor valami izgalmasabbra vágysz!

Köszönöm szépen a könyv élményét, Csátvák Soma!

Csátvák Soma: Saltlands
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Harcos
Megjelent: 2016
Kiadó: Smashwords
Oldalszám: 260
Eredeti cím: -
Műfaj: disztópia, fantasy, sci-fi, posztapokaliptikus
Szerinted?

2 megjegyzés:

  1. Amikor a társasjáték világát dolgoztuk ki, nem adtunk neveket a karaktereknek, én is így kezdtem el írni a regényt.
    Idővel úgy éreztem, működik a dolog névadás nélkül is, illetve az elidegendett, nyers világhoz is jobban illik, ha személytelenül, szerepek szerint különböztetem meg az embereket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen jogos a magyarázat, és meglepő számomra, de tényleg jól működött a regényben ez a névtelenség. :)

      Törlés