Folytatódik a sztori.
Miután kiderült, hogy Jack és Amaja nem lehetnek együtt, különben Jack lelketlenné válik, túlvannak egy éven az Akadémián, a főhőseink a nyárral kezdik a második kötetet.
Örülök, hogy relatíve vártam a sorozattal, mert így majdhogynem egyben olvashatom végig. Akkor vegyük egy kicsit jobban górcső alá a sztorit és a karaktereket.
Amaja karaktere végre felnőttesebb lett, éretebb, erősebb, szerencsére kilépett a naiv kislány szerepéből, pontosan erre volt szükségem.
Jack, vagyis Káin (még mindig tetszik a bibliai szálfűzés), bár nagyon hajaz az írónő korábbi főhőseire, mégis szerethető. Holott egyek aspektusok vele kapcsolatban erőltetettnek hathatnak (Nőket kell ágyba vinnie? Ne már!), csak hogy féltékenysége szituációba kerülhessen Amajával, mégis megszerettem a kettejük dinamikáját.
A kettőjük kapcsolata szórakoztató, a karkötő és a baráti társaság ehhez való viszonya szintén komikus színt vitt a dologba, bár volt pár nagyon cringe vonatkozás is (az Angelika-szerű jelenet). Ennek ellenére szerencsére ezúttal nem kerülgettük a végsőkig a forró kását. Kezdem unni az olyan sztorikat, ahol a két főhős a végsőkig meggyőzi saját magát arról, hogy úgyse szereti a másik, ezért folyton szabotálják a kapcsolatot. Végre ez most itt nem volt érzékelhető. Tisztában voltak mindennel, csak hát a következményekkel is. Amit nagyon hiányolok - ahogy az írónő többi regényében is - az a férfi karakter szemszöge. Istenem, mit meg nem adnék egy-két Jack szemszögben írt fejezetért...
A gyilkosságok érdekes háttérsztorit adtak (ha nem lett volna elég az Elsők kérdésköre), izgalmas töltetet biztosítottak. Ebben a kötetben már több derült ki a világról, ami kimondottan előnyös volt, végre kezdtem elvonatkoztatni a túlzott Harry Potter-feelingtől. A nyomozás a gyilkosságok után ráadta a bélyegét a kötetre, ugyanakkor az is, ahogyan Amaja barátai reagáltak, ez viszont rossz értelemben. Hiteltelennek tartom, hogy bár lojális és szeretettel teli kis csapat alakult ki, rögtön képesek voltak azt feltételezni Amajáról, hogy ő a gyilkos. Ellenszenves reakciónak tartom, főleg mivel 1-1,5 év alatt azért eléggé megismerhették már egymást ahhoz, hogy ne gondolják ezt a bajtársukról.
Ezt félretéve, az első kötet értékelésénél nem vizsgáltam meg jobban a karaktereket.
Kétségkívül a vagány Alba az egyik kedvencem, aki Amaja legjobb barátnőjévé növi ki magát - ezért sem értettem, hogy képes rögtön azt feltételezni Amajáról, hogy gyilkos... de mindegy is.
Alexander, Amaja ikertestvére, a leglojálisabb mind közül, egy igazi kistestvér, aki mindig védelmébe veszi a nővérét. S bár Ruby neve jutott eszembe a legkésőbb a sorban, tetszik, hogy egymás mellé lett téve a két karakter, bár elég kevés időkeretet kaptak.
Huba és Astrid a kedvenc párosom, s míg Huba plusz pontot kapott, amiért Amaja pártjára állt, valahogy nem kiemelkedő karakter, míg Astridot egyszerűen imádom, minden kis furcsaságával együtt.
Bianca tipikus Hermione személyiség, ezen nincs is mit ragozni, mindig kell egy okostojás a csapatba.
Pilar érdekesen kiemelkedő szerepet kapott a második kötetben, ami jót tett a színes csapatnak.
Sajnálom, hogy önmagukban nem kaptam egyenként elég figyelmet, mert megérdemelnék. Honnan jöttek, kik ők, miért olyanok, amilyenek, milyen a családjuk? Nem kapunk sokat ilyen téren, pedig amennyire megszerettem a társaságot, jól esne. Mivel beszűkültünk Amaja szemszögére, ezért érthető, de kár érte.
Nagyon kíváncsi leszek a háttérben felépített Elsőkre, akikre gyakorlatilag az egész bonyodalom épül, mégse láttunk még belőlük sokat. A harmadik kötetben felteszem ez változni fog, már alig várom, mi kerekedik ki ebből.
S valóban megosztó ez a sorozat számomra, mert egyrészt ott van a gyermekes hangnem (tudom, lévén, gyermekekről van szó, érthető), amikor a párkapcsolati intrika fontosabb, mint pár gyilkosság; valamint ahol a gonosz olyan, mint egy Bond-rosszfiú és semmilyen háttérindíttatása nincs, csak teátrálisan dicsekedve elmondja, mit hogyan csinált...
Ugyanakkor mégis képes az írónő olyan számomra kedves karaktereket alkotnia, hogy ismét csak pár nap alatt végeztem a könyvvel, és ismét csak alig vártam Amaja és Jack dinamikáját, és alig várom a befejező kötetet is.
Mert minden hibája ellenére, ezt a trilógiát is szeretem, még ha néha szemforgatva olvasom is, máskor viszont felkacagva vagy várakozással telve.
Lássuk, hogy fejeződik be a sztori!
Köszönöm szépen a könyv élményét, Aurora Lewis Turner!
Aurora Lewis Turner: A megtörhetetlen átok |
Értékelésem: Kedvenc |
Borító: 5/5 |
Kedvenc szereplő: Jack |
Sorozat: Az ikerlángbűbáj 1.) A tűzróka 2.) A megtörhetetlen átok 3.) A hét pecsét |
Megjelent: 2022 |
Kiadó: NewLine Kiadó |
Oldalszám: 358 |
Eredeti cím: - |
Műfaj: fantasy, ifjúsági, new adult, urban fantasy |
0 comments:
Megjegyzés küldése