George R. R. Martin: Tűz és vér

 

Hát... nem tudom.

A Trónok harca után nagy durranás A Sárkány Háza sorozat, merthogy a Targaryenek előzménysorozata, hisz köztudott, hogy ők ültek a Vastrónon Hódító Aegontól egyenesen a Baratheonok és Lannisterek általi megdöntésükig. Na, de mi is történt a Trónok harca előtt? Mikor és ki uralkodott és hogyan?

A sorozat eddig tetszik, az első évad lassan vezeti fel a szálakat, bár a nagy időbeli ugrások megnehezítik a karakterekhez való kötődést - ami nem volt probléma a Trónok harcában, merthogy ott nem volt színészváltás, nemhogy egy évadon belül 2-3.

A könyvet csak azért is leemeltem a polcról, évek óta megvan, gondoltam, fun lenne párhuzamosan olvasni és hetente nézni. Nos, nem.

Akkora hibája a kötetnek, hogy ez egy... történelem könyv. Nem elbeszélés, nem cselekménylánc, nem váltott szemszögű leírás, nem... semmi. Mintha egy fantasy történelemkönyvet vennénk a kezünkbe, amit egy septa - vagy tudja a fene, kik írnak könyveket a Trónok harca univerzumban - vetett a lapokra egyes személyek elbeszélései alapján. Szinte nincs is párbeszéd, szemtanúk elmondásai, feltevések, elméletek teszik ki a cselekményt. Zavaró, lapos, unalmas, karaktertelen. Személytelen.

Arról nem is beszélve, hogy a kötet első fele, vagyis Hódító Aegon nem is került a filmvászonra. Csak a regény közepétől, Viserys és Daemon színre lépésétől kezdődik a sorozat cselekménye. És az egészben azt vártam a leginkább, hogy végre eljussak oda, hogy megtudjam, Martin hogyan vezette a sorsát a sorozatbeli szereplőknek. Onnantól végre úgy éreztem, hogy ez az, most már leköt a sztori. Mindig is szerettem párhozamosan nézni a feldolgozást és olvasni az eredeti művet.

A sorozat igazán jól követi a könyv történéseit (már a közepétől kezdve), erre büszke is vagyok, habár... Martin szavaival élve: "A te Viserysed jobb, mint az én Viserysem." Igen, a sorozat valahogy mélyebb, szerethetőbb, személyesebb.

Amint a sztori bevégezte a sorozatban lévő karakterek sztoriját, ismét ellaposodott számomra a történet... Nem tudom. A sorozat nélkül ez a könyv nem adna sok élményt számomra. Ha cselekményesebben lett volna megírva, sokkal élvezetesebb lehetett volna... Mellesleg, amint elértünk oda, ahol a Trónok harca kezdődik, el van vágva a történet. Semmi részletesség nincs arról, hogy döntötték meg a Targaryeneket a Baratheonok, hogyan szökött meg Daenerys. Semmi. Egy mondatban le lett zavarva. Miért? Végre valami, ami érdekelt volna...

Arról nem is beszélve, hogy a kötet első fele teljesen kimaradt a mozivilágból, ami baromi nagy kár, mert nagyon ominózus jeleneteket hagytak ki a sorozatkészítők, kíváncsi lennék, ennek mi lehet az oka. Személy szerint én minden évadot más korszaknak szántam volna egészen Hódító Aegontól, nem pedig egy kort kiválasztva húzom a dolgokat évadokon át, mint a rétestésztát.

Mindezek ellenére, a cselekmények, amiket szívesen látnék a következő évadokban: 

TERMÉSZETESEN NAGYON SPOILERES:

- Alicent túszul ejtése, lánya választás elé állítása, unokája megölése

- Rhaenys halála sárkányháton, Aegon megsebesülése, Aemond helyettesítése a trónon

- Rhaenyra trónra lépése (vágások)

- A Strongok lemászárlása

- Otto Hightower lefejezése

- Maelor fellelése és halála

- A holtak csapdája (Cristen Cole halála)

- Mizéria és Daemon kapcsolata

- Lord Corlys árulása

- "Egy királynő szavai, de egy szajha műve."

- Daemon és Aemond összecsapása sárkányháton a tó felett, majd a mélybe merülésük és haláluk

- Helaena öngyilkossága

- Joffrey halála Syrax hátán

- A sárkányverem ostroma (a sárkányok lemészárlása)

- Rhaenyra szökése Királyvárból

- Rhaenyra halála (sárkány által felfalása)

- II. Aegon megmérgezése

George R. R. Martin: Tűz és vér

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 2018

Kiadó: Alexandra Kiadó

Oldalszám: 696

Eredeti cím: Fire & Blood

Műfaj: fantasy, high fantasy

Tovább...

George R. R. Martin: A jégsárkány

George R. R. Martin és a világa. Egy befejezett filmsorozat, egy totálisan félbehagyott könyvsorozat, megannyi mellékkötet. Nos, igen, nagyjából ebből áll A tűz és jég dala világa a kedves írónknak.

A jégsárkány is egy mellékkötetnek minősül. Még a megjelenéskor lecsaptam rá, mert valami egészen mást képvisel, mint a főszálak. Ez egy csöpp kis mese, felnőtteknek és gyermekeknek megfelelően megírt egyaránt, gyönyörű illusztrációkkal és varázslatos cselekménnyel.

Valahogy tetszett, hogy a megszokott, elnyújtott cselekményt felváltotta a rövid, velős, mégis választékosan megírt történetvezetés. Bármelyik gyermeknek a kezébe adnám bármelyik kötelező olvasmány helyett, hogy megszerettessem velük az olvasás élményét.

Az illusztrációkkal, képekkel nem bírtam betelni. Minden képnél megálltam, nézegettem, simogattam, a legkisebb részletét is igyekeztem feldolgozni, hogy a csodálatos munka értékelve legyen.

A cselekmény egyszerű, mégis keserédes, vérfagyasztó, mégis mesebeli. Egy kislány, aki nem fél semmitől, aki elkötelezett a jégsárkány irányába, aki a legvadabb mind közül, de talán mégsem mindenki felé mutat vadságot.

Ez egy kis gyöngyszeme Martin világának, amit csak pozitív élményekkel lehet végigkövetni, én még nagyon szívesen olvasnék ehhez hasonló rövid novellácskákat, illusztrációkkal és izgalmakkal. Bármikor jöhetne.

George R. R. Martin: A jégsárkány

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1980

Kiadó: Alexandra Kiadó

Oldalszám: 114

Eredeti cím: The Ice Dragon

Műfaj: fantasy, ifjúsági, novella

Tovább...

George R. R. Martin, Elio M. García Jr, Linda Antonsson: A tűz és jég világa

Nos, ez a képes album, krónikáskönyv, hatalmas gyönyörűség már önmagában megér minden csillagot, pontot, maximum pontos értékelést és kedvenci titulust. Azt hiszem, nem túlzok, ha kijelentem, hogy ez a legszebb könyv, amit valaha a kezemben fogtam. Period.

Már többször is elkezdtem olvasni, de valamiért sose vett rá a lélek, hogy igazán végigolvassam, ki tudja miért. Azonban, mi lett volna a legmegfelelőbb alkalom a végigolvasására, mint a Trónok harca sorozat legutolsó évadjának megjelenése?

Szóval újra elővettem, sokadjára, és eldöntöttem, hogy ezúttal valóban és igazán végigolvasom minden kis történetét, végigtanulmányozom minden kis képét és térképét... mert egyszer muszáj.

Az illusztrációkkal nem tudtam betelni. Egyszerűen percekig nézegettem őket, annyira elvarázsoltak. Hihetetlenül részletesek és művésziek lettek, szinte minden egyes kis történethez tartozott legalább egy kép, ami segített a vizualitásban - ha a sorozat eddig nem számított elégnek.

Ha eddig nem voltam eléggé lenyűgözve mindattól, amit George R. R. Martin létrehozott, hát akkor most teljesen lesokkolódtam. Képtelen vagyok elképzelni, hogy képes valaki ilyen részletes világot alkotni. Egészen az őskortól, vérvonalaktól kezdve végig tud vezetni minket minden kis lényének születésén kihalásán át, a politika, az uralkodások, az intrikák hálozatáig, ami ma átszövi az egész Hét Királyságot... Uram Isten...

A történet magától az őskortól indul, már ha így nevezi Martin, végigvezet minket az erdő gyermekeitől, az elsőktől és óriásoktól kezdve az uralkodók trónra lépéséig. Utána a Targaryen fát és uralkodókat veszi alapos leírás alá. Ami érthető, ezt a részt végtelenül érdekesnek találtam. Minden egyes Robert Baratheon előtti Targaryen uralkodóról megtudhattam többet-kevesebbet, és hihetetlen, mennyire eltérőek voltak, mennyi érdekes kis történet fűződik mindegyikükhöz. Kicsit úgy éreztem, egy igazi uralkodócsaládfáról olvasok, ennyire élethűen adta elő a könyv az egészet, ha sárkányokat nem említ, egy középkori tanulmány lehetne. Ezután Westerost és az azt körülvelő helyeket mutatta be részletesebben. Minden kis helynek megvan a történelme, minden városnak a maga eredete, ez is lenyűgözött.

Természetesen voltak részek, amik nem kötöttek le annyira, mint mások. Nyilvánvalóan alig vártam, hogy olyanokról olvassak, akik főszereplői a mai Trónok harca sorozatnak, akiket már ismerhetünk az eredeti A tűz és jég dala könyvsorozatból. Ezért is volt számomra a legérdekesebb rész az, amelyben Aegon Targaryen és Tywin Lannister barátságáról és annak megromlásáról olvashattam. Amikor feltűnt Raegar Targaryan és Lyanna Stark a sorok között, vagy éppen Eddard Stark, esetleg ahogy Varys Aegon mellé került és szolgálni kezdte... Ez mind-mind kincsrészletek voltak, amikre alig vártam, és amik persze a leginkább lekötöttek.

Hatalmas becsben tartom ezt a könyvet, a gyűjteményem valószínűleg legszebb darabja, és tartalomban sem utolsó. Minden egyes Trónok harca rajongónak érdemes a kezébe vennie, már maga a könyv borítója és képei is elvarázsolnak minket, hát még az a rengeteg érdekesség, amit rejteget... Egy majdhogynem több kilós csoda, amit bár olvasni nem könnyű, de hatalmas élvezet.

George R. R. Martin, Elio M. García Jr, Linda Antonsson: A tűz és jég világa: A Trónok harca és Westeros ismeretlen históriája

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 2014

Kiadó: I.P.C. Kiadó

Oldalszám: 326

Eredeti cím: The World of Ice and Fire

Műfaj: album, fantasy

Tovább...

George R. R. Martin: Varjak lakomája

Még mindig beszippant, még mindig elvarázsol George R. R. Martin felülmúlhatatlan világa. Mindegyik rész végtelenül kidolgozott, mindennek köze van mindenhez, karakterfejlődés, rengeteg érzelem, taktika, brutalitás, lojalitás, szerelem, harc, árulás, kegyetlenség... Mindent magában foglal, ami a középkort megtestesíti és ehhez még társul a fantasy-réteg a sárkányokkal, óriásokkal, varázslattal és minden finomsággal.

George R. R. Martin azonban ezúttal brutálisabb és kegyetlenebb volt, mint valaha, hisz fogta a negyedik és ötödik kötetet és úgy osztotta fel, hogy én gyanútlanul nyúltam a Varjak lakomájához azt feltételezve, hogy végre megtudom mi lesz Tyrion sorsa, mihez kezd Havas Jon a Falon, mi lesz Daenerys következő lépése... Erre jól pofára estem.

Ugyanis a legeslegkedvencebb szereplőim nem kaptak helyet ebben a kötetben. Végtelenül kegyetlen lépés volt ez. Martin pedig fogja magát, és az epilógusban a tudtunkra adja, hogy mivel csak írt és írt, a történet túl hosszúra sikeredett, ezért úgy döntött, kettéosztja. És úgy gondolta, több értelme lesz úgy kettéosztani, hogy a két kötet párhuzamosan történjen, a szereplők sorsát kettészedve, nem pedig folyamatosan úgy, hogy mindenkiről szót kapunk.

Megvallom már eddig is zavart, hogy kedvenc szereplőimről csupán 4-5 fejezet erejéig olvashatok vagy 900 oldalon keresztül, erre ezúttal egyáltalán nem hallottam felőlük semmit... Teljes csalódás. Csak az vigasztal, hogy a Sárkányok táncában főleg rájuk helyeződik majd a hangsúly.

Félreértés ne essék, ez a rész is végtelenül tetszett. Szokásosan részletes, már-már félelmetesen bonyolult és összetett (én még mindig nem értem, hogy Martin hogy tud ennyi helyzetet, szereplőt, sorsot, történést a fejében tartani és logikusan összekötni, hihetetlen). Minden sorát imádtam, csak Martin világának épp azon részét tartalmazta ez a kötet, amelyik kevésbé izgat: a Hét Királyságot. Kevésbé izgat? Ez így nem teljesen igaz, mert a Hét Királyság mindennek a középpontja a történetben, de jelenleg nem a kedvenc szereplőim tartózkodnak a Vastrón közelében, ígyhát innen eredeztethető a csalódottságom.

No, de sebaj! Lássuk, kikről olvashatunk a Varjak lakomájában.

Arya volt az egyik legrokonszenvesebb szereplő számomra ebben a kötetben. Hihetetlen, mennyi erő van ebben a kicsi lányban, mennyi élni akarás és mennyi kitartás. Tipikus túlélő és harcos.

Arya Stark

Jamie karaktere amennyire ellenszenves volt eleinte, most annyira rokonszenves lett, amint levált Cercei bűvköréből. Egy igen szarkasztikus, harcos és eszes karakter, egy kicsit Tyrionra emlékeztet, nem csoda, hogy testvérek.

Jamie Lannister

Cercei karakterével nem tudok mit kezdeni. Egyszerre taszít és vonz, mind a könyvben mind a sorozatban. Egy hihetetlenül ellentétes és megosztó személyiség, mert az egyik oldalról nézve egy igazi, velejéig gonosz nőszemély, aki mindenkit eltakarít az útjából, akire fenyegetésként tekint, folyton cselszövéseket gyárt, ármánykodik és hisztizik. A másik oldalról nézve viszont egy végtelenül erős személyiség, aki mindent túlél, aki csak a gyermekeiért él és aki fenyegetni meri őket, azt kegyetlenül eltávolítja. Egyszerre gyűlölöm és tiszelem a személyiségét.

Cercei Lannister

Sam a végtelen kedvesség megtestesítője, aki egyszerre gyáva és bátor, érdekes ugye? Általa legalább kaptam egy kicsi ízelítőt Havas Jonból is. Legalább.

Samwell Tarly

Brienne egy abszolút küzdőszellem, akinek csak a cél lebeg a szeme előtt: megtalálni Sansa és Arya Starkot, hogy megvédhesse őket. Felesküdött, küldetése van, ami mindenekelőtt áll.

Tarth-i Brienne

Sansa jellemileg szintén sok változáson ment keresztül, ugyanis ezennel ő Alayne, a menekült. Szerintem ő a leggyengébb személyiség a Starkok közül. Egy igazi alkalmazkodó, aki bármilyen körülményt képes elfogadni a túlélés érdekében.

Sansa Strak (Alayne)

Ezen főszereplők mellé általánosabb elnevezéseket is kapunk, így tudtunkra adva, hogy nem főszereplőkről van szó, mégis jelentős karakterekről és eseményekről: a Próféta, az Őrség Kapitánya, a Bemocskolt Lovag, a Kraken Lánya, a Királynőcsináló, a Vízbe Fúlt Ember, a Vas Kapitány, Hercegnő a toronyban, a Csatornák Macskája.

Hogy egy kis összehasonlítás is legyen ismét a könyvek és a sorozat között. Nagyon érdekes, de egyes jelenetek már régen lezajlottak a sorozatban, amik a negyedik kötetben történtek: Sansa helyzete például. De sok esemény már az új, hatodik évadban került a vászonra: Arya kiképzése, Sam utazása, a Vízbe Fúlt ember esete... Többnyire a Varjak lakomája köszön vissza ránk a hatodik évadban kivéve Havas Jon, Daenerys és Tyrion helyzetét és Cercei harcát a Verébbel is még csak most kezdegeti az író kibontani a negyedik kötetben. A sorozat készítői igen különösen játszottak az időintervallumokkal és a párhuzamos történésekkel, időnként gyakran belezavarodom.

Mindent összevetve: szerintem a Sárkányok tánca lesz ezek után az igazán kedvenc, mert fontos, hogy olyan személyek köszönjenek vissza a lapokról, akiknek a sorsa kiemelten érdekel. Ennek ellenére ez a kötet sem okozott csalódást felépítésében, logikájában és az izgalmak terén. Még mindig tökéletes.

George R. R. Martin: Varjak lakomája

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Havas Jon, Arya

Sorozat: A tűz és jég dala 1.) Trónok harca 2.) Királyok csatája 3.) Kardok vihara 4.) Varjak lakomája 5.) Sárkányok tánca

Megjelent: 2005

Kiadó: Alexandra Kiadó

Oldalszám: 896

Eredeti cím: A Feast for Crows

Műfaj: fantasy

Tovább...

George R. R. Martin: Kardok vihara

Minden egyes alkalommal rácsodálkozom, hogy mennyire is csodálatos ez a történet. Egyszerűen belesüppedsz - ezt a szót egy ismerősöm mondta rá és milyen igaza is van - és úgy pislogsz ki belőle, mint egy kábulatból. Hihetetlen erő rejlik benne, megbújik a sorok közt és megbabonáz.

Ez az a történet, ami engem teljes mértékben lenyűgözött. Maga az író, George R. R. Martin nyűgözött le. Mégis hogyan volt képes ilyen részletes és eleven világot megalkotni és beleszőni a középkor brutalitásába? Mindennek megvan a maga helye, ideje, miértje. Minden szereplőnek megvan a célja, egyikük sem felesleges a mű szempontjából. Még maga az olvasó sem tudja teljes mértékben követni a történet minden egyes mozzanatát, minden egyes szálát és minden szereplőjének a nevét, származását. Az író mégis tudta, tudja. Hogyan? Olyan mélyreható, komoly és letisztult gondolkodásmód kellhet egy ilyen mértékű történet észben tartásához, hogy arra tán ember nem képes. És egyetlen emberről beszélünk. Egy íróról, nem egy írócsapatról.

Na, így összességében mérve, ennyire odavagyok ezért a sorozatért. Mind a könyvért, mind a filmsorozatért. Nem is tudom, hány embernek a kezébe nyomtam már, hogy olvasd el, mert ezt nem hagyhatod ki és végül én űztem őket a Trónok harca őrületbe, amelyből nincs is menekvés. Azt hiszem, órákig képes lennék áradozni magáról a megteremtett világról, az íróról, a könyvekről és a sorozatról, de akkor most inkább szűküljön ez le erre, a harmadik kötetre.

A Kardok vihara egy igen szép, hosszú - nagyon hosszú - rész. Eddig a leghosszabb a sorozatban, több mint ezer oldal tömény történés. Az "elrettentő" oldalszám ellenére sem volt unalmas, egyik része sem, pedig ez igen nagy teljesítmény ekkora oldalszám mellett. Természetesen, ha már benne vagy és olvasod, előbb utóbb kialakul benned egy sorrend, amely szerint szívesebben olvasod egyes karakterek fejezeteit. Számomra a kedvencek még mindig Havas Jon, Daenerys, Tyrion és Arya. De hajszállal marad le mögöttük immár Jamie, Sansa és Bran is.

Még mindig nagyon erőteljes a karakterfejlődés a műben, ennek bizonyítéka maga Jamie Lannister, aki egy igen negatív karakter volt az első két kötetben, a Kardok viharában azonban az egyik kedvencemmé nőtte ki magát. Érdekes, hogy egy úgymond gonosz karakterből hogyan válhat szerethető személy.

Persze résen kell lenni, ez nem egy olyasfajta regény, amely közben elbambulhatsz. Itt minden összefügg mindennel, a szálak hol összefutnak, hogy szétválnak, hol sosem érintkeznek. Mégis mindegyik szereplő halad a kijelölt célja felé, George R. R. Martin pedig úgy csűri-csavarja ezeket a szálacskákat, mint ahogy nagyon kevés író képes.

Az szinte biztos, hogy a Kardok viharában történt eddig a legtöbb főszereplő, szereplő halál. Szinte csak úgy hullottak azok, akikről a sorozat miatt már rég tudtam, hogy meg fognak halni. A cél továbbra is Westeros és a Hét Királyság koronájának elnyerése, ádáz küzdelem dúl a trónért a különböző házak között. Maga a történelmi beállítottság olyan eleven és reális, hogy akár igaz is lehetne. Talán nem ez a fő lényege magának a történetnek, de nagyon erősen jelen van a politika, szinte mindent az irányít. Stratégiák, békék, egyezmények, szövetségek, háborúk.

Mikor nyílt napon voltam az egyik egyetemen, egy politológia szakos órán egy tanár a sci-fi, fantasy világ politikai helyzeteivel mutatta be magát a politikát. Az előadás keretein belül helyet kaptak híresebb regények és filmek: A Dűne, a Gyűrűk Ura, a Trónok harca, sőt még a Csillagok háborúja is. Hihetetlenül jó előadás volt, egyszerűen fenomenális. És emiatt kezdtem egy kicsit máshogy tekinteni a Trónok harcára. Nem csak a fantasy részét látom immár a sárkányokkal, csatákkal, harcokkal és óriásokkal. Immár a mélyebb, komolyabb politikai és stratégiai részek, elgondolások is izgatnak, amelyek igen erősen jelen vannak a történetben.

Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne kalandozzak el. Mindenki felhozza, ezért muszáj nekem is pár mondatban összevetnem a sorozatot a könyvvel. Könyvmoly szokás. Sokak szerint elüt a kettő egymástól. A Kardok vihara még nem. A Kardok vihara mintha majdnem egy az egyben a harmadik és negyedik évad lenne. Nagyon hű a sorozat a regényhez, rengeteg részlet, rengeteg jelenet elevenedik meg a képernyőn, én csak tapsolni tudok a sorozat rendezőjének és a forgatókönyvíróknak, mert igen sokat merítettek a könyvből, ami igen dicséretes. Tiszában vagyok azzal, hogy a továbbiakban a sorozat és a könyv szépen lassan külön utakon indul el, de ennek megvan az oka, hisz az íróúr a sorozat készítése közben is aktívan jelen van, a sorozat pedig immár túlnőtt a könyveken. Éppen most, a hatodik évaddal. A hatodik kötet pedig pont a sorozat készülése miatt késik a tengerentúlon is. Szerintem nincs azzal semmi gond, ha a sorozat a továbbiakban nem hasonlít annyira a könyvekhez, sőt szinte szerencsés, hogy két külön utat és végkifejletet ismerhetünk majd meg, egyet a forgatókönyvírók és a rendező elgondolása, egyet pedig a mester, Martin elgondolása szerint.

Számomra ez a sorozat mindig is kiemelkedő helyet fog elfoglalni a szívemben és habár ezt a kötetet igen hosszú ideig olvastam, ez inkább az időhiány miatt volt. Ez egy igazi kaland, amit mindenkinek át kéne élnie, mind a könyvek, mind a sorozat által.

George R. R. Martin: Kardok vihara

Értékelésem: Katarzis

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Havas Jon, Daenerys, Tyrion, Arya

Sorozat: A tűz és jég dala 1.) Trónok harca 2.) Királyok csatája 3.) Kardok vihara 4.) Varjak lakomája 5.) Sárkányok tánca

Megjelent: 2000

Kiadó: Alexandra Kiadó

Oldalszám: 1216

Eredeti cím: A Storm of Swords

Műfaj: fantasy

Tovább...

George R. R. Martin: Királyok csatája

Habár elég lassan haladtam a második kötettel, ez nem azért van, mert nem tetszett. Elvégre nem egy vékonyka könyvecskével van dolgunk, tulajdonképpen edzésnek számít tartani a kötetet olvasás közben.

A Királyok csatája A tűz és jég dala sorozat második része, amelyben az események továbbra is folynak tovább a medrükben. A kezdeti egy-két főszál immár ezer darabra hasadt, főhőseink teljesen elszigetelődtek egymástól. Talán ez zavart egy kicsit, emiatt történhetett meg az, hogy ez most döcögősebben ment. Ugyanis mindent megadtam volna azért, hogy nonstop Daenerysről, vagy Havas Jonról, esetleg Tyrionról olvashassak... De előfordult, hogy ahhoz hogy ismét hallhassak egyáltalán valamit a Sárkányok Anyjáról, háromszáz oldalt kellett végignyálaznom.

Daenerysből kimondottan keveset kaptam, pedig az egyik kedvenc szereplőmről van szó. Mint már említettem, hiányoltam, körülbelül ha öt fejezet szólt csak róla, talán annál is kevesebb. Nem elég.

Havas Jon fejezetei is kevesebbre sikerültek most, pedig az Éjjeli Őrség az egyik olyan momentuma a sorozatnak, ami igazán érdekel, mert van benne valami sötét, baljóslatú, mégis védelmező jellegű. (És nem, nem azért olvasom végig az egész könyvsorozatot, hogy esetleg az ötödik kötetből kiderül-e valami a sorozat ötödik évadjának végével kapcsolatban, egyáltalán nem... Jó, lebuktam.)

Tyrionból viszont elegendő mennyiséget kaptam, nála mindig megkapom az aktuális humor-szarkazmus adagomat, amely egészséges színt visz a sorozatba a sok halál, Közeleg a tél..., komorság mellé. Szeretem benne azt, hogy egyszerre körmönfont és jószívű. Egyszerre végtelenül okos, ravasz, mégis sikerült megőriznie hányattatott sorsa ellenére a lelkiismeretét.

Arya és Sansa. Valahogy most ők is jobban érdekeltek, mint az első kötetben. A karakterfejlődés lesz az oka. Míg Arya az első kötetben kislány volt, aki csupán játékból szomjazza a harcot, addig a második kötetben igazi harcossá vált, mert a körülmények megkövetelték a túlélése érdekében. Sansa esetében is ezt érzem, míg az első kötetben nyafka kisasszony volt, addig most megízlelte a világ és a valóság szörnyűségeit ezért ő is harcossá vált, csak a szó másik értelmében. Nem kardokkal harcol, hanem a lelke mélyén lett túlélő, ami harcossá tette.

Robb hiánycikké vált, amit nagyon sajnálok, Catelyn viszont többször is feltűnt, amit szintúgy sajnálok. Nem értem, miért nem rokonszenvezek ezzel a karakterrel. Sam is el lett hanyagolva. Azt hiszem, egy ekkora karakterhalom esetében tényleg nehéz lehet fenntartani az összes szálat, megfelelő mennyiségben. Főleg, hogy a második kötetben egy újabb szál is  felbukkant: Davos és a Vörös hajú asszony, amely momentum ismét emlékeztetett arra, hogy nem egy egyszerű lovagregényt olvasok, hanem mágiával teli fantasyt a javából. Időnként hajlamos vagyok elfelejteni.

Hihetetlenül erős a karakterfejlődés, minden egyes szereplő tekintetében. Ez élővé teszi a történetet. Egy hatalmas világ, mindennek megvan a miértje és a helye, mint már régebben említettem. Csupán úgy érzem, az író időnként túlzásba esik egy-egy szállal kapcsolatban és olyasmit, amit egy-két oldalon le bírna írni, hosszú fejezetekben fejti ki.

Nem így a csatajelenet, amely viszont annyira életszerűvé vált, hogy rögtön a film jelenetei peregtek le a lelki szemeim előtt. Mellékesen mondom: még mindig imádom, hogy a könyv nem tér el a sorozattól. Így még élénkebben él a fantáziámban az összes jelenet. Egy kis szünet, aztán jöhet a harmadik kötet is...

George R. R. Martin: Királyok csatája

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Havas Jon, Tyrion, Daenerys, Arya, Sansa, Bran

Sorozat: A tűz és jég dala 1.) Trónok harca 2.) Királyok csatája 3.) Kardok vihara 4.) Varjak lakomája 5.) Sárkányok tánca

Megjelent: 1998

Kiadó: Alexandra

Oldalszám: 1006

Eredeti cím: A Clash of Kings

Műfaj: fantasy

Tovább...