Hihetetlenül vegyes érzésekkel fejeztem be ezt a könyvet. A nézeteim olyannyira szélsőségesek voltak miközben olvastam, akár egy libikóka: egyszer fent egyszer pedig lent, egyszer tetszett, amit olvastam, egyszer pedig nagyon nem. Úgy döntöttem, hogy külön-külön fogom megnézni azokat a dolgokat, amik igenis megfelelőek és tetszenek, és külön rakom azokat, amik összezavartak és amiket szerintem hanyagolhatott volna az író. Ezek alapján pedig majd igyekszem értékelni a könyvet.
A történet dióhájban: Clay, egy teljesen átlagos gimnazista srác, akinek egyik nap egy cipős dobozt hoz a postás tele régi kazettákkal. Kiderül, hogy ezeken a kazettákon Hanna Baker utolsó szavai hallatszanak, aki pár héttel ezelőtt öngyilkos lett. Hannah tizenhárom okot nevezett meg ezeken a kazettákon, amik ebbe a kétségbeesett döntésbe taszították. A kazettákat pedig csak azok kapják meg, akik valamilyen úton-módon rákerültek a szalagokra. Tehát a részesei egy olyan dolognak, ami végül tragédiába fulladt...
POZITÍV:
Mindenféleképpen maga a téma. Manapság tényleg sok tinédzser jár úgy, ahogyan Hanna és ezért kellő komolysággal olvastam a könyvet. Ugyanis ezeken az oldalakon nincs helye kacagásnak és önfeledt örömnek. Éreztem Jay Asher mondandójának a súlyát, néhol talán még meg is könnyeztem.
A könyv hangulata sokszor belesüppesztett a székembe. Egyfajta feszült, várakozással teli, szikrázó hangulatbuborékban rekedtem miközben olvastam.
A cím és a tizenhármas szám már egy olyan regényt sejtet, ami valami komolyról szól.
NEGAVTÍV:
Elsősorban az írásmód volt az, ami nagyon nem tetszett. Az író felváltva beszélteti Hanna-t a magnókon és fűzi hozzá Clay reakcióját is mindezt soronként váltakoztatva, ami egy idő után eléggé zavaróvá vált. Volt, hogy még Hanna fejével gondolkodtam, de kiderült, hogy Clay gondolatait olvasom, bevallom összegabalyodtam. Nemsokára már nehéz volt rögtön kapcsolni, hogy mikor olvasom Hannah letargikus szavait és mikor Clay döbbent gondolatait, ahogy fagyizgat...
Az okok. Sokkal nagyobb horderejű problémákra gondoltam mikor elkezdtem olvasni a regényt. Elvált szülök? Esetleg bántalmazó szülők? Valaki meghalt, aki fontos volt neki? De semmi ilyesmi. Csupán néhány kisebb pletyka, egy idegesítő lista, egy-pár ál-barát... Semmi komoly, semmi tragikus vagy traumatikus. Csupán egyszerű, mindennapi dolgok, amik mindannyiunk életében jelen vannak. És igen, talán van olyan, akit tényleg ilyen kis dolgok lendítenek a ló túloldalára, de nagyon remélem, hogy kevesen vannak.
AMIT NEM TUDOK EGYIK CSOPORTBA SE RAKNI:
Azaz ok, amiért Clay rajta van a kazettákon. Nem fogom konkrétan elárulni, csupán annyit róla, hogy miután feszülten vártam, hogy megtudjam mit is tett Clay, majd miután megtudtam, akkor.... nem történt semmi. Mintha az író el akarta volna simítani Clay-t, mintha nem akarta volna eléggé "bemocskolni", hogy úgy mondjam a karakterét. Nem tudtam hová tenni. Jó is volt egyben, de rossz is.
Nem fogom pocskondiázni a könyvet, mert mindennek ellenére Jay Asher egy nagyon fontos mondanivalót akar közölni velünk ezen könyv sorai közt. Én sokáig szenvedtem a kiolvasásával, ami talán miattam van. Ez a könyv tipikusan abba a csoportba tartozik, hogy vagy nagyon szereted, vagy nagyon nem. Én pontosan ezért fogok közepes pontszámot adni neki. Mert voltak benne jó pillanatok, voltak rosszak, volt hogy egyáltalán nem akartam olvasni, volt hogy simán lapozgattam. Egyszer fent, egyszer lent.
|
Jay Asher: Tizenhárom okom volt…
|
|
Értékelésem: Felejthető
|
|
Borító: 5/5
|
|
Kedvenc szereplő: -
|
|
Megjelent: 2007
|
|
Kiadó: Könyvmolyképző
|
|
Oldalszám: 260
|
|
Eredeti cím: Thirteen Reasons Why
|
|
Műfaj: ifjúsági
|
Itt helyettem is kimondtad a lényeget, minden szempontból ugyanezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem is :D
VálaszTörlés