Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Igyekszem befejezni azokat a sorozatokat, amikből már csak egy kötet van, így került a kezembe ez a tégla is. Az egyik legelső általam olvasott Könyvmolyképzős trilógiáról van szó. Szerettem régen, de nem sok minden maradt meg a fő sztoriból. Az 1900-as évek elején járunk, valamilyen lányintézetben vagyunk és a főhősnőnek van valamilyen képessége, és ott van Kartik. Ennyi maradt meg, de hát nem ma volt, hogy olvastam az első 2 kötetet.

Elővéve, végtelenül hálás voltam, hogy az elején kaptunk egy olyan fejezetet, amiben az írónő valamennyire átvette, mik is történtek eddig. Így egy kicsit újra képbe kerülhettem.

800 oldal. Ekkora mennyiségnél már hajlamos vagyok azt mondani, hogy valami túlírt. Igen. Még maga az írónő is megmondta az utolsó lapokon, hogy lehetséges, hogy ezt 2 kötetben kellett volna kiadni – bár nem értem, végül miért nem lehetett, a szerződések módosíthatók, de mindegy…

Azonban ha ezt két kötetben adták volna ki, úgy a harmadik igencsak lapos lett volna, mert körülbelül a 600-700. oldalig sok minden nem történik… A hölgyeket tanítják, hogy végül bemutathassák a társaságnak… De jó! Több főgonoszt, több izgalmat, több Másik oldalt…

Arra jó volt, hogy kipipáltam a trilógiát, mert ez mindenképp jó érzés, de nem egy felejthetetlen sorozatot tudok magam mögött, valahol mégis egy picit egyedi volt. Nem bánom, hogy egyszer elolvastam, de valószínűleg többet nem is fogok gondolni a történetre és a szereplőkre…

Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: Gemma Doyle 1.) Rettentő gyönyörűség 2.) Lázadó angyalok 3.) Az az édes, távoli harang

Megjelent: 2007

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 840

Eredeti cím: The Sweet Far Thing

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, történelmi