5 / 100 könyv. 5% kész!

kedd, július 12, 2016

George R. R. Martin: Kardok vihara

Minden egyes alkalommal rácsodálkozom, hogy mennyire is csodálatos ez a történet. Egyszerűen belesüppedsz - ezt a szót egy ismerősöm mondta rá és milyen igaza is van - és úgy pislogsz ki belőle, mint egy kábulatból. Hihetetlen erő rejlik benne, megbújik a sorok közt és megbabonáz.

Ez az a történet, ami engem teljes mértékben lenyűgözött. Maga az író, George R. R. Martin nyűgözött le. Mégis hogyan volt képes ilyen részletes és eleven világot megalkotni és beleszőni a középkor brutalitásába? Mindennek megvan a maga helye, ideje, miértje. Minden szereplőnek megvan a célja, egyikük sem felesleges a mű szempontjából. Még maga az olvasó sem tudja teljes mértékben követni a történet minden egyes mozzanatát, minden egyes szálát és minden szereplőjének a nevét, származását. Az író mégis tudta, tudja. Hogyan? Olyan mélyreható, komoly és letisztult gondolkodásmód kellhet egy ilyen mértékű történet észben tartásához, hogy arra tán ember nem képes. És egyetlen emberről beszélünk. Egy íróról, nem egy írócsapatról.

Na, így összességében mérve, ennyire odavagyok ezért a sorozatért. Mind a könyvért, mind a filmsorozatért. Nem is tudom, hány embernek a kezébe nyomtam már, hogy olvasd el, mert ezt nem hagyhatod ki és végül én űztem őket a Trónok harca őrületbe, amelyből nincs is menekvés. Azt hiszem, órákig képes lennék áradozni magáról a megteremtett világról, az íróról, a könyvekről és a sorozatról, de akkor most inkább szűküljön ez le erre, a harmadik kötetre.

A Kardok vihara egy igen szép, hosszú - nagyon hosszú - rész. Eddig a leghosszabb a sorozatban, több mint ezer oldal tömény történés. Az "elrettentő" oldalszám ellenére sem volt unalmas, egyik része sem, pedig ez igen nagy teljesítmény ekkora oldalszám mellett. Természetesen, ha már benne vagy és olvasod, előbb utóbb kialakul benned egy sorrend, amely szerint szívesebben olvasod egyes karakterek fejezeteit. Számomra a kedvencek még mindig Havas Jon, Daenerys, Tyrion és Arya. De hajszállal marad le mögöttük immár Jamie, Sansa és Bran is.

Még mindig nagyon erőteljes a karakterfejlődés a műben, ennek bizonyítéka maga Jamie Lannister, aki egy igen negatív karakter volt az első két kötetben, a Kardok viharában azonban az egyik kedvencemmé nőtte ki magát. Érdekes, hogy egy úgymond gonosz karakterből hogyan válhat szerethető személy.

Persze résen kell lenni, ez nem egy olyasfajta regény, amely közben elbambulhatsz. Itt minden összefügg mindennel, a szálak hol összefutnak, hogy szétválnak, hol sosem érintkeznek. Mégis mindegyik szereplő halad a kijelölt célja felé, George R. R. Martin pedig úgy csűri-csavarja ezeket a szálacskákat, mint ahogy nagyon kevés író képes.

Az szinte biztos, hogy a Kardok viharában történt eddig a legtöbb főszereplő, szereplő halál. Szinte csak úgy hullottak azok, akikről a sorozat miatt már rég tudtam, hogy meg fognak halni. A cél továbbra is Westeros és a Hét Királyság koronájának elnyerése, ádáz küzdelem dúl a trónért a különböző házak között. Maga a történelmi beállítottság olyan eleven és reális, hogy akár igaz is lehetne. Talán nem ez a fő lényege magának a történetnek, de nagyon erősen jelen van a politika, szinte mindent az irányít. Stratégiák, békék, egyezmények, szövetségek, háborúk.

Mikor nyílt napon voltam az egyik egyetemen, egy politológia szakos órán egy tanár a sci-fi, fantasy világ politikai helyzeteivel mutatta be magát a politikát. Az előadás keretein belül helyet kaptak híresebb regények és filmek: A Dűne, a Gyűrűk Ura, a Trónok harca, sőt még a Csillagok háborúja is. Hihetetlenül jó előadás volt, egyszerűen fenomenális. És emiatt kezdtem egy kicsit máshogy tekinteni a Trónok harcára. Nem csak a fantasy részét látom immár a sárkányokkal, csatákkal, harcokkal és óriásokkal. Immár a mélyebb, komolyabb politikai és stratégiai részek, elgondolások is izgatnak, amelyek igen erősen jelen vannak a történetben.

Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne kalandozzak el. Mindenki felhozza, ezért muszáj nekem is pár mondatban összevetnem a sorozatot a könyvvel. Könyvmoly szokás. Sokak szerint elüt a kettő egymástól. A Kardok vihara még nem. A Kardok vihara mintha majdnem egy az egyben a harmadik és negyedik évad lenne. Nagyon hű a sorozat a regényhez, rengeteg részlet, rengeteg jelenet elevenedik meg a képernyőn, én csak tapsolni tudok a sorozat rendezőjének és a forgatókönyvíróknak, mert igen sokat merítettek a könyvből, ami igen dicséretes. Tiszában vagyok azzal, hogy a továbbiakban a sorozat és a könyv szépen lassan külön utakon indul el, de ennek megvan az oka, hisz az íróúr a sorozat készítése közben is aktívan jelen van, a sorozat pedig immár túlnőtt a könyveken. Éppen most, a hatodik évaddal. A hatodik kötet pedig pont a sorozat készülése miatt késik a tengerentúlon is. Szerintem nincs azzal semmi gond, ha a sorozat a továbbiakban nem hasonlít annyira a könyvekhez, sőt szinte szerencsés, hogy két külön utat és végkifejletet ismerhetünk majd meg, egyet a forgatókönyvírók és a rendező elgondolása, egyet pedig a mester, Martin elgondolása szerint.

Számomra ez a sorozat mindig is kiemelkedő helyet fog elfoglalni a szívemben és habár ezt a kötetet igen hosszú ideig olvastam, ez inkább az időhiány miatt volt. Ez egy igazi kaland, amit mindenkinek át kéne élnie, mind a könyvek, mind a sorozat által.

George R. R. Martin: Kardok vihara
Értékelésem: Katarzis
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Havas Jon, Daenerys, Tyrion, Arya
Sorozat: A tűz és jég dala
3.) Kardok vihara
5.) Sárkányok tánca
Megjelent: 2000
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 1216
Eredeti cím: A Storm of Swords
Műfaj: fantasy

0 comments:

Megjegyzés küldése