Virág Emília Sárkánycsalogató című regénye nagyon kellemes kikapcsolódás volt a nyári időszakban. Aranyosan bohókás, egyszerű, olyan fajta olvasmány, amin nem kell agyalnod az olvasás közben, csak hagyod, hogy sodorjon a történet ahová csak akar.
A Sárkánycsalogató úgy volt jó, ahogy volt, nem is hittem, hogy lesz folytatása, mégis minek? Így volt egyedi. Virág Emília azonban úgy döntött, van még valami fantázia ebben az abszurd világban és atmoszférában, amit megteremtett. Így hát megszületett a Boszokrányszelídítő.
A stílus továbbra is végtelenül groteszk, meghökkentő és nagyon szerethető. Az olvasás közben mindig az a kérdés derengett a lelki szemeim előtt, hogy mégis mi a fenét olvasok, mi a fene történik itt? Ez egy tipikusan olyan regény, amin nem kell elgondolkodni (holott néhol a rejtett társadalmi kritikán, amit én érzékelek rajta, lehetne), csak hagyni kell, hogy megtörténjenek a dolgok.
Az első részhez majdhogynem egyáltalán nem volt köze, sehol Józsi, sehol a sárkány, csupán egyszer jött fel említés szinten. Egy teljesen új szereplőgárdát kaptunk, akik ugyanolyan őrültek és ugyanolyan természetesen viszonyulnak a lehetetlen dolgokhoz, mintha azok hétköznapi történések lennének, miközben én azon agyalok Mi a franc?
A történet alapja: a főszereplőnőnk hálószobájában megjelenik egy lik, amin keresztül manók érkeznek egy másik világból, megjelenik pár boszorkány, meg Berzence is, nem mellesleg pedig főhősnőnk pasija egy lidérc. Nem egyszerűek a dolgok. És a helyzet folyton felülmúlja magát, mikor már azt hinnéd, hogy ennél őrültebb már nem lehet a történet, akkor kiderül, hogy mégis.
Nyilvánvalóan nem volt olyan jó és döbbenetes mint az első, hisz akkor még nagyon friss volt számomra ez a stílus. De valahogy úgy érzem, nekem ez tetszik. Nem kell agyalni, nem kell okokat keresni, csak olvasni és élvezni és kész. Egyszerű, bohókás, szórakoztató világ abszurd helyzetekkel és szürreálisan viselkedő főszereplőkkel. Szeretem. És kész.
Köszönöm szépen a könyv élményét az Athenaeum Kiadónak!
A stílus továbbra is végtelenül groteszk, meghökkentő és nagyon szerethető. Az olvasás közben mindig az a kérdés derengett a lelki szemeim előtt, hogy mégis mi a fenét olvasok, mi a fene történik itt? Ez egy tipikusan olyan regény, amin nem kell elgondolkodni (holott néhol a rejtett társadalmi kritikán, amit én érzékelek rajta, lehetne), csak hagyni kell, hogy megtörténjenek a dolgok.
Az első részhez majdhogynem egyáltalán nem volt köze, sehol Józsi, sehol a sárkány, csupán egyszer jött fel említés szinten. Egy teljesen új szereplőgárdát kaptunk, akik ugyanolyan őrültek és ugyanolyan természetesen viszonyulnak a lehetetlen dolgokhoz, mintha azok hétköznapi történések lennének, miközben én azon agyalok Mi a franc?
A történet alapja: a főszereplőnőnk hálószobájában megjelenik egy lik, amin keresztül manók érkeznek egy másik világból, megjelenik pár boszorkány, meg Berzence is, nem mellesleg pedig főhősnőnk pasija egy lidérc. Nem egyszerűek a dolgok. És a helyzet folyton felülmúlja magát, mikor már azt hinnéd, hogy ennél őrültebb már nem lehet a történet, akkor kiderül, hogy mégis.
Nyilvánvalóan nem volt olyan jó és döbbenetes mint az első, hisz akkor még nagyon friss volt számomra ez a stílus. De valahogy úgy érzem, nekem ez tetszik. Nem kell agyalni, nem kell okokat keresni, csak olvasni és élvezni és kész. Egyszerű, bohókás, szórakoztató világ abszurd helyzetekkel és szürreálisan viselkedő főszereplőkkel. Szeretem. És kész.
Köszönöm szépen a könyv élményét az Athenaeum Kiadónak!
Virág Emília: Boszorkányszelídítő
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/4
|
Kedvenc szereplő: Berzence
|
Sorozat: Hétvilág
1.)
Sárkánycsalogató
|
Megjelent: 2016
|
Kiadó: Athenaeum
Kiadó
|
Oldalszám: 398
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: fantasy,
urban fantasy
|
0 comments:
Megjegyzés küldése