A második kötetet olvasva egyre jobban kezdem megérteni, hogy miért szeretik/imádják ennyien Suzanne Collins trilógiáját. Ugyanis a második kötet - könnyű szívvel mondva - túlszárnyalta még az elsőt is, pedig az első kötet is nagy benyomást tett rám.
A történet folytatása rengeteg váratlan fordulatban volt gazdag, amiket olvasva majdnem elejtettem a könyvet. Az írónő remekül ért ahhoz, hogy csűrje-csavarja a történetet egy olyan izgalmas és érzelmekkel teli regényt létrehozva, ami rengeteg ember tetszését elnyerte. A történet első fele a várható feszült hangulatban telt, az a bizonyos "most mi következik" stílusban, amikor azért falod az oldalakat, hogy rájöjj bizonyos dolgokra, azonban a második fele már olyan szinten letehetetlen, hogy egyhuzamban olvastam végig. Először megijedtem a történetnek attól a fordulatától, ami miatt visszacsöppentünk az első kötetbe (és ezt csak az értheti, aki már olvasta), féltem, hogy a regény megismétli az elsőt, de végül nem volt deja vú-m, mert a második kötet is egyedire sikerült.
A szereplők mélyebb érzelmekről tesznek tanúbizonyságot, mindegyik különleges és egyedi. Még Peeta karakterét is megszerettem, akivel kétségeim maradtak az első rész végén. A szerelmi háromszög továbbra is fennáll, egyfajta tragikus stílusban. Bevallom kíváncsi vagyok, hogyan is fogja elsimítani az írónő a történetet úgy, hogy mindhárom főszereplőnk (Katniss, Peeta, Gale) boldog lehessen.
Miután kiolvastam ezt a részt, abban a pillanatban kaptam a harmadik után, mert egyszerűen nem bírnám ki, ha ez függőben maradna, tudnom kell mi a végkifejlet, addig úgysem nyugszom.
Suzanne Collins: Futótűz
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: Gale
|
Sorozat: Az Éhezők
Viadala
2.) Futótűz
3.)
A kiválasztott
|
Megjelent: 2009
|
Kiadó: Agave
könyvek
|
Oldalszám: 404
|
Eredeti cím: Catching Fire
|
Műfaj: disztópia,
sci-fi
|
0 comments:
Megjegyzés küldése