Stephen King: Cujo

 

Tovább evezek King vizein… A kronológiai sorrend ezúttal a Cujot dobta elém. Egy olyan kultkönyvet, kultfilmet, ami annyiszor felbukkant már más filmekben, sorozatokban, könyvekben. Említésszinten, konkrétan… King egyik leghíresebb korai alkotása A ragyogás és a Carrie mellett.

Ennél fogva, mikor belekezdtem, már nagyjából tudtam, hogy miről is lesz itt szó. Egy nagy kutyáról, aki embereket öl. Hogy miért vagy miként, az nem volt még tiszta számomra, ezért eleinte King behúzott a csőbe. Vagy épphogy nem?

A sztori egy legendával, sztorival kezd. Egy sorozatgyilkossal, aki Castle Rockban szedte áldozatait, mígnem meg nem halt, és azóta is mumusként emlegetik a nevét. Kellett egy kis idő – konkrétan a fél könyv -, hogy rájöjjek, A holtsáv gyilkos zsarujáról van szó. King-univerzum, ugye? Na, már most, ez az említés hamar elkopott, és sokáig nem is említette a regény, holott én rögtön azt hittem, hogy Cujot eme gyilkos szelleme szállta meg.

A második belebegtetés a mumus a szekrényben, ami az Éjszakai műszak antológiában található A mumus című novellából kinyúlva terjeng a Cujo oldalain. King egyik általam leginkább kedvelt novellájáról, sztorijáról van szó, amiből mostanában készült új mozifilm (horrorrajongóknak kötelező).

És ekkor a kutya-probléma még el sem kezdődött. De már két kiutalást kaphattunk két másik sztorira.

Valószínűleg ez volt számomra az eddigi legmegviselőbb King sztori. Nem azért, mert annyira horrorisztikus, hogy olvasni is alig bírtam (vagy a film esetében nézni). King eleve a naturalista írásmódjáról ismert. Minden téren. Még magukat a filmeket is cenzúrázni kell, mert amit leír, az nem vihető filmvászonra úgy, ahogy leírja, mert már olvasva is kegyetlen, undorító, megbotránkoztató… De ebben rejlik néhol az autentikussága, mert az ember önmagában egy ilyen lény.

Nemes egyszerűséggel azért viselt ez meg engem annyira, mert én azok táborát erősítem, akik nem az embereknek szurkoltak, hanem a kutyáért fájt a szívük. Igen. És hogy King mennyire nyersen tudta még magát a kutya szemszöget is (igen, az is van) leírni… Nem, én nem az embereknek szurkoltam.

Adva volt az a gondolatom, hogy vagy az elhunyt sorozatgyilkosunk, vagy a mumus szállja meg a kutyát. De az ok sokkal hétköznapibb ennél: veszettség. De biztosan? King eléggé nyitva hagyja ezt a kérdést. Valóban az a denevér a ludas? Több utalás is fellelhető az oldalakon, miszerint a Szörny szemeivel néz… Csak olvassunk a sorok között! De erre választ már nem kaptunk.

Ha a mumust nem számítjuk, nem is annyira horror ez, inkább egy pszicho-thriller. Amihez King ismét csak nagyon ért. Itt kezdődött meg az a fajta megrekedt, helyhez kötött frusztráció érzete, amit majd a Tortúrában bontakoztat ki igazán.

Fájt olvasni. Fájt a szívem, egyszerűen nem esett jól. A film megnézéséről már szót sem ejtek… Azt hiszem, többet az életben nem nyúlok sem a könyvhöz, sem a filmhez többet. Én ezt többször nem akarom átélni. De mint írás, megérdemli, hogy King egyik legismertebb korai műve. Mondom, pszichológiailag fájt.

Stephen King: Cujo

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1981

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 362

Eredeti cím: Cujo

Műfaj: fantasy, horror, pszicho-thriller, thriller