George R. R. Martin: Varjak lakomája

Még mindig beszippant, még mindig elvarázsol George R. R. Martin felülmúlhatatlan világa. Mindegyik rész végtelenül kidolgozott, mindennek köze van mindenhez, karakterfejlődés, rengeteg érzelem, taktika, brutalitás, lojalitás, szerelem, harc, árulás, kegyetlenség... Mindent magában foglal, ami a középkort megtestesíti és ehhez még társul a fantasy-réteg a sárkányokkal, óriásokkal, varázslattal és minden finomsággal.

George R. R. Martin azonban ezúttal brutálisabb és kegyetlenebb volt, mint valaha, hisz fogta a negyedik és ötödik kötetet és úgy osztotta fel, hogy én gyanútlanul nyúltam a Varjak lakomájához azt feltételezve, hogy végre megtudom mi lesz Tyrion sorsa, mihez kezd Havas Jon a Falon, mi lesz Daenerys következő lépése... Erre jól pofára estem.

Ugyanis a legeslegkedvencebb szereplőim nem kaptak helyet ebben a kötetben. Végtelenül kegyetlen lépés volt ez. Martin pedig fogja magát, és az epilógusban a tudtunkra adja, hogy mivel csak írt és írt, a történet túl hosszúra sikeredett, ezért úgy döntött, kettéosztja. És úgy gondolta, több értelme lesz úgy kettéosztani, hogy a két kötet párhuzamosan történjen, a szereplők sorsát kettészedve, nem pedig folyamatosan úgy, hogy mindenkiről szót kapunk.

Megvallom már eddig is zavart, hogy kedvenc szereplőimről csupán 4-5 fejezet erejéig olvashatok vagy 900 oldalon keresztül, erre ezúttal egyáltalán nem hallottam felőlük semmit... Teljes csalódás. Csak az vigasztal, hogy a Sárkányok táncában főleg rájuk helyeződik majd a hangsúly.

Félreértés ne essék, ez a rész is végtelenül tetszett. Szokásosan részletes, már-már félelmetesen bonyolult és összetett (én még mindig nem értem, hogy Martin hogy tud ennyi helyzetet, szereplőt, sorsot, történést a fejében tartani és logikusan összekötni, hihetetlen). Minden sorát imádtam, csak Martin világának épp azon részét tartalmazta ez a kötet, amelyik kevésbé izgat: a Hét Királyságot. Kevésbé izgat? Ez így nem teljesen igaz, mert a Hét Királyság mindennek a középpontja a történetben, de jelenleg nem a kedvenc szereplőim tartózkodnak a Vastrón közelében, ígyhát innen eredeztethető a csalódottságom.

No, de sebaj! Lássuk, kikről olvashatunk a Varjak lakomájában.

Arya volt az egyik legrokonszenvesebb szereplő számomra ebben a kötetben. Hihetetlen, mennyi erő van ebben a kicsi lányban, mennyi élni akarás és mennyi kitartás. Tipikus túlélő és harcos.

Arya Stark

Jamie karaktere amennyire ellenszenves volt eleinte, most annyira rokonszenves lett, amint levált Cercei bűvköréből. Egy igen szarkasztikus, harcos és eszes karakter, egy kicsit Tyrionra emlékeztet, nem csoda, hogy testvérek.

Jamie Lannister

Cercei karakterével nem tudok mit kezdeni. Egyszerre taszít és vonz, mind a könyvben mind a sorozatban. Egy hihetetlenül ellentétes és megosztó személyiség, mert az egyik oldalról nézve egy igazi, velejéig gonosz nőszemély, aki mindenkit eltakarít az útjából, akire fenyegetésként tekint, folyton cselszövéseket gyárt, ármánykodik és hisztizik. A másik oldalról nézve viszont egy végtelenül erős személyiség, aki mindent túlél, aki csak a gyermekeiért él és aki fenyegetni meri őket, azt kegyetlenül eltávolítja. Egyszerre gyűlölöm és tiszelem a személyiségét.

Cercei Lannister

Sam a végtelen kedvesség megtestesítője, aki egyszerre gyáva és bátor, érdekes ugye? Általa legalább kaptam egy kicsi ízelítőt Havas Jonból is. Legalább.

Samwell Tarly

Brienne egy abszolút küzdőszellem, akinek csak a cél lebeg a szeme előtt: megtalálni Sansa és Arya Starkot, hogy megvédhesse őket. Felesküdött, küldetése van, ami mindenekelőtt áll.

Tarth-i Brienne

Sansa jellemileg szintén sok változáson ment keresztül, ugyanis ezennel ő Alayne, a menekült. Szerintem ő a leggyengébb személyiség a Starkok közül. Egy igazi alkalmazkodó, aki bármilyen körülményt képes elfogadni a túlélés érdekében.

Sansa Strak (Alayne)

Ezen főszereplők mellé általánosabb elnevezéseket is kapunk, így tudtunkra adva, hogy nem főszereplőkről van szó, mégis jelentős karakterekről és eseményekről: a Próféta, az Őrség Kapitánya, a Bemocskolt Lovag, a Kraken Lánya, a Királynőcsináló, a Vízbe Fúlt Ember, a Vas Kapitány, Hercegnő a toronyban, a Csatornák Macskája.

Hogy egy kis összehasonlítás is legyen ismét a könyvek és a sorozat között. Nagyon érdekes, de egyes jelenetek már régen lezajlottak a sorozatban, amik a negyedik kötetben történtek: Sansa helyzete például. De sok esemény már az új, hatodik évadban került a vászonra: Arya kiképzése, Sam utazása, a Vízbe Fúlt ember esete... Többnyire a Varjak lakomája köszön vissza ránk a hatodik évadban kivéve Havas Jon, Daenerys és Tyrion helyzetét és Cercei harcát a Verébbel is még csak most kezdegeti az író kibontani a negyedik kötetben. A sorozat készítői igen különösen játszottak az időintervallumokkal és a párhuzamos történésekkel, időnként gyakran belezavarodom.

Mindent összevetve: szerintem a Sárkányok tánca lesz ezek után az igazán kedvenc, mert fontos, hogy olyan személyek köszönjenek vissza a lapokról, akiknek a sorsa kiemelten érdekel. Ennek ellenére ez a kötet sem okozott csalódást felépítésében, logikájában és az izgalmak terén. Még mindig tökéletes.

George R. R. Martin: Varjak lakomája

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Havas Jon, Arya

Sorozat: A tűz és jég dala 1.) Trónok harca 2.) Királyok csatája 3.) Kardok vihara 4.) Varjak lakomája 5.) Sárkányok tánca

Megjelent: 2005

Kiadó: Alexandra Kiadó

Oldalszám: 896

Eredeti cím: A Feast for Crows

Műfaj: fantasy