Samuel Bjork ezen krimi-thriller sorozatának első része, a Magányos utazó volt a szerelem első látásra számomra, főleg a borító miatt, de utána a történet és az írásmód is teljesen megnyert magának. Nem vagyok még skandináv-krimi szakértő, igazából Samuel Bjork sorozata az első, amit kézbe vettem, de a borongós hangulatát rögtön a magaménak éreztem.
A szereplőinket, a jól megszokott csapatot az első részből már jól ismerjük, élükön az idősödő Holger Munch-kal és a különleges gondolkodású, de erősen depressziós Mia Krügerrel, akinek történetét az első kötetből már jól ismerjük.
A bagoly röpte egy hihetetlenül borzongató előszóval kezdődik, majd a történetben erős deja vú-t érzünk, amint Munch ismét visszahívja Miát a kétségbeesés széléről. Ugyanis ismét különleges és brutális gyilkosság történt, amelynek körülményei egyfajta rituáléra emlékeztetnek. De vajon ki hagyná egy fiatal lány holttestét az erdőben rituálés körülmények között? És miért?
A nyomozás ismét megkezdődik, a nyomok egy árvákat nevelő intézetbe vezetnek; feltűnik egy régi ismerős, egy hecker, aki egy különösen vérfagyasztó videót talált az internet bugyraiban... De vajon ki az bagolynak öltözött árnyék, aki feltűnik a háttérben? Maga a gyilkos? És miért öltözött a halál madarának?
Több pozitívum is a számlájára írható a regénynek, nagyon rövid fejezetekből áll, de mindegyik végén elhint egy sugallatot, amely miatt tovább akarjuk olvasni a következő fejezetet, ezáltal válik olvasmányossá a mű.
A hangulatától ismét feláll az ember hátán a szőr. Különlegesen játszik a szavakkal és az írásmóddal, ezáltal nagyon borzongató hatást kelt egy egyszerű mondata is, mintha valami vérfagyasztó dolog lebegne a sorok között, amit csak érzékelni tudunk, de látni nem.
A történet sok szálon indul el. Egyes szálakról egyáltalán nem tudjuk kezdetben, hogy mi közük van a történethez. Kicsi mozaikdarabok ezek és imádom, ahogy végül összeállnak a kis darabkák egy egésszé a regény végére, mindennek értelmet adva ezzel. Mindeközben az író nem árulja el nekünk, hogy ki a tettes, sőt a főszereplők gondolatainak leleplezését is késlelteti időnként, így teret ad az olvasónak a gondolkodáshoz. A krimik legjobb fajtája ez, mert agyalásra késztet.
Mindeközben a főszereplők körül is gyülekeznek a felhők, ami előrevetíti egy következő rész körvonalait. Számomra egy örök skandináv-krimi kedvenc marad ez a sorozat, a vérfagyasztó hangulatával, szerethető szereplőivel, érdekes és olvasmányos vonalvezetésével.
Köszönöm az olvasás élményét az Athenaeum Kiadónak!
A szereplőinket, a jól megszokott csapatot az első részből már jól ismerjük, élükön az idősödő Holger Munch-kal és a különleges gondolkodású, de erősen depressziós Mia Krügerrel, akinek történetét az első kötetből már jól ismerjük.
A bagoly röpte egy hihetetlenül borzongató előszóval kezdődik, majd a történetben erős deja vú-t érzünk, amint Munch ismét visszahívja Miát a kétségbeesés széléről. Ugyanis ismét különleges és brutális gyilkosság történt, amelynek körülményei egyfajta rituáléra emlékeztetnek. De vajon ki hagyná egy fiatal lány holttestét az erdőben rituálés körülmények között? És miért?
A nyomozás ismét megkezdődik, a nyomok egy árvákat nevelő intézetbe vezetnek; feltűnik egy régi ismerős, egy hecker, aki egy különösen vérfagyasztó videót talált az internet bugyraiban... De vajon ki az bagolynak öltözött árnyék, aki feltűnik a háttérben? Maga a gyilkos? És miért öltözött a halál madarának?
Több pozitívum is a számlájára írható a regénynek, nagyon rövid fejezetekből áll, de mindegyik végén elhint egy sugallatot, amely miatt tovább akarjuk olvasni a következő fejezetet, ezáltal válik olvasmányossá a mű.
A hangulatától ismét feláll az ember hátán a szőr. Különlegesen játszik a szavakkal és az írásmóddal, ezáltal nagyon borzongató hatást kelt egy egyszerű mondata is, mintha valami vérfagyasztó dolog lebegne a sorok között, amit csak érzékelni tudunk, de látni nem.
A történet sok szálon indul el. Egyes szálakról egyáltalán nem tudjuk kezdetben, hogy mi közük van a történethez. Kicsi mozaikdarabok ezek és imádom, ahogy végül összeállnak a kis darabkák egy egésszé a regény végére, mindennek értelmet adva ezzel. Mindeközben az író nem árulja el nekünk, hogy ki a tettes, sőt a főszereplők gondolatainak leleplezését is késlelteti időnként, így teret ad az olvasónak a gondolkodáshoz. A krimik legjobb fajtája ez, mert agyalásra késztet.
Mindeközben a főszereplők körül is gyülekeznek a felhők, ami előrevetíti egy következő rész körvonalait. Számomra egy örök skandináv-krimi kedvenc marad ez a sorozat, a vérfagyasztó hangulatával, szerethető szereplőivel, érdekes és olvasmányos vonalvezetésével.
Köszönöm az olvasás élményét az Athenaeum Kiadónak!
Samuel Bjork: A bagoly röpte
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: Gabriel,
Mia, Munch
|
Sorozat: Holger
Munch és Mia Krüger
1.)
Magányos utazó
|
Megjelent: 2016
|
Kiadó: Athenaeum
Kiadó
|
Oldalszám: 440
|
Eredeti cím: Uglen
|
Műfaj: krimi, thriller
|
0 comments:
Megjegyzés küldése