Egy családi idillbe csapunk bele a legelején: keményen dolgozó apa, otthon terhes feleség. Azonban amint megindul a szülés március 23-án a házaspár fejvesztve igyekszik a kórházba és eközben odakint veszélyes vihar dúl, ami az életüket veszi. Az autójuk kisiklik és balesetet szenvednek, amibe az apa rögtön belehal, feleségét azonban még eljuttatják a kórházba, ahol miután megszüli az ikreket ő is elhuny. Így született tehát egy viharos estén Adam és Neil Brown.
Az ikrek először egy árvaházba keverednek, ahol
évente pontban március 23-án kísérteties halálesetek történnek. Miután a
gyermekek szobájában az egyik ápolónő majd az igazgató is meghal a
gyerekek egy kolostorba kerülnek egy bizonyos Smith atyához, azonban
ahogy elérkezik az ikrek harmadik születésnapja a pap is meghal...
Véletlen lenne?
Az érdekes haláleseteken egy bizonyos Michael Connor
nyomozó kezd dolgozni és lassan az agyára is megy a munka... A harmadik
születésnapjuk után az ikreket szétválasszák és egy ideig működik is a
dolog, ugyanis nem következik be további haláleset. Egészen húsz év
után, amikor is Adam Brown gyilkos küldetésbe kezd: leigázni a Földet.
Azonban ehhez a tulajdon ikertestvérére is szüksége van... Az elátkozott
nap, azaz március 23-a közeledik... Ki lesz a következő?
A
történet eleje és maga az ötlet nagyon megfogott, mert kísérteties és
baljóslatú volt, egyszóval felkeltette az érdeklődésemet. A könyv
kezdetben egy szálon futott majd felbomlott háromra, amik hol
találkoztak, hol ismét szétváltak. A 100. oldal után a regény kezdett
átcsapni egy misztikus thrillerből, egy brutálisan durva és vontatott
regénybe. Ami nem lenne baj, csak nekem volt egy kicsit sok. Anno azért kezdtem bele a regénybe, mert szeretem a thriller-misztikus regényeket, azonban egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam. Túl sok reményt fűztem hozzá, ugyanis egy izgalmas, körömrágós, olykor félelmetes és hátborzongató regényt vártam. Azonban volt egy holtpont, addig rendesen olvastam, izgalmas és érdekes volt az eleje, de ezen a bizonyos pontot átesve teljesen érdektelenné vált a történet, ugyanis egy nagy katyvasszá vált, ami már sem izgalmas, sem hátborzogató nem volt. Egyszerűen csak gusztustalan vagy logikátlan sületlenség egy kis brutalitással megfűszerezve.
Niel karaktere: muszáj róla említést tennem. Ez a személy sok kérdést vetett fel bennem, néha megrémített, néha egyenesen tetszett. Majdhogynem egy pszichopata gyilkos gondolkodásmódját és lelki leépülését követhetjük nyomon; az agyának különös működését és az elferdített valóságát olvashatjuk. Néha nagyon gyűlöltem a karakterét, egyszerűen féltem tőle, de mégis érdeklődéssel olvastam a történéseket. Egyszóval ezt az egy karaktert valamelyest jól írta meg az író, azonban Adam egyszerűen unalmas volt.
A
történet és a misztikus halálesetek tetszettek a könyv elején. Amikor még
nem igazán tudhattuk vagy sejthettük, hogy mi folyik itt és kíváncsiak
vagyunk az ikrek sorsára. Azonban amint a könyv átfordult egy kicsit
brutálisabbá én már csak azért olvastam, hogy a végén megtudjam az
igazságot.
Érdekesség: Neil egyetemi szobatársa egy bizonyos Joe magyar származású. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én szeretek külföldi könyvekben a saját hazámról olvasni.
Arthur Madsen: Az elátkozott nap
|
Értékelésem: Felejthető
|
Borító: 5/4
|
Kedvenc szereplő: -
|
Megjelent: 2012
|
Kiadó: Álomgyár
Kiadó
|
Oldalszám: 280
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: horror, thriller
|
Amit említesz érdekességként ahhoz annyit fűznék hozzá, hogy Arthur Madsen magyar író, csak angol néven ír.
VálaszTörlés