5 / 100 könyv. 5% kész!

hétfő, április 29, 2019

Sandra Regnier: Az elfek öröksége


Már több éve csücsül a polcomon. Több éve! Ez a csoda. Nem hiszem el, hogy csak most találtam rá, és most is csak azért, mert nézegettem, mikre csapjak le a Könyvfesztiválon a Maxim standjánál. Hát egyértelmű volt számomra, hogy a Sárkányok gyermeke második és harmadik kötete lesz a két kiszemelt a háromból...

Azt hiszem, az első kötetet is a Könyvfesztiválon szereztem be, ennek oka egyszerű, csak rá kell nézni a borítóra, és mindent megért az ember. Az egyik leggyönyörűbb könyv, amit valaha a kezemben fogtam, pedig sok megfordult már a kezeim között.

Nem tudom, hogy miért, vagy hogyan, de ez engem most teljesen elvarászolt. Nem is emlékszem utoljára mikor szippantott be egy könyv ilyen mértékben. Nem akartam letenni, észre se vettem és éjszakáig olvastam, mindent félretéve, mikor le kellett tennem, szinte úgy éreztem, kitéptek a kezemből egy értékes és csodálatos dolgot. Tovább akartam olvasni. Rögtön. De a felülmúlhatatlan türelmemnek és megtartóztatásomnak hála sikerült kivárni a Könyvfesztivált.

Azért sem értem ezt a fokú imádatot, mert nem egy világot megrengető történetet takar Az elfek öröksége. Tényleg nem. Nagyon érződik rajta, hogy német regény. Ennélfogva egyszerű, még a megfogalmazás is tükrözi, hogy németes, nem tudom megmagyarázni hogyan, csak érzem a 12 évnyi német nyelvtanulást követően. Nem egy végtelenül választékosan megírt műről van szó, sokkal inkább egy szórakoztató kis fantasyt takar a csodás borító. Valószínűleg pont egy ilyesfajta lazításra volt szükségem az egyetem harmadik és egyben utolsó évének végén.

Felicity egy nagyon átlagos, gunyoros stílussal megáldott nőszemély, aki barátaival a gimnázium lúzerként jelölt csoportjába tartoznak. Egy nap új fiú érkezik a gimnáziumba, aki valamiért nagy érdeklődést mutat a kissé telt, népszerűtlen City irányában. De vajon miért? És miért olyan furcsa Lee, mintha más világból jött volna? Nemsokára fény derül a titokra, Felicity pedig egy nagyon furcsa eseménysorozatba kerül, amely teli van tündérekkel, időutazással és még ki tudja mivel.

Annyira tetszett Felicity stílusa, a csípős modora, és a tény, hogy ezúttal nem egy tökéletes szoborszépség a főszereplőnőnk, olyan Britget Jones stílus ütötte fel a fejét. Lee karaktere elég titokzatos, mégis kedves és érdekes, főleg a háttérben megbújó igazság. Úgy tűnik, mostanában nagyon rá vagyok cuppanva a tündéres fantasy regényekre, nem tudom, miért, de folyton ilyeneket sodor elém az élet, méghozzá jókat.

Az időutazás csak egy plusz, amivel megnyert magának, minden olyan művet imádok, amiben jelen van, és mindig kutatom az időutazás paradoxon különböző feldolgozásait, hogy vajon melyik műben hogyan van jelen. Itt nyilvánvalóan a "megváltoztatjuk a múltat" szinten, nem a "minden kőbe van vésve" szinten.

Persze közel se volt tökéletes a történet. Azért Felicity csábereje egy idő után már túlzásba lett véve: a részeges osztálytárs, Richard, Lee, Lee unokatestvére. Sok lesz ez, gondoltam, de aztán még erre is kaptunk részleges magyarázatot. De ellenben annyi mindenre nem kaptunk!

Tipikusan előkerült az elfogult énem, mindegy volt, hogy nem tökéletes a mű, sőt sok apró hibát találni benne, az érzés, hogy minden egyes kis Lee-Felicity részt imádtam olvasni, vigyorogtam a jeleneteken, vonzott és vonzott... Ez pont elég volt ahhoz, hogy bekebelezzen minden egyszerűségével és hibájával együtt.

A trilógia úgy érzem, még sok mindent magában rejt. Az első részben sok kérdés maradt, alig várom, hogy folytathassam, míg ki nem végzem a trilógiát, amikor is végtelenül szomorú leszek, hogy csupán három rész van... Az egyik kedvenc trilógiám lett. Ilyen egyszerűen.

Sandra Regnier: Az elfek öröksége
Értékelésem: Katarzis
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Lee, Felicity
Sorozat: Sárkányok gyermeke
1.) Az elfek öröksége
Megjelent: 2013
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 368
Eredeti cím: Das geheime Vermächtnis des Pan
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

0 comments:

Megjegyzés küldése