Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Nem is tudom, mit mondjak. Ismét érzem azt a szörnyű dolgot, amikor egy könyv miatt belülről szétcincálnak az ellentétes érzelmek. Amikor képtelen vagyok eldönteni, hogy most ez jól esett, vagy sem?

Most cincáljam szét ezt a könyvet? Sokan megtették már, sokan szétcincálták, mondván, az írónő mély-gödörbe került. Sokak szerint ez most nem sikerült olyan jól, mint vártuk. Sokak egyáltalán nem szeretik az írónőt, mondván a könyvei bugyuta kislányos maszlagok egy hisztis főhősnővel. Nem értem ezek minek olvassák el? Hogy pocskondiázhassák a könyveit? Hogy elmondhassák: "Én végigszenvedtem"? Gratulálok. 

Én ezeken a könyveken "nőttem fel". Leiner Laura könyvei mindig megnevettettek, mindig imádtam őket, imádom az írónő stílusát és humorát minden hiba ellenére. Ha nem tetszene az, amit ír, nem olvasnám el, úgy mint egyesek.

Szóval, akkor vágjunk bele - mondom magamnak - és már előre, széles mosollyal kezdtem bele az Akkor szakítsunk c. könyvébe, a legújabba. Az elején éreztem, hogy most ismét belecsöppenek abba a tipikus Leiner Laura-féle humoros hangulatba, amit úgy szeretek. Olvastam egy ideig, nevetgéltem, imádtam, aztán valahogy, valamiért... elakadtam. Ne rám nézzetek, én sem értem (szól ez azoknak a LL rajongóknak, akik eddig még nem oltottak le a fenti soraim miatt :D ). Míg az összes többi könyve olvastatta magát, ez valamiért most nem csúszott úgy. Ennek pedig tömérdek oka lehetett. A stílus most is pörgős meg aranyos, én még az "Ájfón" meg ehhez hasonló szavakon is jót mosolygok, nem meg a szám húzom, mert poén. :D

Aztán jó sok polcon porosodás után előkaptam és ledaráltam a másik felét is, ami még rám várt. Kacagtam jókat, persze, imádtam pár szereplőt, meg minden, de... Itt az a de. Annyira, de annyira meglepődtem, mikor pont LL könyve miatt fejelem le az asztalt kínomban. Ez így nem jó... Én szeretem őt, meg a stílusát, de itt most valami egy kicsit félresiklott nekem.

Vegyük egy kicsit részletesebben a dolgokat:

- adott egy csaj, aki gyerekes, hisztis és makacs. Szegény, kicsi Liám, sajnálom, de te vagy az első főszereplő LL könyveiben, aki ellenszenves volt nekem (Igen, még Renit is szerettem, kövezzetek meg.) 

- adott egy pasi, aki szintén hisztis, szinte semmit se tudok róla, de makacs és tiszteletlen is. Norbikám, jó lenne nem lekurvázni egy csajt, még akkor se, ha megérdemli. Oké? Köszi. 

- adott egy legjobb barátnő, Eszti, akiről inkább egy szót se szólok, mert nem akarok

- adott egy négyes csapat, olyan négy muskétás szinten, akik végül szétcincálódnak, mert kettő véresen összebalhézik, egy kurva lett, egy meg leissza magát. Hurrá.

- egy megcsalásból adott egy királydráma, amilyen még a hátán nem hordott a föld

- ha már királydráma, akkor hagyjuk szépen ott a "kurva" volt-legjobb barátnőt Pesten, a hideg decemberi éjszaka, hátha megfagy, elrabolják, megerőszakolják... stb. De nem gáz, mert ő úgyis csak egy "kis kurva"...

- adott egy Lia, a "kis kurva" legjobb barátnője, aki nemhogy megbeszélné az állítólagos "kiskorunk óta szeretjük egymást" öribarinkkal, hogy mi történt, miért tette azt, amit tett? Nem, inkább királydrámázunk és csak úgy eldob magától megannyi év barátságot és szeretetet. Mély és tartalmas barátság lehetett az övék is. Mindkét fél részéről, gratulálok.

- adott Lia és Norbi, akik végignézik a két legjobb haverjuk véres királydrámáját a "Miért csaltál meg?" címen és közben nemhogy próbálnának segíteni, vagy kicsit lecsillapítani a hangulatot. Nem. Ők fogadnak, hogy mikor és hogyan szakítanak végül. Már Norbi legjobb haverja és Lia legjobb barátnője. Milyen ember az ilyen? Hahó, öregem, a legjobb haverjaitok világa darabjaira hullik, ti meg fogadtok a nyomorukra? Ez gáz.

Igen, ekkor kezdtem kicsit kitérni a hitemből. Hiányoltam a megszokott felhőtlen, boldog, vidám hangulatot és álltam a könyv felett olyan "Ez most mi?" pillantással.

De ez most nem egy olyan "mind lehúzom, mert szar ez a könyv" firkálmány.

Amiket viszont nagyon, de nagyon szerettem:

- adott egy dilis, de zseni bátyó, a hős Szilveszter, aki utálja a Szilvesztert. Ez egyszerűen óriási. :D 

- adott egy szórakozott, elvont dimenzióban élő haver, Miklós, aki végig olyan volt, mint, aki beszívott. Másik nevén: Hümm Miklós. :D Imádtam a gyereket.

- adott egy mindenhol felbukkanó rejtélyes osztálytárs: Ákos, aki egész Szilveszter éjjel Budapestet járta az Astoriát keresve. Hányattatott sorsa volt szegénynek: kutatott, futott, füzögette Liát, kereste az Astoriát, futott a rendőrök elől, majdnem kivetődött egy járó járműből... Hihetetlen forma. :D

Tehát volt a könyvvel mind jó, mind rossz élményem is.

A hajamat téptem és csalódtam, mikor Zsófi és Norbi hülyeségeit kellett olvasnom, mikor Csabi és Eszti nyavalygását kellett végigszenvednem, mikor a királydráma a tetőfokára hágott, mikor a legjobb öribariból egy csapádra esküdt ellenség lett (meg a különleges ügyosztály, muhahaha), amikor mindenki bánatában bepiált és, amikor kiderült egy akkora, eget rengető félreértés, amitől lekapartam a falamról a festéket.

Viszont mégis hangosan nevettem, mikor jöttek a rendőrök, mikor Ákos felbukkant és az Astoriát kereste, mikor Miklós, vagy Szilkó megszólalt, mikor Hümm Miklós hümmögött, mikor egy csapat tini szerencsétlenkedését olvastam Budapesten, mikor Szilkó végre párjára talált, mikor Ákos végre megtalálta az Astoriát és mikor végre kibékült a bunkó Norbi és a hisztis Lia. :)

Nem is tudom, mit mondjak. Valahol ez a könyv tényleg más lett, mint a többi. Valamikor tetszett, valamikor nem. Én attól még kitartó LL rajongó leszek és kíváncsian várom a következőt, mert attól még nem tértem ki a hitemből. :)

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Értékelésem: Csalódás

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Szilkó, Ákos, Miklós

Megjelent: 2014

Kiadó: GABO

Oldalszám: 336

Eredeti cím: -

Műfaj: ifjúsági, romantikus