Kínzás. Kíméletlen kínzás. Brutális kínzás.
Nem tudom, hogy most sírjak-e vagy őrjöngjek?
Pedig igenis tudtam, hogy ez lesz a vége, mert olvastam már máshol, hogy függővég és a történet alakulása közben rájöttem, hogy mi fog történni, fel voltam készülve arra, hogyan fog végződni a könyv… Ezek szerint mégsem.
Mint egy film jelenetei, úgy peregtek le a szemeim előtt a jelenetek, az utolsó képek. Biztos, hogy olvastam? Nem egy filmet néztem meg? Annyira élénken él az elmémben az egész. Szúrta a szemem egy bizonyos könnycsepp. Hát, ennyire jól ír a mi Armentrout-unk, ennyire képes átadni azt a bizonyos érzelmet, a kétségbeesést. Képtelen voltam vállvonogatva ülni, még így is, hogy sejtettem mi lesz a vége. Átéreztem, szinte ott voltam velük és…
Nagy levegő. :D
Egy dolog vigasztal engemet, hogy decemberre várható az a bizonyos negyedik kötet. Visszaszámlálás indulhat, hölgyeim?
Tudom, tudom, pötyögjek már valamit a könyvről is, de minek? Mindenki ismeri, ha már eddig eljutott, ha igen, akkor mindenki szereti, aki meg nem az elmehet a f*nébe. Tudom ez erős, de anyatigrisként védem azt, amit nagyon szeretek, ez van.
Megvallom ez a sorozat nem arról híres, hogy hihetetlenül pörgős, mert van mikor csak lötyögött a történet. De ezekben a pillanatokban az érzelmeké volt az úr. Rengeteg érzelemé: düh, szerelem, gyász, bosszú, kétségbeesés, szeretet, barátság, félelem… Olyan szinten váltakoztak a könyvben, hogy egy igazi érzelemkavalkáddá vált az egész.
Ó, te jó ég Armentrout, mit tettél velem? Mit tettél ezzel a sok rajongóval, akik körmüket rágva átkozzák azt a fene nagy humorodat, ami rávett arra, hogy így fejezd be a harmadik kötetet. Biztosan csuklottál párszor emiatt. :D Mindenesetre leborulok a mester előtt.
Persze ez a könyv sem tökéletes, mert látom én azokat a bizonyos hézagokat, de kit érdekelnek azok a bizonyos hézagok? Engem biztosan nem. Teszek rájuk. Én úgy imádom ezt a sorozatot ahogy van, minden apró hibájával együtt. Egyébként sem azért olvassuk a könyveket, mert tökéletesek.
Az első résznél nem sejtettem, hogy ez fog kijönni a történetből, hogy idáig jutunk. Nem tudtam, hogy az első rész egy nagy és imádnivaló bevezetés a sorozathoz, a második rész már kezdett belevágni a lecsóba, de ez a harmadik végre megmutatta, hogy Armentrout igazi izgalmakat képes a lapokra vinni, főleg az utolsó oldalakon… Annyira élethűen van még mindig a fejemben az utolsó jelenet, mint egy film végjelenete.
Addig bírnám én még ezt ragozni… De nem fogom. Imádom és kész. Azért azt bírom, hogy Armentrout még a nagy függővége előtt kitért rá, hogy vannak rosszabb dolgok is egy jó könyv függővégénél. :D Muhaha, morbid humora van az írónőnknek, szól nekünk, hogy mekkora függővég várható pár oldal után.
Azt hiszem le kell nyugodnom, mert felpörögtem.
Isten veletek, Luxen-rajongók, decemberben visszatérünk oda, ahol most befejeztük. xD Már ha kibírjuk ép ésszel addig. :D
Jennifer L. Armentrout: Opál
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: Daemon
|
Sorozat: Luxen
1.)
Obszidián
2.)
Ónix
3.)
Opál
4.)
Origin - Eredet
|
Megjelent: 2012
|
Kiadó:
Könyvmolyképző
|
Oldalszám: 452
|
Eredeti cím: Opal
|
Műfaj: fantasy,
ifjúsági, romantikus
|
0 comments:
Megjegyzés küldése