Még igen friss volt az első rész élménye, amikor kézbe vettem a másodikat, ezért nagyon könnyen vissza tudtam rázódni az írónő történetébe és stílusába. Az első rész eseményei még élénken keringtek a fejemben, kíváncsiságomnak nála pedig gyorsan folytattam is a történetet, hogy megtudjam, a nagy bonyodalmak elsimítása után még mi vár főhőseinkre.
A szereplőgárda az első részben is könnyen megszerethető volt, de a második kötetben immár igazán közel éreztem magamhoz a szereplőket, egyeseket persze közelebb, mint másokat.
A történet elején rögtön egy izgalmas akcióba csapunk bele, amelyből szépen lassan kikörvonalazódik egy új rossz fiú alakja, aki a későbbiekben a háttérben szövögeti szálait és terveit. Tetszik, hogy még a rossz fiúk esetében is kapunk háttérsztorit, hogy megértsük, mit miért tesznek.
A fő szál mellett azonban, ami igazán tetszett az az, hogy nagy hangsúlyt kapott a szereplők lelki világa. Az első részben is nagy gondossággal voltak felépítve a karakterek, tele érzelmekkel és célokkal, de ezt most még inkább érzékeltem. A karakterek továbbra is reálisak: tévednek, hibáznak, letérnek útjukról, ahogyan az átlagos emberek általában. Valamint nem elhanyagolandó megemlíteni a történetvezetést sem, amely most nem volt annyi történetelemmel megtömve, mint az első rész, mégis izgalmas volt, a karakterek szerethetősége miatt folyton ösztönzött a továbbolvasásra.
Pontosan érzékelhettük az idő múlását is a kislányok cseperedésével, akik most sokkal több szerepet kaptak a történetben, mint az első kötetben. A krimi, akciójeleneteken kívül ebben a kötetben inkább a családi problémák, emberi kapcsolatok, a feltétel nélküli bizalom, a féltékenység és a párkapcsolati bajok kerültek előtérbe, ezzel alakítva a főszereplők személyiségét. Értékeltem a jelentős karakterfejlődést is.
Még mindig nem vagyok egy nagy romantikus regény rajongó, ezért a történetben szereplő párkapcsolati problémáknál sokszor a fejemet csóváltam, noha a valósághoz igen hűen voltak lefestve a mai párkapcsolatok, amik sajnos sokszor nem a két fél miatt romlanak el, hanem vagy félreértések, vagy külső felek rosszindulata által. Pontosan ezért nehéz egy olyasfajta regényt olvasni, amely E/3 személyben íródott, a szerelmes pár egymásra haragszik, egymást hibáztatja, holott az elbeszélő tudatja az olvasóval, hogy félreértésről van szó. Ilyenkor szívesen felráznánk főszereplőinket, vagy már-már esdeklünk a félreértés elsimításáért. Ami vagy eljön, vagy nem.
A második kötet tehát jobban tetszett az elsőnél, közelebb kerültem a főszereplőkhöz, a jelentős karakterfejlődésnek hála most megértettem olyan karaktereket is, akiknek a tetteit megkérdőjeleztem az első kötetben. Egy kis szüneteltetés után kíváncsian állok majd neki a harmadik kötetnek, hogy folytathassam a kalandot.
A szereplőgárda az első részben is könnyen megszerethető volt, de a második kötetben immár igazán közel éreztem magamhoz a szereplőket, egyeseket persze közelebb, mint másokat.
A történet elején rögtön egy izgalmas akcióba csapunk bele, amelyből szépen lassan kikörvonalazódik egy új rossz fiú alakja, aki a későbbiekben a háttérben szövögeti szálait és terveit. Tetszik, hogy még a rossz fiúk esetében is kapunk háttérsztorit, hogy megértsük, mit miért tesznek.
A fő szál mellett azonban, ami igazán tetszett az az, hogy nagy hangsúlyt kapott a szereplők lelki világa. Az első részben is nagy gondossággal voltak felépítve a karakterek, tele érzelmekkel és célokkal, de ezt most még inkább érzékeltem. A karakterek továbbra is reálisak: tévednek, hibáznak, letérnek útjukról, ahogyan az átlagos emberek általában. Valamint nem elhanyagolandó megemlíteni a történetvezetést sem, amely most nem volt annyi történetelemmel megtömve, mint az első rész, mégis izgalmas volt, a karakterek szerethetősége miatt folyton ösztönzött a továbbolvasásra.
Pontosan érzékelhettük az idő múlását is a kislányok cseperedésével, akik most sokkal több szerepet kaptak a történetben, mint az első kötetben. A krimi, akciójeleneteken kívül ebben a kötetben inkább a családi problémák, emberi kapcsolatok, a feltétel nélküli bizalom, a féltékenység és a párkapcsolati bajok kerültek előtérbe, ezzel alakítva a főszereplők személyiségét. Értékeltem a jelentős karakterfejlődést is.
Még mindig nem vagyok egy nagy romantikus regény rajongó, ezért a történetben szereplő párkapcsolati problémáknál sokszor a fejemet csóváltam, noha a valósághoz igen hűen voltak lefestve a mai párkapcsolatok, amik sajnos sokszor nem a két fél miatt romlanak el, hanem vagy félreértések, vagy külső felek rosszindulata által. Pontosan ezért nehéz egy olyasfajta regényt olvasni, amely E/3 személyben íródott, a szerelmes pár egymásra haragszik, egymást hibáztatja, holott az elbeszélő tudatja az olvasóval, hogy félreértésről van szó. Ilyenkor szívesen felráznánk főszereplőinket, vagy már-már esdeklünk a félreértés elsimításáért. Ami vagy eljön, vagy nem.
A második kötet tehát jobban tetszett az elsőnél, közelebb kerültem a főszereplőkhöz, a jelentős karakterfejlődésnek hála most megértettem olyan karaktereket is, akiknek a tetteit megkérdőjeleztem az első kötetben. Egy kis szüneteltetés után kíváncsian állok majd neki a harmadik kötetnek, hogy folytathassam a kalandot.
Sylvia River: Reményhajsza II.
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/2
|
Kedvenc szereplő: George
Keegan
|
Sorozat: Reményhajsza
1.)
Reményhajsza I.
2.)
Reményhajsza II.
|
Megjelent: 2015
|
Kiadó: Underground
Kiadó
|
Oldalszám: 444
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: krimi,
romantikus
|
0 comments:
Megjegyzés küldése