Mats Strandberg & Sara Bergmark Elfgren: A Kör

Nem is tudom hol kezdjem. Pár perccel ezelőtt fejeztem be a vaskos regény olvasását. Nem nehéz rájönni hogyan akadtam rá, ugyanis mostanában mindenhol ennek a könyvnek a borítójával találkoztam. Hasonló oldalakon, újságokban, kirakatokban...

Mi fogott meg benne? Egyrészt a nagyon is egyedi borító, ami nekem már egymagában borzongató, másrészt pedig boszorkányok? Az egyik kedvenc témám. Noha itt és most nem a pálcákkal hadonászó vagy gyertyákkal játszadozó boszorkányokról beszélünk. Közelről sem. 

A rövid történet: Egy kisvárosban járunk, minek neve Engelsfors. Tipikusan olyan kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit és ahonnan nehéz kijutni az érettségi után. Az ember vagy imádja az ilyen közvetlen kisvárost vagy teljes szívéből gyűlöli. Hat lány éli mindennapjait ebben az isten háta mögötti kisvárosban, az egyéniségük mind más és más, a lehető legtávolabb állnak egymástól. Mégis egymásra kell támaszkodniuk, ha életben akarnak maradni... Minden egy öngyilkossággal kezdődött. Elias, egy középiskolás fiú öngyilkos lett az iskola egyik mosdójában. Legalábbis ez a hivatalos megállapítás, azonban Linnéa - Elias legjobb barátja - tudja, hogy ez nem igaz. A fiú holttestére ő és egy másik lány talált rá: Minoo. Minoo igyekszik kitűnően teljesíteni az órákon, miközben szerelmes a matektanárjába és majdnem kirekesztettként éli mindennapjait. Rebecka népszerű, gyönyörű lány egy hű baráttal, azonban egészségtelen önképpel. Vanessa a nagyszájú, bulizós, cserfes csaj módján igyekszik elfeledkezni az otthoni gondokról, ugyanis anyja összeállt egy semmirekellő rendőrrel, és az anyja-lánya viszony sem valami jó. Ida az iskola egyik legnépszerűbb lánya, nagyképű, lenéző és kedvenc elfoglaltsága alázni azokat, akik kirekesztettek, mint például Anna-Karint, aki tanyáján él nagyapjával és idegroncs anyjával. Anna-Karin életében az egyetlen pozitívum a nagyapja és talán a tanyasi állatok, az iskola falai között azonban ő a teljesen kirekesztett tanyasi, duci lány. 

Hat lány és egy öngyilkos fiú. De mi lehet bennük a közös? A választ ők maguk sem tudják egészen addig, amíg mind a hatan megjelennek egy adott időpontban, egy adott helyen a Vörös Hold éjjelén egy különleges erő jóvoltából. Ők hatan: Minoo, Vanessa, Ida, Linnéa, Rebecka és Anna-Karin boszorkányok. A gonosz itt van a közelben. Az iskola a gonosz fészke. Miközben a hat lánynak rá kell jönnie, hogy egyenként más és más különleges erő tulajdonában vannak, arra is rá kell jönniük, hogy életveszélyben forog az életük. Egyet már megöltek közülük (Elias) és a gonosz nem nyugszik, míg nem végez mindannyiukkal. A háború közeledik és nem lehet tudni, hogy ki barát, ki ellenség... Csak magukra és egymásra számíthatnak.

Remélem nem árultam el túl sokat a történetből. A regény szerkezetével kezdem, ami rögtön az elején megtetszett. Gondolkoztam is rajta, hogy vajon hogyan fogja megoldani az írópáros, hogy mind a hat lányt megismerhessük. A következőképpen: mind a hat lány szemszögét megismerhettük, de nem E/1-ben, ami szerintem jó döntés, mert így túlságosan belekeveredtünk volna a sok "én"-be. Tehát a regény hat lány szemszögét fedi fel előttünk méghozzá E/3-ben. A jó vaskos könyvet pedig öt fő részre osztották nagy római számokkal. 

Akkor most a hangulatról. A regény hangulata határozta meg az egész könyvet. Baljóslatú? Igen. Ködös? Igen. És hogy mit értek baljóslatú és ködös alatt? Miközben olvastam volt, hogy felállt a hátamon a szőr és feszültséget éreztem a levegőben, teljesen bele bírtam élni magamat (bár én mikor nem). A hangulat nagyon fontos alaptulajdonság egy könyv esetében és ebben a regényben dominált. 

A városról: Engelsfors. Tetszik a neve, mert egyedi. És ha már az egyediségnél tartunk: svéd. A regény két svéd író tollából született, ami már önmagában egyedi. Olvastam, hogy több mint 20 nyelvre fordították le a regény első kötetét, vagyis elég nagy népszerűségnek örvend odaát, amit nem is csodálok. A svéd dolog miatt az egyedi nevek! Nagyon tetszettek, bár bevallom a háromnegyedét képtelen volna kiolvasni. 

A karakterek. Mint már említettem a hat lány karaktere teljesen eltér, ezért is olyan nehéz nekik az együttműködés. Mindegyiket megszerettem valamilyen szinten, mert mindegyikről megtudtunk eleget ahhoz, hogy megszeressük őket. Vanessa a cserfes lány ezért máris megszerettem. Linnéa a maga elvont módján eléggé szókimondó és sötét karakter, ugyanakkor hamar kiderül, hogy nagyon is helyén van az esze. Ida-t szerettem meg a legkevésbé, de azért nem gyűlöltem meg; tipikus menő csaj, de tipikusan kiderül, hogy normális is bír lenni. Anna-Karin lénye a legérdekesebb, a lányban megbújó küzdelem és erő. Rebecka-t a szelídsége miatt szerettem meg. De leginkább Minoo karaktere áll hozzám közel és valamiért úgy érzem, hogy róla tudtuk meg a legtöbbet, még ha ez a több csak egy hajszálnyival is több csupán. 

Szerelmi szálakból is volt bőven, hajjaj, hiszen hat tinilányról beszélünk, nem igaz? Habár szerintem nem a szerelem a fő meghatározója ennek a regénynek.

Ha már boszorkányok, akkor elemek nem igaz? Ha már elemek akkor először a négy fő elem ugrik be: tűz, víz, föld, levegő. Nos, a kedves svéd írópárosunk ezt is egyedibbé tette, ugyanis ezek mellett még két elem is feltűnt, amiből az egyik tetszik, de a másikat kicsit banálisnak tartom: fém és fa. Fa? A fa elem? Mi van? A fa nem a föld elemébe tartozna?

Ami a legjobban tetszett benne és amit a legkíváncsibban követtem nyomon az a hat lány életének szép lassú összefonódása. Kezdetben semmi közük egymáshoz, azonban a szálak szépen lassan egymásba futnak és kénytelenek együtt dolgozni, még ha nem is kedvelik egymást, ugyanis a túlélés a tét. Érdekes volt, hogy mind a hatukban eltérő képessége van, de nem a szokásos hülyeségek, mint gyertyagyújtogatás vagy valamilyen elem manipulálása. Sokkal érdekesebbek, de nem árulom el őket.

Jó, jó most akkor mondhatnám a negatívumokat is, ugye? Ha nagyon, de nagyon bele kellene kötni úgy az egészbe, akkor mondhatnám azt, hogy volt néhány unalmasabb rész (ami csak a nagyon izgalmakra vágyóknak lesz gond), de attól el fogok tekinteni, mert minden gond nélkül tovább olvastam. Karakterek tekintetében nem keresek hibát, mert nincs. Hangulat tökéletes. Humor nem nagyon volt benne, de az nem is kellett. Ha nagyon kell a negatívum akkor a könyv nehézsége még az lehet, mert egy idő után már fájt a karom. Jó ez vicc volt. Szóval nekem nagyon tetszett, mindenkinek csak ajánlani tudom, mert ha nem olvastam volna el, akkor egy élménnyel lennék kevesebb. Én imádtam és epekedve várom a következő kötetet reménykedve, hogy az is eléri az 500 oldalt.

Mats Strandberg, Sara B. Elfgren: A Kör

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Vanessa

Sorozat: Engelsfors 1.) A Kör 2.) Tűz 3.) Kulcs

Megjelent: 2011

Kiadó: Geopen

Oldalszám: 708

Eredeti cím: Cirkeln

Műfaj: fantasy, ifjúsági