A Rubin Pöttyös könyveket régóta kerülgetem és szemezgetem, kerestem azt amelyik jó kezdés lenne. Tudni illik a Könyvmolyképző Vörös Pöttyös könyvei a New Adult kategóriába tartoznak többnyire, vagyis a főszereplői valamilyen tragédiát éltek át és ezek után esnek szerelembe. Többnyire ez a legtöbb témája. A tragédiák, szomorú történetek nem a szívem csücskei, ne értsetek félre, szeretek realista műveket olvasni, de azok között a "világmegváltók" az érdemlegesek, mint a Csillagainkban a hiba vagy a Mielőtt megismertelek. Az olyasfajta realista műveket, amikben a tinédzser lányka küzd a régmúltbeli tragédiájával és emiatt nehezen lesz szerelmes, de aztán mégis... Ezeket a fajtákat inkább kerülném, mert... Mind egy-kaptafa. Roppant nehéz lehet egy sérült ember lelki világát lefesteni az olvasó előtt, kivéve akkor ha az író is keresztülment már valami hasonlón.

Aranyos történetnek nem mondanám. Bőven van benne szép pillanat, amikor elmosolyodtam olvasás közben, vagy meghatódtam. A szerelmespár kapcsolata különleges, szerethető. A főszereplőnő sem egy idegesítő liba... általában. Will karaktere persze elvarázsolt, de engem a férfikarakterek mindig könnyen elvarázsolnak egy könyvben, ebben semmi különös nincsen.
A kedvencem az egészben a vers-centrikussága volt. Ahogy Will a verseken keresztül öntötte ki az érzéseit. A verseknél sokszor meghatódtam, bár nem sírtam, ezért respect nekem, ugyanis könnyen elsírom magam a realista műveken, de ezen valamiért nem sírtam, ez is bizonyítja azt, hogy nem világot-megrengető műről van szó. A versekre visszatérve, elhiszem, hogy angolról magyarra nem tudták úgy lefordítani, hogy rímeljen és a mondandó is klappoljon, de azért jó lett volna. Nem baj, így is ez volt a kedvencem a műben.
Voltak azonban egyes aspektusok, amik nem csak szemet szúrtak, de irritáltak is. Én magam, hála az áldott Istennek, még nem éltem át a gyászt és egy közeli szerettem halálát és remélhetőleg nagyon de nagyon sokáig nem is fogom. Azonban Layken - ezzel a névvel utcára sem mennék egyébként, és ha ez még nem elég Lake-nek becézik. Ki szeretné, hogy Tónak hívják? - Lake sokszor úgy nyilvánult meg a gyász nyomása alatt, amit az én gyomrom nem vett be. ERŐS SPOILER, ha érdekel jelöld ki (Amikor kiderült, hogy az édesanyja rákos és hamar meg fog halni, Lake hanyat homlok leordítja a fejét? Elrohan? Kerüli az anyját? Számomra elég meglepő volt, hogy így vezette le a sokkot.)

Mindezek ellenére nem bánom, hogy elolvastam, mert Will-t és a két öcsikét megszerettem. Néha jó szembesülni a reális világgal és nem csak szörnyetegekről, sárkányokról és alakváltó gésákról olvasni. A Szívcsapás tényleg csak egy szívcsapásnyi könyvecske, egy délután alatt elolvastam, egy esős napon tökéletes kikapcsolódás, de a sok fellengzős kritikát és tökéletesnek tituláló értékelést én azért erősnek érzem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Nem világot megrengető, szerintem. Egy átlagos, realista könyv, nem nézőpontokat megrengető. Az első Rubin Pöttyös könyvem, de valószínűleg koránt sem az utolsó. Melyikkel folytassam?
Colleen Hoover: Szívcsapás
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: Will
|
Sorozat: Slammed
1.)
Szívcsapás
2.)
Visszavonuló
3.)
Ez a lány
|
Megjelent: 2014
|
Kiadó: Könyvmolyképző
|
Oldalszám: 296
|
Eredeti cím: Slammed
|
Műfaj: new adult,
romantikus
|
0 comments:
Megjegyzés küldése