Végül a Reményhajsza harmadik kötetét is kézhez vettem, mert kíváncsi voltam, mi történik a főszereplőkkel a továbbiakban az után a sok-sok tragédia, félreértés, véletlen, akció és összetűzés után.
Főszereplőink azonban továbbra sem nyugodhatnak, a múltbéli ellenségek bosszút forralnak, új bonyodalmak vannak készülőben, szerelmek köttetnek vagy lazulnak meg.
Immár sokkal gördülékenyebben olvastam, mint az első kötetet, már igen hozzászoktam az írónő stílusához és írásmódjához.
Az első kötetben hihetetlenül sok dolog történt, csak úgy kapkodtam a fejemet, míg a második kötetben a karakterfejlődésre helyeződött a hangsúly. A harmadik kötetben nem tudom miért, de valami nagy hajrát vártam, amit végül nem kaptam meg. A cselekmény többnyire izgalmas, mégis vártam valamilyen nagy fordulatot, nagy kilengést harmadik kötet lévén.
Egy sorozat esetében nagyon fontos, hogy részről részre tudjon mutatni valami igazán újat. Nem tudom, hogy ez a Reményhajsza III.-nak sikerült-e. Az írónő továbbra is szépen csavarja a szálakat, azzal nincs is baj, de a mozzanatok nagy részével nem mutatott újat. A kommandósok továbbra is akcióznak, a maffia ugyanúgy szövetkezik, Bonnie és John ugyanúgy belekeveredik a bajba, mert nem tudnak kilépni az akciódús múltjukból. Tehát a jók a rosszak ellen. De lehet csak én láttam így.
Másrészről pedig ott van a regény romantikus oldala és a karakterek. A történet biztos pontja maga Bonnie és John és köréjük épülnek fel a többiek, akik hol összejönnek, hol összevesznek. A továbbiakban is feldühít egyes karakterek reagálása egyes dolgokra (Kristie és Richie), de ami még ennél is sokkal inkább zavart a szereplőkkel kapcsolatban az a tény, miszerint nagyon keveset hallani a gyerekekről.
Számomra nagyon pozitív dolog volt a második kötetben az a momentum, amikor John és fogadott kislánya kapcsolata szorosabbá vált, annyira szép és tiszta eleme volt ez a regénynek, valahogy kárpótolt engem az első részben lévő hanyagságért Bonnie részéről. Őszintén szólva, minden romantikus regény esetében allergiás vagyok az olyan szerelmes nőkre, akiknek fontosabb a férfi, mint a gyerek. Bonnie bár ezt nem mondta ki, mégis ezt éreztem rajta, amikor hátrahagyta a gyerekeket a bosszú miatt. Most, a harmadik kötetben, ismét minden szülő máshol van: könyvturnén, rokonnál, itt-ott, a gyerekekről pedig nagyon kevés szó esik még a szülők részéről is. Persze, időnként kijelentik, hogy hiányoznak a gyerekek, időnként a szükség miatt kell távol lenniük, de többnyire mégsem. Talán ez volt az a része a történetnek, amit igazán hiányoltam. A gyerekcentrikusság.
Emellett azonban egy igen eseménydús történet a Reményhajsza, egyedi szereplőkkel, ahol nagyon sok minden összefügg, fordulatoktól sem mentes és jó a cselekményvezetése is. Még egyszer köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy elolvashattam!
Főszereplőink azonban továbbra sem nyugodhatnak, a múltbéli ellenségek bosszút forralnak, új bonyodalmak vannak készülőben, szerelmek köttetnek vagy lazulnak meg.
Immár sokkal gördülékenyebben olvastam, mint az első kötetet, már igen hozzászoktam az írónő stílusához és írásmódjához.
Az első kötetben hihetetlenül sok dolog történt, csak úgy kapkodtam a fejemet, míg a második kötetben a karakterfejlődésre helyeződött a hangsúly. A harmadik kötetben nem tudom miért, de valami nagy hajrát vártam, amit végül nem kaptam meg. A cselekmény többnyire izgalmas, mégis vártam valamilyen nagy fordulatot, nagy kilengést harmadik kötet lévén.
Egy sorozat esetében nagyon fontos, hogy részről részre tudjon mutatni valami igazán újat. Nem tudom, hogy ez a Reményhajsza III.-nak sikerült-e. Az írónő továbbra is szépen csavarja a szálakat, azzal nincs is baj, de a mozzanatok nagy részével nem mutatott újat. A kommandósok továbbra is akcióznak, a maffia ugyanúgy szövetkezik, Bonnie és John ugyanúgy belekeveredik a bajba, mert nem tudnak kilépni az akciódús múltjukból. Tehát a jók a rosszak ellen. De lehet csak én láttam így.
Másrészről pedig ott van a regény romantikus oldala és a karakterek. A történet biztos pontja maga Bonnie és John és köréjük épülnek fel a többiek, akik hol összejönnek, hol összevesznek. A továbbiakban is feldühít egyes karakterek reagálása egyes dolgokra (Kristie és Richie), de ami még ennél is sokkal inkább zavart a szereplőkkel kapcsolatban az a tény, miszerint nagyon keveset hallani a gyerekekről.
Számomra nagyon pozitív dolog volt a második kötetben az a momentum, amikor John és fogadott kislánya kapcsolata szorosabbá vált, annyira szép és tiszta eleme volt ez a regénynek, valahogy kárpótolt engem az első részben lévő hanyagságért Bonnie részéről. Őszintén szólva, minden romantikus regény esetében allergiás vagyok az olyan szerelmes nőkre, akiknek fontosabb a férfi, mint a gyerek. Bonnie bár ezt nem mondta ki, mégis ezt éreztem rajta, amikor hátrahagyta a gyerekeket a bosszú miatt. Most, a harmadik kötetben, ismét minden szülő máshol van: könyvturnén, rokonnál, itt-ott, a gyerekekről pedig nagyon kevés szó esik még a szülők részéről is. Persze, időnként kijelentik, hogy hiányoznak a gyerekek, időnként a szükség miatt kell távol lenniük, de többnyire mégsem. Talán ez volt az a része a történetnek, amit igazán hiányoltam. A gyerekcentrikusság.
Emellett azonban egy igen eseménydús történet a Reményhajsza, egyedi szereplőkkel, ahol nagyon sok minden összefügg, fordulatoktól sem mentes és jó a cselekményvezetése is. Még egyszer köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy elolvashattam!
Sylvia River: Reményhajsza III.
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/2
|
Kedvenc szereplő: George Keegan
|
Sorozat: Reményhajsza
1.)
Reményhajsza I.
2.)
Reményhajsza II.
3.)
Reményhajsza III.
|
Megjelent: 2014
|
Kiadó: Underground
Kiadó
|
Oldalszám: 658
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: krimi,
romantikus
|
0 comments:
Megjegyzés küldése