21 / 100 könyv. 21% kész!

péntek, június 10, 2016

Robert Kirkman: The Walking Dead #1-10


Ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz. Egyrészt azért, mert egy képregénysorozatról fogok írni és nem egy könyvről. Másrészt azért, mert ezt a bejegyzést főleg a The Walking Dead rajongók fogják érteni/értékelni.

A The Walking Dead az a sorozat, amit többnyire nem kell bemutatnom. A sorozat első ránézésre egy agyatlan zombis horror dara sorozat, ez volt nekem is az első benyomásom, amikor évekkel ezelőtt elkezdtem nézni az első évadot és akkoriban egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, abba is hagytam.

Aztán körülbelül fél éve megint elővettem, mivel annyi ismerősöm a lelkemre kötötte, hogy ez a világ legjobb sorozata. Elkezdtem, kitartottam és egy csomó dologra rájöttem. Többek között arra is, hogy ez a sorozat egyáltalán nem egy semmitmondó zombis horrorsorozat. Korántsem.

Akik mégsem ismernék a sorozat alaptörténetét: egy komoly vírus terjedt el a világban, amely az embereket még holtuk után is talpon tartja és embertársaik megevésére sarkallja. Zombik. Holott a sorozatban soha egy szóval sem ejtik ki ezt a szót, ott Walkernek (Sétáló, Kóborló) hívják őket. Az emberiség nagy része már kipusztult, a katonaság sem tudta felvenni ellenük a harcot, a hullák tömkelege pedig újabb zombikat jelentett. Nincs gyógymód, nincs kiút. Az alapsorozat, tehát a The Walking Dead nem is a vírus kitörését mutatja be, hanem már azt a világot, amelyben ezek a Kóborlók uralkodnak a marékszámnyi túlélők pedig igyekeznek alkalmazkodni és kitartani ezekben a borzalmas időkben.

Főszereplőnk: Rick Grimes egy hétköznapi rendőr egy kisvárosban, akit lövés ér, ezért kómás állapotban kerül a kórházba. Amint fölébred, ebben az apokaliptikus világban ébred és csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt: megtalálni a feleségét, Lorit és fiát, Carlt.

A sorozat, ahogy haladt évadról évadra (most a hatodik évadot zártuk pár hónappal ezelőtt) úgy mélyült el a pszichológiai vonala is. Egyáltalán nem csak a badass főszereplők, a zombik öldöklése, a sok vér és hulla a sorozat nagy durranása. A sorozat egy sokkal mélyebb, pszichológiai vonalat is mutat nekünk, amelyben különböző lelki indokoltságú szereplők kapnak helyet. A sorozat a következő témákat boncolgatja: Mit tesz az egyén, ha hirtelen csöppen bele a világvégébe? Mi adhat célt az embernek ilyen körülmények között? Miért érdemes élni, ha a szeretteid elhullanak melletted és csak te maradsz? Az erősebb vagy a gyengébb marad tovább talpon? A nagy döntések milyen tettekre sarkallnak? Ki a feláldozható és ki a megmentendő személy? Ki adja fel és mikor érkezik el az a pont, mikor feladja? Vajon egy ilyen világban is kell vezető egy csoport számára? Érvényesek még a régi szabályok, vagy mind érvényüket vesztették? Mi számít erkölcstelenségnek: ölni a családtagjaidért, vagy nem befogadni egy rászorulót, hogy azzal a gyermekeid életét mentsd? Még egy rakatnyi hasonló kérdést tehetnék fel, de akkor estig itt ülnénk.

A lényeg az, hogy amellett, hogy a sorozat szórakoztat a szerethető szereplőkkel és izgalmas cselekménnyel, amellett elgondolkoztat, hogy vajon te hogyan cselekednél egyes helyzetekben. Holott immár ez a sorozat is kezdi felvenni a Trónok harca (persze nem a könyvre gondolok, hanem a sorozatra) élhajhász beállítottságát, miszerint: Öljük meg azt, aki a legkedvesebb a nézőknek. Na, de ezt most hagyjuk is...

Egy szó mint száz, angol tudásom serkentése és kíváncsiságom csillapítása végett belekezdtem Robert Kirkman képregénysorozatába, hogy lássam, mennyiben is tér el a képregény a sorozattól. Annyi cikket olvastam már a sorozat vs. képregény témában, hogy végül magam akartam ennek utánanézni.

A képregény eleje igen hasonlít, vagy inkább megegyezik a sorozat első jeleneteivel. Rick Grimes kórházba kerül, majd felébred egy kihalt, halottakkal teli kórházban. Azonban amint kilép a kórházból még több borzalom vár rá, sehol egy élő ember, mindenhol halottak, minden kihalt. Első útja haza vezet, ahol családját reméli, de persze senki sincs ott. Mielőtt ideje lenne összeomlani a kialakult helyzettől valaki jól leveri egy ásóval. Két túlélő, egy apa (Morgan) és fia ártalmatlanították Ricket, akiről azt hitték, hogy szintén egy Sétáló Halott, ám amint rájöttek, hogy Rick túlélő befogadják és elmondják neki mi is folyik a világban voltaképpen.

Miután Rick és Morgan fegyvereket szereznek Morgan abban reménykedik, hogy Rick velük marad, Rick azonban Atlanta felé akarja venni az irányt, hátha rátalál ott a családjára. Mivel Morgan nem szándékozik a nagyvárosba menni, Rick egyedül vág neki a nagyvárosnak méghozzá egy farmon talált ló hátán, ami mindenképpen hiba, ugyanis mivel a nagyvárosokban tartózkodott a legtöbb ember, így ott található a legtöbb Sétáló Halott. Rick majdnem otthagyja a fogát, amikor egy
fiatal, ázsiai fiú megmenti. Igen, ő Glenn.

Mindeddig, mintha a sorozat történéseit írtam volna le, ugye? Most kezd a történet egy kicsit eltérni a sorozatétól, ugyanis a képregényben Glenn egyedül tartózkodik a városban, mikor Ricket megmenti, együtt ki is jutnak a városból és elérnek Glenn táboráig, ahol a többi túlélővel vertek tanyát. Akik között Rick felismeri a feleségét, Lorit, a fiát Carlt és rendőrtársát Shane-t.

A csoportban találkozhatunk még a megszokott karakterekkel: Dale, Jim, Carol, Sophia, Amy, Andrea. És kevésbé ismerősökkel is: Allen és Donna. Természetesen érzékeljük, hogy Lori és Shane között történtek dolgok, míg Ricket halottnak hitték. A kis táborocska élete telik: a férfiak vadásznak, a nők mosnak, de az Élő Halottak hamar felbukkannak a táborban is, amit első alkalommal még sikerül kármentesen elintézni.

Shane és Rick között, akárcsak a sorozatban, hamar érzékelhetjük az ellentétet. Míg Rick tovább akar menni a csapattal, hogy biztonságosabb helyet találhassanak, addig Shane fitogtatva, hogy eddig ő volt a ki nem mondott főnök, jelzi, hogy eddig is minden rendben volt, eztán sem lesz semmi probléma.

Rick azonban nem tud egy helyben ülni, közli a csapattal, hogy a nemrég szerzett fegyvereit elvesztette a városban, mikor rajtaütöttek, ezért ha már maradnak, akkor azokra szükségük lesz. Lori persze, valahol jogosan, kéri számon a férjén, hogy még csak most kapta őt vissza és máris életveszélyes útra indulna. Rick végül mégis felkerekedik Glennel az oldalán, hogy visszaszerezzék a fegyvereket. Ekkor érkezik az ötlet: kenjük be magunkat a Kóborlók vérével, hogy ugyanolyan szagunk legyen, mint nekik, így majd nem vesznek minket észre. És ismét, akárcsak a sorozatban, ez jól is megy addig, míg el nem kezd esni az eső. Nem sok híján, de főszereplőink ismét kiássák magukat a csávából.

A későbbiekben a csapat tagjai lőni tanulnak, akárcsak a sorozatban, csak ott kicsit később, és akárcsak a sorozatban Andrea itt is jól bánik a fegyverrel. Rick és Lori között nő a feszültség, amikor Rick fegyvert ad Carl kezébe. Részben ezzel is egyetértek, de egy ilyen világban, nem jobb, ha a gyerek is tud lőni? Problémás Lori azért mégis hisztizik.

Az érdekessége a képregénynek az, hogy itt láttatják velünk a telet. Hó, fagy, agyalás, hogy hogyan ne fagyjanak majd halálra. A sorozatból ez valahogy kimaradt, mintha a főszereplők Amerika olyan részét lennének, ahol nincs hó.

A képregény ötödik részében érkezett el az ominózus este, amikor a táboron rajtaütnek a Kóborlók. Amy meghal, Jimet megharapják. A tél fokozódik, Amyt eltemetik, Jimet pedig ápolják, majd kérésére magára hagyják egy fa tövében. Shane karaktere viszont a sorozathoz képest elég hamar csap át az őrületbe, nem bírja elviselni Lori elvesztését és Rick nézeteit, aki egyébként még mindig mindent erkölcsös módon akar elintézni. Shane végül még a farm előtt meghal, de ezúttal nem Rick öli meg, hanem a kis Carl lövi le, mielőtt még Shane megölné az apját.

A hetedik képregény egy kis visszatekintéssel indul: Lori és Shane menekülése a városból. Lori Shane halála után felveszi a hisztis nő karakterét, Rick pedig felszólítja a csapatot a továbbköltözésre. A tél közeledik, egyre hidegebb lesz, az eddigi hely nem lesz elég a túlélésre. A lakókocsival való megindulás után ismét egy a sorozattól eltérő esemény következik be: főszereplőink összefutnak Tyreese-zel, akinek a képregényben van egy lánya. Így végül Tyreese, a lánya Julie és annak barátja Chris is csatlakoznak a csapathoz. Érdekesnek tartom továbbá, hogy a képregényben Tyreese válik Rick úgymond harcostársává, olyasvalakivé, akihez mindig fordul, ha baj van, ha erkölcsi kínlódással küzd, holott ezt a szerepet a sorozatban Daryl tölti be. Igen, felmerül a kérdés, hogy hol van a kedvenc íjászunk? Sehol, mert az ő karaktere csak a sorozatban tűnik fel, a képregényben egyáltalán nem!

Hőseink a következőkben igyekeznek túlélni, a téli időjárástól védett helyeket keresni, amikor Lori egyszer csak terhes lesz, holott ez sem tudja Lori és Rick kapcsolatát helyre hozni, esetleg csak javítani. Mindezek után az emberi kapcsolatok számomra kicsit összekuszálódnak. Azt hiszem, ez az, ami a sorozat számlájára írható és a Robert Kirkman által rajzolt és írt képregény kárára való: a szerelmi szálak keveredése. Úristen! Kisebb sokkot okozott számomra, mikor Andrea és Dale összejött. Micsoda? Oké, hogy Dale ott volt Andreának, miután a testvére, Amy meghalt, na de azért ott van az a nem is annyira kicsi korkülönbség... A másik meglepő párosítás Tyreese és Carol volt. Habár Carol karaktere áll talán a legmesszebb a sorozatbeli karakterétől.

A menekülések, a szorult helyzetek viszont nagyon is hajaznak a sorozatbeli izgalmakhoz. Szinte mindig úgy érzi az ember, hogy szereplőink sosem fognak tudni kikecmeregni az ilyesfajta helyzetekből, aztán kiderül, hogy mégis. Vagy mégsem és meghalnak... Tipikus.

A következő sorozatbeli ominózus pillanat is felbukkant a képregényben: Carlt meglövik az erdőben, ezután jutunk el a farmra, ahol megismerkedhetünk a többi, már jól ismert karakterrel: Hershel, Maggie, Patricia, Otis, és még mások, akik a sorozatban nem szerepelnek, valamint a képregényben Beth sem kap helyet. Shane karakterét továbbra is Tyreese helyettesíti a képregényben, holott kezdetben furcsa volt a hirtelen felbukkanása, hisz a sorozatban csak a harmadik évadban bukkan fel. Vagy a negyedikben?

Hershel megengedi csapatunknak, hogy míg Carl felépül, addig maradhatnak a farmon, de a házba nem mehetnek be. Ha jobban belegondolunk, ez teljesen racionális kérés ilyen körülmények között. Érdekesség, hogy a kicsi Sophia nem veszik el, sőt Carl legjobb barátja lesz. Maggie és Glenn kapcsolata pedig csak itt kezdődik.

A hangulat megvan, sok mozzanatot innen lestek a sorozat készítői, a karakterek nagy része nagyon hasonlít a sorozatbeli karakterekhez, a lelki fejlődések azonban főleg a további részekben érzékelhetőek Rick részéről, mikor rájön, hogy megszorításokra van szükség. Robert Kirkman azonban túlkapta a szerelmi szálakat a képregényben, értem én, hogy világvége van, de nekem Dale és Andrea, valamint Tyreese és Carol kapcsolata természetellenes volt a sorozatot ismerve. Kirkman volt, akit előbb ölt meg, mint a sorozatban: Shane. És volt, akit életben tartott a sorozattal ellentétben: Sophia.

Igazából az első húsz részt akartam vázolni, de így is annyi lett, hogy maradjunk az első tízben, legközelebb a következő tízet is leírom. Folytatni a képregény olvasását biztosan fogom, mert egészen soká lesz október, amikor a sorozat hetedik évadja kezdődik majd.

Szerinted?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése