Levy L. Smith: A Leszármazott

Szóval az egész történet jól kezdődött: Sandra, a fiatal lány végre kitör édesanyja túlzott szeretetéből és egy elitiskolába kerül, az ottani kollégiumba. A Lakewood-ba csupa okos gyereket vesznek csupán fel, olyasfajta "zseniképző". Na már most a dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Sandra megismerkedik az iskola legmenőbb lányaival és velük kezd el lógni. Sandra nagyon élvezi, hogy végre vele egykorúak között lehet, hogy barátai lehetnek és mámorosan veti bele magát a történésekbe, ugyanis a lányok egy éjszakai kiszökés alkalmával egy buliba viszik, ahol Sandra megismerkedik három fiúval, akik a lányok szerint vámpírok. Sandra először nem hisz nekik, ki hinne, hisz vámpírok nem léteznek, ugye? Az egyik fiú, Donnie, különösen megtetszik Sandrának, majd a buli katasztrófába fullad... egy lány meghal és Sandra egy szörnyű rémálom kellős közepébe kerül, amiből nincs menekvés. Miközben kiderül, hogy Donnie valóban vámpír, fény derül arra is, hogy mi történik a régi iskola falai között, kik azok a leszármazottak és, hogy mire is képesek a démonok.

És most a kritika: a leírottak alapján a történet SABLON. A vámpír meg az elit-suli és a rejtélyes helyes fiú is. Nos azt kell, hogy mondjam a könyv olyan, mintha a Vámpírnaplók, Evernight könyvsorozatokat és a Supernatural filmsorozatot összegyúrták volna. Így pedig egy egyveleget kaptunk, amiben vámpírok, démonok és egy elit-titokzatos kastély szerepel, ami hemzseg a természetfeletti lényektől. Mondjuk, aki nem ismeri ezt a három sorozatot annak persze, hogy nem fog feltűnni a hasonlóság, nekem viszont rögtön szembeötlő volt.

A szerelmi szál érthetetlenül kezdődött. Sandra és Donnie találkozott és rögtön olyan volt, mintha már összejöttek volna. Az író nem engedte kibontakozni a szerelmüket, nem hagyta szépen lassan kialakulni, hanem összecsapta és rögtön egymáshoz rakta a két szereplőt. Lehet, hogy csak én vagyok vele így, de én szeretem olvasni, ahogy két szerelmes lassan egymásra talál. Másrészről pedig teljesen érzelemmentesnek, kialakulatlanak, összecsapottnak és semlegesnek éreztem a kapcsolatukat, mintha két fadarabot dobott volna egymás mellé az író...

A vámpír-lét is szörnyen sablonos volt, semmi újat nem tapasztaltunk, szinte a Vámpírnaplók másolata ilyen téren: nem mehet be a vámpír egy házba mielőtt behívnák, elég a napfényben... Közben a titokzatos kastély egy az egyben olyan volt, mint az Evernight első részében, a hangulat és a környezet is túl hasonló. Sőt, talán még a kapcsolatok is hasonlítottak az Evernight-ban lévőkkel: Bianca=Sandra ; Donnie=Lucas és Luke=Balthazar. Lehet, hogy ezek a hasonlóságok véletlenek, lehet, hogy az író ezekből merítette az ihletet; nem tudom.

A szereplők érdektelenek és semlegesek. Van olyan sorozat, regény, amit azért vagyok hajlandó végigolvasni, mert megszerettem az egyik szereplőt, többnyire a humoros, szarkasztikus jelleme miatt, de itt még ez sem áll fent, ugyanis Sandra sablonos és ellenszenves, Donnie jellemtelen és az idióta nevéről már ne is beszéljünk. Luke-hoz talán fűzök egy cseppnyi reményt, de ezzel ki is fújt.

Levy L. Smith: A Leszármazott

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Luke

Sorozat: Dark Love 1.) A Leszármazott 2.) Az üldözött 3.) Elrabolt szív

Megjelent: 2009

Kiadó: Egmont-Hungary Kiadó

Oldalszám: 160

Eredeti cím: -

Műfaj: fantasy, ifjúsági