Hát… nem is tudom.
Nem igazán mondhatom azt, hogy csalódtam, mert egyáltalán nem vártam túl sokat. Jamie McGuire könyvei valamiért még nem ragadtak meg annyira. Tud írni, de valahogy mindig túlzásba viszi. Pedig a kevesebb, néha több.
Ez most sem volt másként. A történet egy az egyben ugyanaz, mint a Gyönyörű sorscsapás. Sok újra ne számítsatok, kivéve talán az epilógust.
A történetet tehát nem kell bemutatnom. A Gy.S.-t régebben olvastam és 4 pontot adtam rá. Nem emlékeztem miért, holott itt van nekünk Travis, akit persze imádok. Nem szoktam leértékelni azokat a könyveimet, amikben megtalálok egy újabb „álompasit”. Aztán eljutottam a Veszedelmes Sorscsapás feléhez és rájöttem, hogy miért kapott az első rész 4 pontot.
Ismét csak azt mondanám, mint amit az első résznél: a történet első fele aranyos, szerethető, kedvenc, aztán viszont a felénél az egész átcsap egy se-veled-se-nélküled királydrámába, amit normális körülmények között imádok, de most ez valamiért idegesítő lett. Nagyon. Itt nem a szokásos huzavona ment, hanem tömény féltékeny-vagyok-dráma, majd halálos összeveszés, kibékülés… stb. stb. Unalmas.
Míg az első részben ezt még valamennyire toleráltam, most itt még idegesítőbb aspektusba került Travis szemszögéből. Abby olyannyira ellenszenves karakter lett ebben a részben az én szememben, hogy legszívesebben elküldtem volna az Antarktiszra egy kis fókakergetésre. Travis került az előtérbe, ezért Abby érzelmi világáról, meg úgy összességében a csajról semmi érdekfeszítőt nem olvashattam, gondolom az írónő azért intézte így, mert az első részben ő volt a reflektorfényben. Mondjuk annyira nem is zavart, hogy nem olvasom a picsogását.
Travis meg… hát.
Én, személy szerint hatalmasat csalódtam a csákóban. Úgy imádtam az első részben. Annyira… de most szinte már fejbe vágtam volna egy hatalmas bumeránggal. Ez a folytonos szeretem-az enyém-szét verek mindenkit, ha csak ránéz dolog az agyamra ment. Ez így gáz volt. Persze, értem én, odavan a csajért, de azért na. Nem az őskorban vagyunk, amikor a Frédi meg Béni lecsapja az asszonyt egy husánggal és bevonszolja a barlangba, hogy a többi vadember egy pillantást se vethessen a nőjére. Ajj.
Csalódtam. Nem csak McGuire-ban, hanem magában Travis-ben is és ezért az írónőre vagyok dühös. Egy ilyen tökéletes karaktert elrontani?
Ami a legjobban tetszett azaz epilógus volt. :D
Most következik az erős spoiler:
– Imádtam a gondolatot, hogy Travis FBI ügynök lett, ez hihetetlen! Na, és a két kicsi? A verekedős kislány, aki a fiútestvére miatt bunyózik a kiscsákókkal? Fergeteges. :D Imádtam.
Jamie McGuire: Veszedelmes
sorscsapás
|
Értékelésem: Felejthető
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: Trenton
|
Sorozat: Gyönyörű
sorscsapás
2.)
Veszedelmes sorscsapás
|
Megjelent: 2013
|
Kiadó: Maxim
|
Oldalszám: 488
|
Eredeti cím: Walking Disaster
|
Műfaj: erotikus, new adult,
romantikus
|
0 comments:
Megjegyzés küldése