Már nagyon sokat hallottam erről a regényről. Olvastam róla jó és rossz kritikát is, hallottam, hogy film is készül belőle és érdeklődve vettem észre, hogy már mióta az első helyen áll az érdeklődési listákon. Ezek után úgy gondoltam, hogy meg kell tudnom, mi ez a nagy felhajtás a regény körül.
Egyik este bele is kezdtem. Rögtön rájöttem, hogy az írónő nagyon szemléletesen és részletesen ismerteti az olvasókkal a történéseket és nagyon precízen vezet be minket egy teljesen új világba. Végül teljesen beleszokunk ennek a különös életnek a mindennapjaiba, amiben a főhősünk él - és mindezt már az első fejezetben. Hallunk a Kapitóliumról, ahol a világ úgymond "főmuftiai" élnek, semmiben sem szenvednek hiányt; ott van a fényűzés és a gazdagok melegágya. Kiderül, hogy a Kapitóliumon kívül tizenkét körzet létezik, mindegyikben emberek élik mindennapjaikat, kereskednek, nevelkednek, tanulnak, dolgoznak... Mindegyik körzetet más és más jellemzi, logikusan nézve az utolsók (a tizenegyes és a tizenkettes) a legszegényebb körzet és így tovább... Az is kiderül, hogy létezett egy bizonyos tizenharmadik körzet is, amit azonban lázadások miatt eltörölt a Kapitólium a föld színéről és, hogy nyomatékossá tegyék a "főmuftik" a hatalmukat minden évben megrendezik az Éhezők Viadalát, ami abból áll, hogy minden körzetből kisorsolnak egy fiatal lányt és egy fiatal fiút és ez a huszonnégy gyermek (12+12) egy viadalon élet-halál harcot fog vívni a Kapitólium és a közönség szórakoztatására.
A mi főhősünk, Katniss, egy lobbanékony és harcias leányka, aki a tizenkettedik körzetben tengődik édesanyjával és egy szem húgával. Édesapja bányaszerencsétlenségben halt meg. Katniss, barátjával és fő szövetségesével Gale-el, vadászattal keresi meg a napi betevőt és mondhatni ők a családfők, akik eltartják a szeretteiket. A tizenkettedik körzetben mostohák a körülmények, és az Éhezők Viadal ismét megrendezésre kerül, ahol most már nem csak Katniss-t hanem a kishúgát is kisorsolhatják.
Az első fejezetet kiolvasva szinte szomjaztam a második után. Az izgalmak már az első fejezetekben nem hagytak nyugodni, a történések ezerrel pörögtek. Akkor már tudtam magamban, hogy jó döntés volt belekezdeni a regénybe. Miután végre sikerült letennem egy kicsit, megnéztem a film előzetesét is, ami szintén szörnyen megragadott. Biztos vagyok benne, hogy amint lehetőségem lesz rá, meg fogom nézni. Mindig is úgy gondoltam, hogy előbb elolvasni érdemes egy regényt és csak utána szabad a filmet megnézni. Tapasztalatból mondom, hogy ha előbb a filmet nézed meg, akkor a befolyásol a könyvben leírtak elképzelésében. Nem bírod megalkotni a saját igényed szerint a szereplőket, a helyszíneket, amit pedig imádom magam elképzelni. Viszont rosszabbik esetben meg csalódsz a filmben és akkor a könyvet el sem olvasod, mert nincs kedved abban is csalódni - ekkor pedig talán egy élménnyel szegényedsz meg.
Szóval ezerrel belevetettem magam a regénybe, bár egy kicsit lelassultak az események, ugyanis miután Katniss beváltotta magát a kishúga helyett (ugyanis a húgát sorsolták ki), Katniss és a fiú kiválasztott, a pék fia, Peeta - eljutnak a Kapitóliumba, ahol pár napig felkészítik őket a viadalra. Itt lehet, hogy egy kicsit elveszíted az érdeklődésedet, kicsit én is untam, de nem adtam fel és onnantól, amint beküldik a kiválasztottakat az arénába a regény letehetetlen lesz.
Az izgalmak az arénában néha lelassultak, de néha ezerrel pörögtek és ez az egyveleg pont eléggé egyensúlyozta egymást. Teljesen azonosulni bírsz a főhőssel, mert az írónő részletesen leírja Katniss gondolkodásmódját, érzelmeit, cselekedeteit és következtetéseit. Főhősünk hihetetlenül okos, lelkileg erős, találékony - egy igazi túlélő.
Muszáj beszélnem a szerelmi szálról, ugyanis abban sem volt hiány. Sokat megtudunk a tizenkettes körzet fiú kiválasztottjáról is, aki Peeta. Kiderül, hogy Katniss-nek és Peeta-nak közös múltja van, ami elég csekély, de mégis jelenthetett valamit, ugyanis Peeta még a Kapitólumban azt állította, hogy beleszeretett Katniss-ba. Így kapta meg Peeta a "hősszerelmes" jelzőt. Katniss azonban nem tudja mit gondoljon, vajon Peeta csupán a győzelemért és a drámáért, a közönségért mondta azt amit mondott, vagy igaz az állítása. Nem kétséges, hogy Peeta az arénában érdekesen viselkedik, először úgy tűnik, hogy ellenség, azonban végül ki kell, hogy derüljön: végig Katniss-t védelmezte... Azonban, hogyan végezhet ez a szerelem jól? És Katniss eléggé sokszor gondol az otthoni szövetségesére, aki talán több, mint barát. Miközben Peeta szándékain gondolkodik, akaratlanul is Gale jut az eszébe. Vajon melyik fiú is az érdeklődésének központja? Az otthoni Gale, vagy a hősszerelmes Peeta? Én valamiért Gale-re szavaznék, de ez egyéni dolog. :)
Még egy szereplőről említést kell tennem, aki Ruta. A tizenegyed körzet tizenkét éves kiválasztottja, egy kicsi lány, akivel Katniss szövetséget köt. Lehet, hogy túl érzékeny vagyok, de a kislány a szívemhez nőtt és had ne mondjam, hogy mit éreztem, amikor elvesztettem őt. Igen, én úgy vagyok vele, hogy ha egy regényben, amit éppen olvasok, megszeretek egy szereplőt és az élete rossz véget ér, akkor én is elveszítem őt nem csak a főszereplő. Ez talán azért van, mert annyira azonosultam Katniss-el, lehet, hogy azért mert szimpatikus volt a kis Ruta. Ezt is rátok bízom majd...
Kedvenc jelenet? Hát, nem is tudom. Az egész regény drámaira és küzdelmesre sikerült. Hiába szurkolok Gale-ért, mégis azok a kedvenc jeleneteim, amikor Katniss és Peeta együtt van. Érdekes hallgatni Katniss gondolatait, vajon hogyan vélekedik Peeta-ról, mindig azon kattog, hogy vajon a fiú tényleg szerelmes-e belé vagy csak eljátssza... Érdekes, hogy ő ezt nem tudja, mikor nekünk, olvasóknak, ez teljesen nyilvánvaló. Ilyenkor a főszerelő naivságára fogom az értetlenségét.
Kedvenc szereplő? Fiúcentrikus vagyok, nem tehetek róla ( :D ), valamiért mindig egy fiú a kedvenc szereplőm és nagyon ritka, ha egy lányt válaszok kedvencemnek. Peeta nem tudom miért, de nem lopta be magát teljesen a szívembe. Valamilyen szinten biztos, de nem eléggé. Gale nagyon keveset szerepelt ebben a regényben, mégis megszerettem a csípős természetét, a harcias kisugárzását. És, ha arra fogom a dolgot, hogy még túl keveset láttam, hallottam, olvastam Gale-ről, akkor Katniss és Ruta között billegne a mérleg. Katniss-t azért szerettem meg, mert lobbanékony és nagyon találékony lány, erős és küzdőszellemű, ravasz. Ruta-t meg a kislányos bája miatt, ami mögött amúgy szintén egy harcias karakter bújik meg. Nehéz kérdés, bevallom. Talán a második részben eldől... Nem tudom...
A könyv hangulata és környezete: végig érdekes, néha baljóslatú, néha humoros, de legtöbbször izgalmakkal teli. Az aréna egy gladiátorküzdelem helyszíne is lehetett volna akár. A Kapitólium kinézete túl tiszta, és steril volt. A tizenkettedik körzet pedig néhol mocskos, de otthonosabb. A hangulat nagyon fontos tényező egy regénynél. Itt megvolt a feszültség a levegőben, míg olvastam.
Utálkoztam a Katpitólium igazságtalanságán és empátiát éreztem a kiválasztottak iránt.
Suzanne Collins egy remekművet alkotott, amiről főleg jót tudok írni. Néhol unalmasabb, de főleg pörgős és izgalmas. Minden regényben vannak lassabb részek, ami nem is baj. Kell egy pár lehetőség lerakni, különben nem alszol és nem nyugszol, míg nem végzel vele.
|
Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala
|
|
Értékelésem: Kedvenc
|
|
Borító: 5/4
|
|
Kedvenc szereplő: Gale
|
|
Sorozat: Az Éhezők
Viadala
1.)
Az Éhezők Viadala
2.) Futótűz
3.)
A kiválasztott
|
|
Megjelent: 2008
|
|
Kiadó: Agave
könyvek
|
|
Oldalszám: 390
|
|
Eredeti cím: The Hunger Games
|
|
Műfaj: disztópia,
sci-fi
|
0 comments:
Megjegyzés küldése