Gregus Gábor: Újabb elmezavar

Ismét abba a hibába csöppentem, hogy egy regényről egészen a kiolvasása pillanatáig azt hittem, hogy egyedülálló regénnyel van dolgom. Ez volt a Pillanatnyi elmezavar olvasása esetében is és egyrészes regénynek igazán remekre sikerült egy olyan véggel, mely félig-meddig kétségek között tartja az olvasót és hagyja, hogy az olvasó maga döntse el, akkor végül mi is történt főhősünkkel. Egyébként imádom az olyasfajta befejezéseket, amik a fantáziádra bízzák magukat. /Lásd az Eredet című filmet./

Ezért is lepődtem meg, mikor kiderült, hogy a Pillanatnyi elmezavar egy trilógia első kötete. Őszintén szólva eme felismerés elsősorban megijesztett, hisz olyan bravúrosnak éreztem a Pillanatnyi elmezavar befejezését a maga függővégével együtt és nem számítottam arra, hogy a folytatás pozitív hangot adhat a történetnek, ezért nem is emeltem nagy elvárásokat a folytatás irányába.

A borítótól ismét el szeretnék vonatkoztatni, mert sajnálom, de az én ízlésemnek még mindig túl szexista, még akkor is, ha magához a regény stílusához illik. Mellesleg nagyon viccesnek találom azt a homlokpántos faembert... Oké, befejeztem.

Az első kötetből tudhatjuk, hogy főszereplőnk Domán egy végtelenül egyszerű és hétköznapi személy, aki egyfajta fantasyvilágba kerül, ahol különleges Hullám képessége van, állatszerű élőlények élnek, akiket animáknak hívnak és ahol úgy összességében bármi megtörténhet. A második kötet ismét egy izgalmas kalandba kalauzol minket, ahol bőven van csata, túlélésért folyó harc, szerelem, egy csipetnyi beteges éllel és abszurditással. Gregus Gábor még mindig remekül csavarja a történetet bonyodalmakkal és fordulatokkal tarkítva, holott azt be kell vallani, hogy az Elmezavar trilógiához azért elkél egy kis befogadóképesség, ugyanis a mese és fantasy szépen keveredik benne az enyhe brutalitással, szexualitással és a néha nagyon beteg elgondolásokkal. De azt is hozzá kell tennem, hogy én mindig is szerettem az ilyesfajta kifacsarodott és groteszk stílust, úgyhogy semmi problémám nem volt vele.

A Gregus Gábor által megalkotott világ még mindig egyedi és érdekes, kiemelkedő a fantasyvilágok között, mindig van újabb dolog, ami meglep engem, vegyük például az égszín-változást, ami szintén meg volt magyarázva a regényben.

De ami a leginkább foglalkoztat engem az még mindig az az enyhe mátrixos vonatkozás, amely szerint az egész világ és cselekmény csak Domán betegsége miatt létezik és végig Domán fejében kalandozunk egy kitalált fantáziavilágban. Imádom ezt az elgondolást. Az Újabb elmezavarban már biztos kijelentést is kaptunk, miszerint valóban Domán betegsége hozta létre ezt az egész lázálmot és hogy ez nem a valóság, holott az első részben úgy emlékszem, ez nem volt kimondva, csak függött a levegőben egyfajta nyílt titokként.

Mindent összevetve ismét egy jót szórakoztam ebben az érdekes világban, amit Gregus Gábor megalkotott, az első kötet talán nagyobbat ütött az újdonságával és az izgalmas elgondolással, miszerint "talán csak Domán fejében zajlanak az események". A második kötet is izgalmasnak bizonyult, de még nem tudtam eldönteni, hogy jó ötlet volt-e ebből trilógiát alkotni. Talán a harmadik kötetben kiderül és egy olyan végkifejletet kapok majd, amitől leesik az állam. Talán Domán is csak egy kádban fekszik, mint Neo... Viccet félretéve, kíváncsi leszek a lezárókötetre és hogy hová vezet ez az agymenés, hogy mi lesz végül Domán sorsa.

Köszönöm szépen a könyv élményét, Gregus Gábor!

Gregus Gábor: Újabb elmezavar

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/1

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: Elmezavar 1.) Pillanatnyi elmezavar 2.) Újabb elmezavar 3.) Végső elmezavar

Megjelent: 2013

Kiadó: Underground Kiadó

Oldalszám: 466

Eredeti cím: -

Műfaj: fantasy