Sarah J. Maas: Árnyak királynője

Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy az első három rész után tudom még jobban szeretni a sorozatot, de az Árnyak királynője erre rácáfolt. Az eddigi kedvenc részem lett.

A szereplők széles garmadája, az izgalmak, az emberi kapcsolatok kidolgozott alakulása, a jellemfejlődések... mind, mind építik és építik a cselekményt, de úgy, hogy képtelen vagyok unni egy több mint 800 oldalas könyvet.

Sőt, tipikusan olyan regény lett az Üvegtrón sorozatból, hogy inkább lassabban olvasom a könyvet, minden szót megrágva, hogy tovább tartson az élmény, mert nem akarom, hogy véget érjen.

Annyira furcsa volt az eddig Celaena helyett immár Aelint olvasni, valahogy nehezen állt át az agyam, és úgy megszerettem a Celaena nevet.

A felsorakozott szereplők sorával Sarah J. Maas immár közel áll ahhoz, hogy ismét egy olyan bandát alkosson, mint a Tüskék és rózsák udvarában.

A banda ezúttal Aedionnal bővült, akiről még nem igazán tudtam, hogy mit gondoljak. Emellett igen vegyes érzelmeim alakultak ki Chaollal kapcsolatban is, holott mennyire szerettem őt az első két részben; Dorian pedig még inkább a háttérbe szorult.

És akkor ott van Rowan.

Ó, Rowan! Sarah J. Maas nagyon jól ráérzett arra, hogy Rowan karakterében mennyi lehetőség rejlik. Megvallom, az előző részben abban a hiszemben voltam, hogy Rowannek egyfajta bizalmas barát szerepet ad majd csak, de szerencsére nem csalódtam kedvenc írónőmben, rájött, hogy Aelin és Rowan nagyon ütős páros. És de mennyire azok! Az az odaadás, szeretet, mély bizalom, hit és gyengédség, amit ezek ketten egymás iránt éreznek, attól csak úgy szikrázik minden olyan fejezet, ahol ketten vannak jelen. A Chaol és Celaena páros ehhez képest egy kődarab volt.

Rowan lett a mindenem ebben a sorozatban. Kész. Tűzön-vízen át. Hihetetlenül megszerettem a végtelenül lojális, gondoskodó tündért, minden oldalról hiányolom, ahol nincs jelen. És nem vagyok hajlandó csalódni Maasban, biztosan még rengeteg helye lesz a sorozatban.

Még rá kell térnem egy érdekes dologra, ami mostanában ütötte fel a fejét a fejemben a könyvek kapcsán. Az Üvegtrón a Tüskék és rózsák udvarával ellentétben E/3 személyben íródott, ami számomra sok regény esetében zavaróan elvonatkoztat a karakterektől. Az Üvegtrónban valamiért ez fel sem tűnik. Maas olyan ügyesen adja az elbeszélő szerepét, hogy ugyanúgy érzem Aelin, Rowan vagy éppen Chaol vívódását, mintha a gondolataikat olvasnám. Kiemelkedő teljesítmény, igen nehéz lehet ezt az egyensúlyt meglelni egy író számára.

És az a végkifejlet, amit ez a rengeteg oldal tartogat! Valóban az Árnyak királynője volt az eddigi legjobb rész, Rowan és Aelin kettőse, a feszültség a lapokon, édes istenem, hol a következő kötet? Szóval a történet nem áll meg, nem is akarok arra gondolni, mi lesz, ha igen. Imádom.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sarah J. Maas: Árnyak királynője

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Aelin, Rowan, Chaol, Dorian

Sorozat: Üvegtrón 1.) Üvegtrón 2.) Éjkorona 3.) A tűz örököse 4.) Árnyak királynője 5.) Viharok birodalma 6.) A hajnal tornya 7.) Felperzselt királyság 1-2. #Az orgyilkos pengéje és más történetek

Megjelent: 2015

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 816

Eredeti cím: Queen of Shadows

Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági, romantikus