5 / 100 könyv. 5% kész!

péntek, április 12, 2013

Karen Marie Moning: Új nap virrad



Mindig mikor egy olyan könyvsorozat utolsó oldalát olvasom, aminek minden egyes oldalát, sorát és szavát imádtam, akkor úgy érzem, hogy egy olyan útnak lett vége, amin szépen lassan, élményekkel, barátokkal találkozva, felvértezve haladtam végig és visszanézve erre az útra szomorúan jövök rá, hogy búcsút kell mondanom mindennek. Mert habár bármikor a kezembe vehetem és elolvashatom újra, mégis tudom, hogy nem ugyanazt az élményt fogja nyújtani nekem, mint elsőre, amikor még fogalmam sem volt, hogy milyen göröngyöket, dombokat, folyókat, nehézségeket, fordulatokat rejt ez az út és, hogy milyen befejezést rejtenek az utolsó oldalak...

Hihetetlenül megszerettem ezt a sorozatot, aminek egyszerre több oka is van. Mit is írtam régebben a sorozatról? Csak, hogy idézhessem magamat: 

"Az első részt még csak kóstolgattam, a másodikba belemerültem a harmadik pedig már függővé tett."

Most pedig, elolvasva a sorozat utolsó kötetét is dermedten állok, mint akit kidobtak egy centrifugából: kicsit szédülve, pislogva, értetlenül és ledöbbenve. Totálisan ledöbbenve. Ugyanis ebben az utolsó kötetben mindent felhalmoztak, ami csak elképzelhető. Az előző kötetek feszültsége összeadódott, a végjáték már az első soroknál elkezdődött és kilátástalannak tűnt ennek a végjátéknak a végkimenetele. Ugyanis tudod - ha olvastad az előző kötetet - hogy Barrons meghalt. Barrons meghalt volna? Nem hittem el. Képtelenségnek tartottam, ezért bár eléggé feszülten, de egyfajta nyugalommal kezdtem bele ebbe a kötetbe és végig azt vártam, hogy mikor derül ki, hogy Barrons él. Mert képtelenségnek tartottam, hogy kedves írónőm képes megölni őt méghozzá Mac-et felhasználva. Nem. Kizártnak tartottam. Úgyhogy nyugton leültem és addig szándékoztam olvasni, amíg ki nem derül végre, hogy Barrons él, egy tökéletesen elfogadható magyarázattal elintézve, és továbbra is kedvenc főhősnőnk mellett harcoljon. Most arra vártok, hogy eláruljam Barrons tényleg életben maradt-e, ugye? Dehogy mondom el, éljétek csak át ti is azt, amit én. Olvassátok ti is úgy, mint én: feszülten, várakozva, türelmetlenül.

Valószínűleg a történetről nem fogok elárulni semmit, azonban a szereplőkről csacsognék még egy kicsit. Mac. Mac olyan szintű változásokon ment keresztül az első és az utolsó rész között, mind a lelkivilága, mind a kinézete, hogy ha az ember az első kötet elolvasása után az utolsóba kezd bele, akkor az első pár oldal után meggyőződik a könyv borítójáról, hogy biztos a megfelelő sorozatot tartja-e a kezében. Hogy ez a nagy volumenű változás jó felé terelte-e azt döntse el mindenki maga, szerintem nagyon is a javára vált, hogy nem egy üresfejű szőkeség, hanem egy erős és magabiztos amazon. De vajon ki is ő valójában? Egy egyszerű lány, vagy egy sokkal sötétebb lény, valami gonosz? Barrons. Az első kötetben még nem tudtam hová tenni őt, túl titokzatos és ködös volt ahhoz, hogy megszeressem. Semmi sem derült ki róla, csupán annyi, hogy jól néz ki, mindenről tud, mindenhol ott van, mindenre képes és több sötétség van benne, mint jóság. A második kötetben már megtudtam róla annyit, hogy elkezdjek érdeklődni a karaktere iránt. A harmadik kötettől már az egyik kedvenc karakterem lett, ha az összes olvasásomról beszélünk és nem csak a sorozatról. De vajon valami módon feléled-e, vagy azon a bizonyos sziklán ért volna véget az élete? Dani. Egy aranyos, de erős - kislány, de mégis felnőtt - ártatlan, de mégis veszélyes ember, aki tele van ellentmondásokkal és ellentétekkel. Kétségtelenül megszerettem a csípős stílusát és egyben naivitását. Én megbocsátottam neki, de vajon Mac is meg fog? (Hű, most felkeltettem az érdeklődéseteket, mi?) V'lane. Furcsa, de az első kötetben egyszerűen gonosznak és érdektelennek nyilvánítottam száműzve az érdeklődésem központjából. Aztán lassan rájöttem, hogy: én szeretem őt. Jó, nem úgy, de kezdtem észrevenni magamon, hogy szívesen olvasom azokat a sorokat, amikor szerepel, sőt szinte már vártam, hogy megjelenjen. Különös, észre sem vettem az átmenetet az érdektelenségem és az érdeklődésem között. Vékony szál választja el a kettőt. De vajon mi V'lane célja? Mi volt a kezdetektől az ő célja?


Ezt az egészet azzal zárnám, hogy (még ha nem is jut el hozzá) de megköszönöm Karen Marie Moning-nak ezt az élményt, amivel megajándékozott engem, izgalmakat csalt unalmasabb délutánjaimba, felpörgette az adrenalinszintem, elkalauzolt egy másik, ijesztő, ugyanakkor lenyűgöző világba és megismertetett a kedves Mac-el, az ellenállhatatlan Barrons-el, a gyönyörű V'lane-el és a vagány Dani-vel. Egy élmény volt.

Karen Marie Moning: Új nap virrad
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Barrons
Sorozat: Tündérkrónikák
5.) Új nap virrad
Megjelent: 2010
Kiadó: Kelly Kiadó
Oldalszám: 596
Eredeti cím: Shadowfever
Műfaj: dark fantasy, fantasy, urban fantasy

0 comments:

Megjegyzés küldése