"Barrons fejeket tör össze. Ryodan kifordítja az embereket önmagukból. Barrons összezavar. Ryodan eléri, hogy önmagadat zavard össze."Nem is tudom, min lepődtem meg jobban, azon, hogy Karen Marie Moning folytatja a Tündérkrónikákat, vagy azon, hogy ennek Dani lett a főszereplője, vagy esetleg azon, hogy sokkal jobban tetszett, mint vártam?
A Tündérkrónikák c. sorozatot kezdetben vonakodva vettem a kezembe, de később teljesen rabul ejtett Moning világa, a főszereplői és az írásmódja. Nagyon megszerettem az ötrészes sorozatot, amit töviről-hegyire kiolvastam és fortyogtam magamban, amiért befejeződött az ötödik kötettel. Erre lássanak csodát, jön a folytatás, bár nem egy hatodik kötet formájában, ugyanis Moning egy másik főszereplőt helyezett az előtérbe. Mac és Barrons hanyagolva lett (hatalmas sajnálatomra) és Moning úgy folytatta a sorozatát, hogy áttette egy másik helyszínre, másik cselekvésbe és egy másik mondhatni mellék/főszereplőre fektette a hangsúlyt. Ez eléggé gyakori akkor, ha a sorozat elég sikeres lett ahhoz, hogy legyen folytatása a lezárás után. Példának erejével ilyen Kelley Armstrong sorozata a Sötét erő, aminek csak az egyik sorozata jelent meg Magyarországon, de a három rész után az írónő előhozakodott még három résszel és ugyanezzel a tematikával. Vehetnénk példának Cassandra Clare árnyvadászos történeteit: A Végzet Ereklyéit és a Pokoli szerkezeteket... Karen Marie Moning ezek szerint nem bírta kihagyni, hogy az eseményeket folytassa, csak egy kicsit más módon. Így keletkeztek a Dani Krónikái, ami nem szigorúan véve, de a Tündérkrónikák folytatása.
Dani - most így nem tudom hanyadik kötet alkalmával jelent meg Mac oldalán egy 14 éves kislányként, aki koránt sem olyan átlagos, mint gondolnánk. Dani ugyanis szupergyors. Mint Superman, vagy Flash. Daniről általában elmondható, hogy szétrúgja a tündérek seggét, árva és eléggé független ahhoz, hogy mindenféle segítség nélkül bajba keveredhessen. Ebben akadályozza meg Ryodan, akit Barrons csoportosulásából ismerhettünk meg.
Az "első" kötetben Ryodan egy különleges lény után nyomoz, ami pár pillanat alatt tűnik fel a semmiből, megfagyasztja a helyet, benne minden embert, élőt kiiktatva, aztán a helyszín; ami olyan jegessé fagyott, hogy a közelébe sem lehet menni anélkül, hogy belehalnánk; egyszerűen százezer darabra robban szét. Ez mind pillanatok alatt zajlik le, az emberekben esélyünk sincsen menekülni, azt sem tudják, hogy mi történik velük, egyszerűen csak... megszűnnek létezni. Ryodan és emberei képesek olyan gyorsan mozogni, hogy ne haljanak bele a hely jeges hidegébe, azonban Ryodan-nak szüksége van Dani-ra, aki eléggé okos ahhoz, hogy megtalálja az összefüggéseket... és elég gyors ahhoz, hogy ne fagyjon halálra. Mindeközben Kate és az apátságban lévő sidhe-látók a legnagyobb és legcsöndesebb csatát vívják meg, amivel eddig dolguk volt, ugyanis a pincében van bezárva maga a sötét herceg... Dani és Ryodan nyomozásba kezd, miközben feltűnik Christian is, aki éppen átváltozik valamivé, ami nincs ínyére és teljesen Dani megszállottjává válik, míg Ryodan azon van, hogy kisajátítja Danit, addig maga Dani bármit megadna azért, hogy mindenki hagyja békén a francba és menjen a maga dolgára. De ugye egy szuperhősnek sosem fenékig tejfel az élete.
A Tündérkrónikákban én egyáltalán nem kedveltem meg Danit. Ezért nem voltam elragadtatva, amikor kiderült, hogy ennek a folytatásnak ő lesz a középpontja. Mindig is beképzeltnek, éretlennek és idegesítőnek találtam, ezért nem foglalkoztam vele különösebben. Az egyik legnagyobb meglepetés számomra, hogy Moning képes volt megszerettetni velem a karakterét ebben a könyvben. Teljesen más megvilágításba helyezte Danit, amiben már nem annak láttam, aki a Tündérkrónikák alatt volt, hanem egy érett, humoros, magabiztos, cserfes és szerethető személyiségnek.
"Jericho Barrons állat. Törvények nélküli bestia. De Ryodan más. Ő egy gép. "
Ryodan az... Ryodan. Nem egy Barrons hasonmás, hanem egyszerűen csak Ryodan. Egy kicsit ridegebb, egy kicsit keményebb és egy kicsit furcsább. Nem bánom, hogy megjelent, sőt egyenesen örültem neki, hogy megjelent és Dani fölé kerekedett. A kettejük szóváltásai sokszor megnevetettek. Gondoljunk csak bele: az érett, sötét, meginghatatlan és könyörtelen Ryodan és a kicsi, szarkasztikus, pökhendi kis Dani. :D Hihetetlen.
"A homlokomra csapok.
– Etruszk hajhálók felbecsülhetetlen szent gyűjteménye, nem mozognak! – kiáltok fel.
Valahol a fejem fölött fuldokló hangot hallok.
– Etruszk hajhálók?
Csendben ragyogok magamban. Néhány eredmény értékesebb, mint a többi. Hivatalosan is én vagyok a Király. Most és mindörökké.
– Haver, figyelj a kérdőjelekre. Épp most értem el, hogy használj egyet.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz.
– Ismerd be, hogy elvesztetted azt az átkozott örökös nyugalmadat.
– Mert megszállott téveszméid vannak arról, hogyan fejezem be a mondataimat. Mi a fasz az az etruszk hajháló?
– Nemtom. Ez Robin egyik mondása. Olyan, mint a „Szent eper, Batman, benne vagyunk a lekvárban!”.
– Eper.
– Vagy „Szent zsebkendő, Batman, itt volt az orrunk előtt, de már fújhatjuk!”
Újabb fuldokló hangot hallok a fejem fölül. Órákig tudnám folytatni.
– Ezt hallgasd, ez az egyik kedvencem! Szent rozsdás fém, Batman! A talaj. Csupa fém. Tele van lyukakkal. Tudod, lyukas." – kuncogok. Imádom a Batman íróit. Mindig jól szórakozhattak, amikor összeültek. – Vagy „Szent kristálygömb, Batman, ezt meg honnan tudtad?” – felnézek Ryodanre.
Úgy bámul rám, mintha három fejem lenne." (részlet az Iced - Megnyílik az ég c. regényből)
A történések, a nyomozgatás. Az egész regény jó lett összerakva, nagyon élveztem az olvasását, majdnem olyannyira, mint Mac és Barrons kalandjait. Ha már itt tartunk ők ketten nem tűntek fel. Mac mondhatni egyszer sem, na jó egyszer... Hisz Dani és Mac fasírtban vannak Alina halála miatt. Barrons egy kétszer talán feltűnt, de akkor is csak pár sok erejéig. A furcsa az egészben az, hogy... nem is hiányoztak. Teljesen elvoltam Ryodannal és Danival, sőt jobban szórakoztattak, mint Mac és Barrons.
Ami zavart, az a " háromszög" felállása. A macskakaparás azért köszönhető, mert Dani csak 14 éves, az istenért, én feldobnám 3-4 évvel a korát, mert úgy sokkal több lehetőség rejlene a dolgokban, így eléggé értéktelennel tűnik a "szerelmi háromszög" kifejezés. Szóval ez a "háromszög", ami kialakult Ryodan, Christian és Dani között, az nagyon hajaz nekem Barrons, V'lane és Mac háromszögére. Egy sidhe-látó lányka; egy halhatatlan, sötét és rideg férfi a jól megismert csoportosulásból és egy sötét herceg. A herceg megszállottja a lánykának, a halhatatlan hapsi kisajátítja a lánykát, mert érdekeiben áll a képessége... Bár, bevallom még ez sem zavart, mert élveztem, de ez egy tipikus hiba ezeknek a folytatásoknak a lezárás után. Visszatérve a fent említett példákra... Ezt megspékelte a nyomozás, ami izgalmassá tette legalább. Ja, és a háromszögbe még beugrott Táncos, egy halandó zseni, aki új karakternek nevezhető.
Ha nem olvastad a Tündérkrónikákat, akkor valószínűleg semmit sem fogsz érteni ebből a regényből, hiába különálló sorozatnak számít, nem az. Ez egy folytatás, csupán más szemszögből. Én teljes mértékben oda voltam a történetért, úgyhogy csak várni tudom a folytatást. Moning ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy simán a kényelmes kis székembe szögez a történetével. Most sokkal több humort csempészett a történetbe, ami talán egy kicsit hiányzott az előbbiekből. Amit egyszerűen imádtam az a végén való nagy összecsapás volt, amikor a hatalmas szörny érkezése előtt képesek voltak egy I-Pod-on harcolni, hogy milyen zene szóljon rajta, leminősítették a másik által szeretett zenét, mindenki mást akart hallgatni, mint egy zsibvásáron. :D Az egyik kedvenc részem, hihetetlen egy csapat gyűlt ott össze. Na, ebből most nyilván nem értetek sokat, de ha elolvassátok érteni fogjátok, egy kis ízelítő belőle:
"– Mi olyan nagy szám a Linkin Parkban, a kurva életbe.
– Hé, zajra van szükségünk! Ne vegyétek ki az iPodot a tartójából – Táncos kikapja Ryodan kezéből a készüléket, és visszateszi a helyére. – És Mega odavan Chesterért.
– Nem is.
– De igen, Mega.
– Túl öreg.
– Hány éves? – kérdi Christian.
– Legalább harminc!
Lor felnevet.
– Kibaszottul vén, mi, kölyök?
– Haver – értek egyet vele. Kedvelem Lort.
– Adele van? – reménykedik Jo.
– Egyetlen dala sincs – jelentem be boldogan. – De van néhány Nicki Minaj-szám.
– Valaki lőjön le. Most – nyögi Ryodan, és behunyja a szemét."
|
Karen Marie Moning: Megnyílik az ég
|
|
Értékelésem: Kedvenc
|
|
Borító: 5/5
|
|
Kedvenc szereplő: Ryodan,
Dani
|
|
Sorozat: Tündérkrónikák
– Dani Krónikái
1.)
Megnyílik az ég
2.)
Burned (Égve)
|
|
Megjelent: 2012
|
|
Kiadó: Cor Leonis
|
|
Oldalszám: 464
|
|
Eredeti cím: Iced
|
|
Műfaj: fantasy,
urban fantasy
|
